Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-198
li>S. országos ülé« márezins 8-án, pénteken. 1889. ű>9t fogad a nemzet többsége, mint politikai exigentiát. (Halljuk!Halljuk! balfelől.) Elfogadja, ragaszkodik is hozzá; de ne higyjék, t. képviselőház, hogy az 1867-iki törvény (.[ jobboldalra mutatva) az önök kezében arra is jó, hogy abba oly tételeket is bele magyarázzanak, a melyek abban nincsenek, mert ha ezt teszik, akkor egyenesen hűtlenek lesznek az 1867-iki törvényhozás traditióihoz s koczkáztatják az 1867-iki törvényhozás eredményét és az alkotmányt alapjaiban. (Ugy van! balfelöl.) Szerintem, t. ház, a határozati javaslat elfogadása méltatlan volna a nemzethez még akkor is, ha az ugyanazt mondaná ki, a mit mi törvénybe iktatni akarunk. (Ugy van,! balfelől.) Méltatlan volna azért, mert az, az ajándék, a kegy színezetével bir; a mi történelmünk pedig a jogoknak és garantiáknak ezt a forrását nem ismeri. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ismerünk közakaratot, ismerünk megállapodást, ismerünk megegyezést a korona és nemzet között; de ennek törvényben van helye, (Ugy van! balfelöl) oly törvényben, melyet éjien ugy, a mint megtartunk szentül mi, bárki más is szentül megtartani köteles. (Ugy van! balfelöl.) Nem szólok arról, t. ház, hogy az önök határozati javaslatának sanctiója nincsen; nem szólok arról, hogy az jogot és garantiát rábiz a vizsgáló-bizottságok discretionalis hatalmára; hogy az. annak ruganyos értelme szerint végnélkül vältozhatik ; én nekem, t. ház, elégséges azon formai momentum is, hogy itt a nemzet akarata, még ha azt tartalmazná is, a mit én akarnék, nem nyilatkozik azon egyetlen törvényes formában: a törvényben, a mely a végrehajtás minden factorára nézve kötelező erejű. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így akarják, t. képviselőház, megkerülni a kérdést és azt hiszik, hogy ezzel a súlyos aggodalmakat eloszlatják; azt hiszik, hogy ezzel megoldják az úgynevezett felségjogoknak a kérdését. Nem hiszem, hogy önök ne tudnák, ne éreznék, hogy a nyelvnek mi jelentősége van e kérdésben ; nem hiszem, hogy önök ne tudnák, hogy az nem phrasis, hogy „nyelvében él a nemzet". Tudják önök is, hogy ez igazság, hogy ez valóság. (Ugy van! balfelől.) Hiszen országot, a mely szabad, állami nyelvének souverainitása nélkül is, ideigóráig még tudok képzelni; de nemzeti államot, vagy helyesebben politikai nemzetet: olyat, a mely államnyelvének souverainitásáról lemondjon, még csak képzelni sem tudok. (Helyeslés balfelől.) A ministerelnök ur — és tegnap az államtitkár ur is, igen nagy önérzettel hivatkoztak azon eredményekre, a melyeket a magyarosodás terén felmutattak ; elismerem, hogy ezt tehették, még pedig nem csekély jogosultsággal. De, t. ház, való igaz, hogy törvényhozás, kormányzat, társadalom, a magyar miveltség ereje igen sokat tett ahhoz, hogy tisztuljanak a nézetek, hogy világosság hatoljon oda is, hol ezelőtt félszeg nézetek vagy homály uralkodtak. De most mindezen eredményeket lökik vissza e szakaszszal; és midőn t. ministerelnök ur aegise alatt ezen javaslat előterjesztetett és ő is támogatja azt, akkor igazán elmondhatom neki, hogy azokat a beszédeket is, melyeket ezen értelemben tartott, jó lesz azok közé sorolni, melyekről egykor gróf Andrássy Gyula azt mondta, hogy T tanácsos lesz őket elégetni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hányszor láttuk itt a t. ministerelnök urat felszólalni az úgynevezett nemzetiségi képviselőkkel szemben ? hányszor láttuk a t. ministerelnök urat kilépni teljes fegyverzetével a hazafias eszméknek s láttuk őt tetszelegni azon szerepben, hogy r ő most a magyar állameszmét menti meg az elbukástól. A t. ministerelnök ur ama nymbusának, mely az ő politikai pályáját és politikai egyéniségét körülvette sokáig, ennek az áttörhetetlen uymbusnak volt egy fényes öve, mebyről azt hitték sokan, hittem én is sokáig, hogy ez a fényes öv az ő kiválóan magyar politikai jellegének kisugárzása. Ez az oka, t. ház, hogy a nemzet a t. ministerelnök ur iránt, ki sokat vétett e nemzet ellen, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) nem alkalmazta a kritikának azt a mértéket, melyet mással szemben bizonyosan alkalmazott volna. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gyökeret vert és megizmosodott a nemzetben a köztudat, hogy az ország ügyeinek élén oly férfiú áll, ki sokat és sokban tévedhet, de abban az egyben megállja helyét mindenkor, hogy visszautasítson egész férfiassággal, visszaverjen egész határozottsággal minden kísérletet, mely a magyar alkotmány, a magyar n3 ? elv, a magyar állameszme ellen irányul. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, a t. ministerelnök ur aegise alatt kerül ide egy törvényjavaslat, melyből azt a foltot, hogy a magyar állameszme uralmának terjedését, haladását, intézményeinkben megakadályozza, ezt a foltot lemosni senki sem fogja. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur most azt mondja nekünk r ne iktassuk törvénybe a nyelvkérdést, mert azokat az alvó nemzetiségi szikrákat ismét lángra lobbantanák. T. ministerelnök ur, most már ez a fényes öv is, a magyarságnak fényes öve lefoszlott róla; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van! Ugy van!) oda teheti a t. ministerelnök ur e foszlányokat is ama többi becses dolgai közé, melyek e vitában rá nézve örökre elvesztek. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) S aztán használnak-e, t. ház, ezzel valakinek ? Az önök eljárása csak ront, pusztít, desorganisál a közélet minden terén, minden fontos érdekben. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon,) A koronának nem használnak akkor, midőn a nemzet jogos aspiratióinak akadályaként az alkotmányos garantiák ütköző köve gyanánt erőltetett theoriával a felségjogot állítják szembe, (Ugy van! a bal- és szélső
