Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

1*9. országos ülés márezias 9-én, szomlmtou. 1889. 319 és nemességétől függ'? S tudja-e azt, minő hatással lesz ez Magyarország nőire s a magyar házasságokra, minő hatással lesz az, ha a legjobb, legműveltebb legerőteljesebb elem épen a legalkalmasabb időkorban ugy a családalapítás lehetőségétől, mint a kenyérkereset s házi önállóság megalapításától elzáratik. (Elénk helyeslésabal- és szélső balon. Derültség a jobboldalon. Hangok balfelöl: Nem nevetni való ez! Zaj, Elnök csenget.) Meszlényi Lajos: Könnyen nevetnek, uniauglieh-ok! (Derültség a bal- és szélső balon) Eötvös Károly: De tovább megyek, t. cultusministeri államtitkár ur. Ön a paedagogiában jártas, jártasabb, mint én és mint mi. Az államtitkár úrhoz, mint szakférfiúhoz... (Ellenmondás a szélső balon.) .. .igenis, mint szakférfiúhoz, ha nem az, majd megválik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ahhoz, hogy valaki emberré legyen a társadalom, önmaga, családja és hazája számára, ahhoz maguknak a paedagogiai ezéloknak az elérése ugy-enem elégséges ? Egyéb is kell: a gyakorlati élet számára való előkészület is kell. Az az ember, a ki minden paedagogiai szempontnak megfelel, de semmi más szempontoknak nem felel meg, nagyon csodálatos és hitvány ember lenne, (Derültség) de nagy szerencsére ilyen ember kevés van a világon. Már most az agynak egy bizonyos gyakorlatra van szüksége, hogy valaki jó és gyakorlati jogász, jó és gyakorlati orvos, jó és gyakorlati művész és a többi legyen. Az emberi agynak bizonyos iskolázottságra,, bizonyos átalakulásra, idomításra, fegyelmezettségre van szüksége. Ezt az idomítást és fegyelmezettséget megnyerni a gymnasium és egyetemi cursuson és saját kenyértudományaival való foglalkozás által. De akkor jön a két esztendei szolgálat, kizavartatok ebből s egy nagyon sokkal könnyebb de másnemű foglalkozásra van kényszerítve. Mert a katonai gyakorlatok, az altiszti tudomány elérése csakugyan kevesebb erőfeszítésbe kerül, mint a. római jogban, vagy a Corpus jurisban való alapos jártasság. (Derültség) A katonának gondolkozása más. mint a művelt emberé: (Derültség a bal- és szélső baloldalon) kell is, hogy egészen más legyen, mint a tudományosan művelt emberé. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát hosszú időn át csupán katonai dolgokkal foglalkozik az elme, akkor az agy másként idomult, durvábbá s a magasabb, tudományos dolgok végzésérc sokkal képtelenebbé válik. Nem új dolgot mondok én ezzel, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Az államtitkár ur tudja, hogy Stanley, midőn másfél évi utazás után a Livingstone folyam partján kivetődött a nyugati tengerre, agya annyira el volt szokva a literatúraiul, hogy a mint egy újságot és nyomtatott betűt meglátott, hányás fogta el. (Élénk derültség.) A katonának, ki reggeli 4 — 5 órától kezdve ott a mezőn exerciroz, a kaszárnyában 3zíjat tisztogat, remondákkal és újonezokkal vesződik, (Derültség) kinek óraszámra, vagy ezredparancs számára kell enni, feküdni, aludni, magát jól érezni, magát rósz^szul érezni, (É'énk derültség) felkelni, adjustirozni és a többi, egyébre pedig nem szabad gondolnia, mert különben a honvédelmi minister ur a tüntető bizottsággal fenyegeti: (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) annak a fiatal embernek az agya elszokik a tudományos foglalkozás komolyságára való alkalmasságtól. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A katonai gondolkodás, sajátságos egy gondolkodás, (Halljuk!) A katonai gondolkozással nem szabad megférni a holnap után miatt valónagy aggódásnak, nem szabad megférni a vagyonszerzésnek. Egyszer egy 1848-iki honvédet mutattak be nekem. (Halljuk!) mint különös isten-csudáját, azt mondván — kecskeméti lakos volt — ez olyan honvéd, a ki honvédsége alatt 300 frtot gyűjtött, (Derültség) tehát az a polgári erény, mely a becsületes, tisztességes vagyonszerzésbői áll, az a katonai foglalkozástól absolute idegen. Ha az igazi katona, a milyennek lenni kell a gyakorló téren és a hareztéren az ellenségelőtt, azzal a maga nyers gondolkozásával civil ruhában megjelennék köztünk, a társadalom, helytelenül ugyan, de azt mondaná: ez betyárosan gondolkozik. Viszont, ha civilt, a maga sajátságos gondolkozásával, katona ruhába öltöztetnénk, azt mindjárt betennék a múzeumba. (Élénk derültség) vagy mindjárt örökre a tömlöczbe dugnák; azt ott el nem fogadnák. A katonai és polgári gondolkozás az agynak és az emberi elmének két egymással ellenkező világa. (Igaz! a 1 al- és szélső baloldalon.) Már most, t. ministeri államtitkár ur, tessék nekem felelni arra, (Halljuk!) hogy ha az az egyetemi tanulmányait elvégzett itju két esztendőt kénytelen ott tölteni, az első esztendőben gyötörve a német nyelvvel, a második esztendőben gyötörve az altiszti tanulmánynyal, ha annak egy része el nem szökik, ha annak egy része végkép bucsut nem mond is a katonaságnak, de bizonyos, hogy annak egy tetemes része többé azon komoly, művelt, értelmiségi pályára alkalmatlan. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nos, igen t. államtitkár ur, itt áll elő aztán egy igen nagy kérdés. 1848 előtt, ha a magyar intelligens ifjú a középosztálynak, az úgynevezett nemességnek virága, a katonai szolgálat után eldurvult agygyal a kenyérkereső magasabb intelligentiájú pályára már többé menni nem akart vagy nem tudott, visszavonult ősi családi birtokára s a magyar nemzet azért voltaképen nem sokat szenvedett. De most hol van a magyar középosztálynak az a refugiuma, a hova ifjai visszavonulhassanak, ha a katonai gyakorlatok két évi kényszere alatt lehetetlenné válik nekik az intelligens pályájukon megmaradni s ha agyuk eldurvul a