Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

304 109. országos ülés márczins 8-én, szombaton. 1889. Géza képviselő uraltál beadott kérvényét, melyben az úrbéri ügyek gyors lebonyolítása iránt kérelmez. Hasonlóképen ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek több előterjesztése nincs és más előterjesztés sem levén, következik az indítvány és interpellatiós könyv felolvasása. Szathmáry György: Jelentem a t.háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzések nem foglaltatnak. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend: a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesül a 24. és 25. §-ok és az azokra vonatkozó határozati javaslatok tárgyalása. Nagy István jegyző: Szentkirályi Albert! Szentkirályi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő 24. és 25. szakaszok leginkább két kimagasló szempontból támadtattak meg az ellenzék által; és ezen két szempont a két évi szolgálattétel az egyéves önkéntesekre nézve és a nyelvkérdés. A mi a két évi szolgálattételt illeti, bár nem veszem tagadásba, sőt elismerem, hogy az a legnagyobb fontosságú kérdés és a legnagyobb, áldozatokat kívánja— miután az oly jeles és kitűnő szónokok által helyeztetett kellő világításba, ezzel most foglalkozni nem akarok, annyival is inkább, mert a magyar állameszme szempontjából anyelvkérdést még sokkal íontosabbnak tartom és különben is, ha ez kedvezően fog megoldatni, a két évi szolgálattételnek igen nagy éle vétetik el azáltal, hogy az ifjak képesítve lesznek a tiszti vizsgát minden akadály nélkül letenni és azon eredményre juthatunk ezen az utón, hogy 96%-a az egyéves önkénteseknek teszi majd le a tiszti vizsgát, mint a honvédségnél látjuk és igy ezen rendelkezésnek legnagyobb hátránya el lesz enyésztetve. T. ház! En a nyelvkérdést nem általános, culturai vagy paedagogiai szempontból akarom tekinteni, hanem tekintem azon viszony szempontjából, a melyben a hadsereggel van; és tekintem azon jognál fogva, mely azt a hadseregben való alkalmaztatás tekintetében megilleti. Ennélfogva én tehát nem egy téren mozgok a t. cultusministeri államtitkár úrral, aki fejtegetéseinek alapjául tisztán az általános culturális és paedagogiai szempontot vette. De, t. ház, mégis kötelességemnek tartom némi megjegyzéseket tenni az államtitkár ur beszédére. A t. államtitkár ur fejtegetéseinek alapját azon rendelet képezte, melyet a t. cultusminister ur a német nyelv tanítására a véderőtörvéuyjavaslattal kapcsolatosan kiadott. A mi azon rendeletet illeti, én arra csak azt mondhatom, hogy nézetem szerint a kormány szempontjából a legrosszabb politika volt, hogy ezen rendeletet a cultusminister ur a törvényjavaslattal együtt adta ki. Benyújthatta volna akármikor, benyújthatta volna néhány hónappal azután, midőn e vita lezajlott, midőn az izgatottság, melyet ezen vita országszerte felkeltett, elmúlt; a t cultusminister ur kapcsolatosan adta ki a törvényjavaslattal az ő rendeletét ; sőt kiemelte, hogy a között és e törvény között organicus összeköttetés létezik; ezen rendelet azért adatott ki, hogy ezen véderő-javaslat kivihető legyen. És ez okozta azon nagy izgatottságot, ez tette legynagyobb részt oly sérelmessé azonintézkedéseket, melyeket etörvényjavaslatáltal életbeléptetni czéloznak. Én a t. kormány politikájával nem foglalkozom, én csak azt mondhatom, hogy ha a kormány politikája szempontjából nem volt helyes ezen eljárás, mi köszönettel tartozunk neki ezért, mert ez tette lehetővé, hogy oly éle* világításba helyezzük a kormány politikáját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben a t. cultusminister úrtól ezt nem csodálom, ő új ember azon a széken, melyet elfoglal, új ember azon téren, a mely a cultusministeri functio terét képezi s ez meglehet, tőle — mint a német mondja — Greschäftelhuberei volt; a mi azonban sokszor a magánéletben okvetlenül megbőszülj a magát. Egészen más állást foglal el a t. cultusministeri államtitkár ur; ő azon rendeletnek helyességét akarta védeni, de ezen védelem neki annyira nem sikerült, hogy még saját állásának tekintélyét is megingatta. Mert mi tűnik ki azon beszédből, a melyet ő mondott"? Abból világosan kitűnik kettő: az egyik az, hogy ő igen helyesen választotta azt a tért, a merre az ütkoze_, tet helyezni akarta, tudniillik a paedagogicus tért. Elismerem, hogy ez neki szakmája, a melyben ő egy kiváló helyet foglal el az országban. De, t. ház, azért volt'helyes és gyakorlati dolog ez, mert csak az a jó hadvezér, a ki oly térre teszi át a csatát, melyet tökéletesen ismer, melyben tökéletesen otthon érzi magát. De itt van már most a hiba, a t. államtitkár ur otthon érzi ugyan magát apaedagogiában, mert azon érzésekkel, melyek becses személyének hízelegnek, ő nagy bőséggel rendelkezik, de kitíínt hogy nincs otthon e téren, vagy: részint az tűnt ki, hogy ő a paedagogiához tulaj donképen nem ért és kitíínt az is beszéde további folyamán, hogy azon kalapácsütések, melyeket alkalmazott az ellenzék a t. túloldalra, azok mind gyermek-játék azon kalapácsütéshez képest, a melylyel ő akarja összezúzni a magyar cultura még alig bimbódzó virágát. Hogy az igen t. államtitkár ur a paedagogiához, vagyis ahhoz, hogy mily taneszközzel milyen tanítási eredményt lehessen elérni, ahhoz a t. államtitkár ur nem ért; kemény e kifejezés, megengedem, t. ház, de oly helyen áll, az a kire a bírálatot mondtam, hogy ezt minden tekintetben ki kell állania. Azt akarja elérni grammaticalis tanítással, a mit ezzel iskolában elérni egyáltalán nem lehet. Ha igen t. gróf Tisza Lajos képviselő ur (Hallftile!) azt mondja, hogy ő képes