Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

198. országos ülés márczins S-án, pénteken; 1888. 283 Malijuk 1 balfelöl.) Én csak azon állításokat és azon dolgokat akarom kiemelni, a melyek tulaj donképen beszédem keretébe nem illenek. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt mondja mindjárt beszéde elején az államtitkár ur, hogy azért szólal fel főképen, mert ezen szakaszok némileg összefüggésben vannak a culturávak de főképen teszi ezt azért, mert erőszakosan összeköttetésbe hozatnak e kérdéssel olyan kérdések, a melyek az egész nemzeti culturát illetik. Hát, t. ház, ha valaki — nem hiszem, hogy legyen, de feltehető — ha valaki e házban találkoznék, a ki nem tudná azt, hogy mikor a 25. §-nál a vita megindult, akkor felkelt a t. államtitkár urnak a ministere és nyomban azon nyilatkozat után, melyet a honvédelmi minister ur tett az utasításokra vonatkozólag, azon úgynevezett kedvezményeket sorolta fel, melyek a felsőbb tanintézetekben adatni fognak azoknak, a kik az egyéves önkéntesi jogosultságban részesülnek, ha valaki erről nem bir tudomással és azt mondja, hogy erőszakosan hozatik a culturával összeköttetésbe e kérdés, annak az megbocsátható lenne; de ha ezt azon ministernek államtitkára mondja, a ki ezen vita folyamán egy hosszú listával állott elő, a nielylyel a közvéleményt, ifjúságot és a szülőket akarja megnyugtatni, hogy milyen kedvezmények fognak a joghallgatók, orvosok stb. növendékeknek biztosíttatni, hogy fiatalságunk eulturájänak továbbvitelére miiiő módosításokat tart szükségesnek, minő, úgynevezett kedvezményeket akar behozni, ha — mondom — ezen ministernek az államtitkára, mondja azután, hogy ezek erőszakosan hozatnak kapcsolatba e kérdéssel és hogy a nemzeti eultura és a magyar nyelv erőszakosan vonatik a vitába: akkor már engedjen meg az igen t. államtitkár ur, nem akarom itt többnek tekinteni, mint szónoki figurának, vagy lapsus linguaeuek. Kern is ezért szólalt talán fel az igen t. államtitkár ur, hanem felszólalt azért, hogy megmondja azt is, miszerint ő egy új érvet hoz be itt a vitába, olyat, a melyet eddig még nem említett senki sem, tehát egy nagy felfedezést tett. Azt mondja (olvassa): „Én azt hiszem, hogy az egyéves önkéntesi szolgálat még az ifjak polgári hivatása, pályája szempontjából sem feltétlen veszteség; sőt az igen jótékony kiegészítését képezi az ifjak polgári közművelődésének, mert az egyévi önkéntesi szolgálat igen alkalmas arra, hogy a testet edzze, fejleszsze, hogy leküzdje az indolentiát, a kényelemszeretetet és több hasonló hajlamokat, hogy rátanítsa a fiatal embereket a rendre, pontosságra, (Helyeslés a jobboldalon) szigorú fegyelem mellett önbecsérzetre, férfias, határozott fellépésre." (Élénk helyeslés jobbfelől.) No, t, képviselőház, ha ez csakugyan, mint a t. államtitkár ur mondja, új dolog akar lenni, erre még visszatérek; de ha ez csak annyi akar lenni, hogy ezzel a t. államtitkár ur sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint azt, hogy mindenkinek jó, ha kiképeztetése minél többoldalú ; hiszen azt mindenikünk óhajtaná, hogy műveltsége több és többoldalú legyen; ha ezt az általános igazságot akarta itt, mint új felfedezést bemutatni a t. államtitkár ur, még azt is értem; de figyelmeztetem épen őt, a ki a mostani nevelésügynek par exeellence, hogy ugy mondjam, élén áll, hogy ma talán nem is egészen jó tanáes az, a melyet az igen t. államtitkár ur a mi ifjainknak ad; mert ha általában áll is az az igazság, hogy minél többoldalú a műveltség, annál több értékkel bir az egyénre, de ma, midőn már az úgynevezett szaktudományok, a szakképzettségek korát éljük és nagyon elég egy embernek, ha fél ember értékére emelkedik átlagosságban a tudományoknak és a polgári hivatásoknak egyetlenegy szakában : (Ügy van! balfelől) akkor, t. képviselőház, ezt mintegy tanácsul adni a fiatalságnak annyit tesz, mint azt tanácsolni neki, hogy encyclopaedieus felületességet igyekezzék magának elsajátítani. (Élénk helyeslés balfelől.) A mi azután azt illeti, t. képviselőház, hogy azért is jótékony hatású lesz az egyéves önkéntesi intézménynek a fiatalságra, mert ott rendet, önér zetet tanul; én nem tudom, de ugy vagyok értesülve, fájdalom, korom nem engedte meg, hogy én is az egyéves önkéntességet végezhessem, tehát közvetlen tapasztalatból nem beszélhetek, de ugy vagyok értesülve, hogy ott bizony nem nagyon bánnak ugy az egyéves önkéntesekkel, hogy az az önérzetet valami nagyon emelné, mert mikor azokat elnevezik „Ungarischer Ochs"-nak s a fiatal embernek ezt le kell nyelnie s a mit polgári öltözetben senkitől el nem tűrne, oly viselkedést kénytelen nyugodtan eltűrni, mert a subordinatio ez ellen még felszólalni sem engedi. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) No már akkor engedjen meg nekem az államtitkár ur, de ez a pedagógiai tantétel azután igazán semmi esetre sem válik be. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De tovább megy az igen t. államtitkár ur a reformeszmékben és azt mondja, hogy igaz, nem csak nálunk, hanem egész Európában panaszkodnak a középiskolákban a tűlterheltetésről. Ez igaz t. ház, s én igazán mondhatom — nem tudom, bűn-e vagy érdem — mikor ezt a kérdést tette a t. államtitkár ur és azt mondta, hogy a tanügyi kormánynak komoly szándéka ezen bajokat orvosolni, magam is lelkesen helyeseltem. De bizony — hogy azzal a legújabban elfogadott parlamentaris kifejezéssel éljek — szerettem volna helyeslésemet nyomban visszaszívni. (Derültség balfelől) midőn az államtitkár ur megmagyarázta, miként fogja ő fel ezt az orvoslást. 0 azt mondja: „Nyíltan kimondom, hogy az úgynevezett túlterhelésnek, ,3 fi*