Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-186
24 18 * országos ülés február 2*-én, pénteken. 1889. módosításával szemben tanúsított eddigi magatartása kevés reménynyel kecsegtet az iránt, hogy teendő módosítványom elfogadtassék; de mivel annak érvényesítését előbb más helyen megkísérelnem alkalmam nem volt, nem lévén sem a véderő-bizottságnak, sem a szorosan vett kormánypártnak tagja : kénytelen vagyok vele most fellépni, azon reményben, hogyha most elfogadása által positiv sikert nem is érek el, talán meglesz az a hasznom, hogy érdeklődést keltek ez ügy iránt. (Halljuk!) Módosítványom, mely az alkotmányjoggal fennálló causalis kapcsolatánál fogva nézetem szerint megérdemli, hogy vele behatóan foglalkozzunk, két külön részre oszlik. Elseje vonatkozik a hadapródiskolák hallgatóira. Czélom vele feloldani a hadügyi kormányzatot azon kényszerhelyzet alól, mely szerint a véderőtörvény végrehajtásáról szóló utasításaiban a törvényben nem gyökerező rendelkezéseket kelljen alkalmaznia, mint az eddig történt. Az eddigi véderő-törvények és ezen javaslat is intézkednek egész szabatosan a katonai képzőintézetek növendékeire nézve kötelező szolgálati időtartam meghosszabbításáról, de a hadapródiskolák hallgatóinak e részbeni viszonyait egy szóval sem érintik. Nehogy valaki azon téves hitben legyen, mintha a katonai képző intézetek collectiv fogalma alá a hadapród-iskolák hallgatói is tartoznak, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az eddigi, de kivált az 1886. január 1-én életbeléptetett végrehajtási utasítás a kettőt egymástól egész világosan megkülönbözteti, a mint hogy tényleg a hadapród-iskolák hallgatói besorozás és szolgálati tartam tekintetében egészen más elbánás alá esnek. Mig ugyanis a katonai képzőintézetek növendékei, korukra való tekintet nélkül, csakis kiképzésük befejeztével soroztainak be és szolgálati idejük is csakis ez időponttól számíttatik, addig a hadapród-iskolák hallgatói már ezen minőségük tartama alatt is 17 éves korukban feltétlenül besorozandók és szolgálati idejük ezen naptól számíttatik. Azonban a hadapród-iskolák hallgatói szolgálati kötelezettségének meghosszabbítása — és ép ezt nem tartom parlamentaris kormányrendszerünkkel összeegyeztethetőnek — nem törvényen, hanem a törvény végrehajtására kiadott utasításon (ügy van! ügy van! szélső bal. • felöl) és illetve, a mennyiben az illető hadapródiskolai hallgató önkéntesi czímen soroztatik be, ezen utasítás alapján, a szülői, a gyámi vagy az illető hallgató által kiállított reversáíison alapszik. Itt azt látom, t. ház, hogy oly jelenséggel állunk szemben, mely hasonlít például a vegyes házasságoknál elvétve még ma is előforduló, bár ipso facto törvénytelen, érvénytelen reversálisok rendszeréhez. Ezen eljárást én a magam részéről perhorrescálom és megváltoztatandónak tartom, annyival is inkább, mert az 1867: XII. törvény czikk 12. §-a szerint is, a hadsereg körébe tartozó bármely egyének szolgálati kötelezettségének vagy ezen kötelezettség meghosszabbításának érvényesítésére és ennek kimondására, kizárólag és tisztán a törvényhozásnak van joga. Ennélfogva leszek bátor módosítványom idevágó részét a következőkben terjeszteni elő: (Halljuk! Olvassa.) A 21. §. harmadik bekezdése után, új bekezdésül tétessék : „A hadapród-iskolák hallgatói, ha akár kiképeztetésük előtt, akár ennek befejeztével soroztainak be a hadsereghez, mindegyik ott eltöltött iskolai évért egy-egy évig tartoznak, a rendes tényleges szolgálati időn felül tényleg szolgálni; azonban a kötelezett tényleges szolgálati idő öszszesen tiz évnél többre nem terjedhet. Ezen hallgatók besorozása a közös hadseregbe szintén az e részben fennálló külön szabályok szerint történik." Most pedig, t. képviselőház, áttérek módosítványom második, úgy mondjam, szerintem fontosabb — vagy eminensül fontos — részére. (Halljuk ! Halljuk!)) ügy a lefolyt szavazás által igazolt 136 szónyi többség, valamint a t. mérsékelt ellenzéknek e részbeni enuntiatiói által elegendően igazoltnak látszik az, hogy az ország irányt adó közvéleménye ezúttal még a közös hadsereg intézményét és annak elvét fentartotta és magáévá teszi és csakis a t. 48-as és függetlenségi párt az, a mely, mikép eddig, úgy ezúttal is az önálló magyar hadsereg álláspontjára helyezkedik. Nem volnék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem képezi kiváló, főfontosságú eszményeimnek egyikét, a külön álló magyar hadsereg, (Helyeslés a szélső balon) sőt annak kivívhatóságának taglalásába sem akarok bocsátkozni: csak azt jegyzem meg, hogy felfogásom szerint n jelen súlyos európai helyzet folytán a jelent nem tartom ily nagy rázkódással járó experimentatióra alkalmasnak. De feltéve, hogy a hadsereg kettéválasztásának formai és elvi kérdésén túl esnénk is szerencsésen, kérdem, képzelhető-e ma, midőn oly helyzetben vagyunk, hogy felállítandó külön hadseregünknek alig egy ötödrészét volnánk csak képesek a magyar nyelvben jártassággal biró tisztekkel ellátni, képzelhető-e ma ilyen külön álló hadseregnek a nélkül való létesítése, hogy annak tacticai ereje meggyengittessék ? Nézetem szerint: nem. De szükséges igenis abba a helyzetbejutnunk, hogy bármely alkalmas perczben a különálló magyar hadsereg felállítása ez okon akadályokba ne ütközzék s erre nézetem szerint csak egy mód van. (Halljuk! Halljuk!) Elvül, szivem egész melegével támogatott elvül vallom azt, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselő ur az általános vita során oly szabatosan körvonalozott: hogy már a közös hadseregben
