Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

310 199. országos ülés márezinis 9-én, sssombaton. 1889. joga van mindenkinek megbírálni az intentiót is, mert ebből magyarázható ki azon eredmény, a mely a törvényjavaslat folytán várható. Az tehát az intentio magyarázatának értelme, a midőn azon eredményeket keressük, melyeket ezen törvény elő fog idézni. Ezen eredmény között pedig és azon intentio között, melyet a t. honvédelmi minister ur e törvénynek imputál, igen nagy különbség van. A t. honvédelmi minister ur ugyanis azt mondja, hogy e jelen törvénynek különösen 24. és 25. §-a azért szükséges, hogy általuk a tisztikar szaporittassék. T. ház! Nagy István t. képviselőtársam hivatalos statistikai adataiból kitűnt, hogy a tisztikarban nemcsak hogy hiány nincs, de sőt felesleget látunk. Az tehát, hogy e törvényjavaslat által a tisztek szaporítása czéloztatik, még eddig bebizonyítva nincs. — De ha figyelembe vesszük, t. ház, hadseregnél követett politikát, melyről szólani szerencsém volt, azon meggyőződésre jutunk, hogy nem is az a baj, hogy kevés a magyarelem a közös hadseregben, hanem hogy sok és ezt kevesbíteni kell. És mivel lehet kevesbíteni ? Az egyéves önkéntesi intézményt nem lehet eltörölni, mert ez által az osztrákok is szenvednének és ha a magyar elem kevesbittetik a tisztikarban, akkor azt osztrák elemmel kell pótolni. Hogy lehet tehát ezen a bajon segíteni? Nem másként, mint hogy a magyar elemet — mely a német nyelv által a hadsereg tisztikarában csökkentetik s a mely anyag, a magyar művelt osztályból kikerülve és nem kívánatos, hogy az osztrák tisztikarba belépjen — altiszti minőségre használjuk fel béke-időben, a hol mégis jobban használható, mint hogy ha közlegénységre kárhoztatjuk, a mint ezt Bolgár Ferencz t. képviselő ur oly meggyőzően előadta. A törvényjavaslat intentiója tehát, ha annak végeredményét nézzük, nagyon lényegesen eltér attól, mivel indokolva van. Már most, t. ház, egy oly törvényjavaslat adatik a parlament elébe, a mely máshová czéloz, mint a hová vág; kérdem tehát, képes-e ez a parlament tekintélyét emelni ? De ha vesszük a szabályrendeleteket, (Halljuk!) az igen tisztelt honvédelmi minister megmondta, hogy mi fog belejönni; oly régóta tart már a discussio, miért nem méltóztatik tehát ezen szabályzatokat a ház asztalára letenni, hiszen ez biztosítékot nyújtana és minden kétséget eloszlatna és a diseussiónak is adhatna egészen más irányt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miért nincsenek itt e szabályrendeletek? Tán még nem készek? Megengedem, hogy a t. honvédelmi minister ur még nem kapta meg azokat: de hogy még készen ne legyenek ott, a hol ezek készíttetnek, bocsánatot kérek, azt elhinni nem tudom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez is oly tény, t. ház, a mely a parlamentnek tekintélyét nem emelheti; egyre szabályrendeletekre hivatkoznak, de azokat nekünk soha meg nem mutatják. Nem akarom a példákat szaporítani és nem akarok a t. ház türelmével visszaélni, (Halljuk!) de még egyet bátorkodom megjegyezni és ez az a magaviselet, melyet a t. túloldali képviselő urak választóikkal szemben tanúsítanak. Tény az, hogy népgyűlések az egész országban pártkülönbség nélkül tartattak; a választók képviselőikhez fordultak és ugy szólottak hozzájuk: uram, mi abban a bizalomban, hogy te a mi érdekeinket fogod képviselni, megválasztottunk; nekünk kötelességünk nézeteinket és érdekeinket veled közölni, hogy te azokhoz képest járhass el; íme, ezen irányban járj el, ha minket képviselni akarsz, mert ha nem igy jársz el, minket nem képviselsz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És mit tettek az igen tisztelt képviselő Urak? Vannak önök között olyanok, kik választóikat gorombán visszautasítják, összeszidják. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Ily eljárás, midőn a parlament többsége világosan, öntudatosan, minden kétséget kizárólag constatálja azt, hogy Ő nem a nemzet közvéleményét képviseli, hanem ott minden képviselő önhatalmúlag, absolut hatalommal cselekszik: e parlamentnek a tekintélyét ezen nemzet előtt, mely ezen parlamentet a magáénak mondja, semmi esetre sem emelheti. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, méltóztassék meggondolni, hogy Magyarországon a választó sokkal inkább bir törvényhozási joggal, mint bárhol másutt. Mert ezen választói törvényhozási jogot a nemességtől kapta, mely okvetlenül törvényhozási joggal birt s a mely törvényhozási jog kiterjesztetett a választók összességére. Itt tehát törvényhozási jog van, melyet a képviselő helyettesítés utján gyakorol választói nevében, megbízás, fölhatalmazás utján. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert méltóztassanak megjegyezni — és én ezt különösen figyelmükbe ajánlom a t. képviselő uraknak — hogy ezen eljárás majdnem olyan, mintha az ügyvéd azzal, hogy az ügyvédi meghatalmazást a zsebébe teszi, arra vél magának jogot nyerhetni, hog/ cliense ellenségével szövetkezzék és saját cliense érdekét áldozza fel. (Ugy van ! a szélső balon.) De még egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni (Halljuk! Halljuk ! a szélső balon) s ez az ellenzéknek azon helyzete, melyben jelenleg már 14 év óta van. Igazi parlamentaris fogalmak szerint áll az, hogy a többség tartja kezében a kormányzást és az országos ügyek vezetését, de ez nem azt jelenti,