Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
274 197 országos ölés márczins 7-én, csütörtökön. 1889. tétlenséggel határos dolgot tudnak művelni? (Tetszés jóbbf elöl) vagy pedigmind a 4,000-et olyanoknak tartja-e, a kik nemzeti culturájukból kivetkőztek? (Élénk tetszés jobb 'elől. Ellenmondások a baloldalon.) És ha a t. képviselő urnak előbb említett tétele e kérdés valódi állására tényleg nem alkalmazható, ha tehát az áltila felállított tétel a gyakorlati s tapasztalati tények egyszerű és csalhatatlan kritikáját ki nem állja :akkor nézetem szerint meg lehetgyőzŐdve mindenki, hogy az, a minek bebizonyítása a gróf Apponyi Albert kitűnő dialectikájának sem sikerült, egyáltalán bebizonyíthatlan, tehát nem áll (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás bal- és szélső baloldalon) és hogy e szerint az a vád, a melylyel hetek, hónapok óta ostromolják e javaslatot, hogy nemzeti eulturánkat s nyelvünket megsérti, háttérbe szorítja és megrontja, egyszerűen szemfényvesztés ! (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Erezniök kellett álláspontjuk gyöngeségét s ezért nyúltak a t. ellenzéknek különösen szélső elemei az agitatiónak minden megengedett és meg nem engedett eszközéhez, (Helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon) hogy a nemzetben mesterségesen felkeltett izgalom és nyugtalanság valamiképen le ne csillapodjék; ezért kellett bennünket befeketíteni minden oldalról; ezért kellett megindítani az egész vonalon a harczot, melynek czélja csak egy: a jelenlegi kormány megbuktatása ; (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Félkiáltások szélső balfélöl: És a 25. §!) ezért kellett ellenünk ürügyül felhasználni a világon mindent, a mi legkevésbé alkalmas volt arra, hogy a nemzet valamely részében félreértést, vagy nyugtalanságot idézzen elő. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) És jellemző és igen épületes tényeknek tanúivá lettünk ez agitatió folyamában. Láttuk azt, hogy az új véderőtörvényjavaslat, mely első megjelenésekor valami igen nagy izgalmat egyáltalában nem keltett és a véderő-bizottságban korántsem képezte oly heves megtámadások tárgyát, mint e házban, hogy lett lassankint, daczára az időközben tett concessióknak — a nemzet s haza elleni merényletté felfújva; láttuk azt, hogy a mint a sokat emlegett 14. §., mely mindig ugy volt feltüntetve, mint a nemzeti sérelmek legnagyobbika, a kifejezett kívánságok szerint lett megváltoztatva, az a higgadt és komoly politikusok teljes megnyugtatására szolgált, azonban az engesztelhetetlenek szemében akkor egyszerre a 25. §. (Zaj és mozgás a bal- és szélső balfélöl) lépett elő az első helyre s lett olyan sérelemmé,, a mely horderejében s jelentőségében messze túlhaladja a 14-ik §-t. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Láttuk, hogy egyes sajtó-orgánumok, melyek eleinte egész higgadtsággal tárgyalták ugy a védtörvényt, mint azt a bizonyos német nyelvi rendeletet, miként lettek fokról-fokra az általános dühöngés concertjébe belehajszolva. (Tetszés a jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Láttuk, hogy az ifjúság nevében oly követelmények formuláztatnak most, melyek, mint a t. előadó ur a minap kifejtette, az ifjúság által tömegesen aláirt kérvényben nem is említtetnek. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Láttuk azokat a kíméletlen támadásokat, melyeket a t. túloldal a vallás- és közoktatásügyi minister ur ellen intézett, annak egy rendelete miatt. Báró Kaas Ivor: Vonják vissza! (Zaj a szélső baloldalon. Sendre! Máltások jobbfelöl.) Gróf Károlyi Gábor: Szégyen, hogy a közoktatási ministerium államtitkára igy beszél. (Nagy zaj és mozgás jobbbfelől. Felkiáltások: Rendre!) Elnök: Neméltóztassanak at. képviselőurak belebeszélni a szónoklatba. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen mindenki jogosítva van azután szólani s az elmondottakat megczáfolni. (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert: Azt hiszem, t. ház, hogy a minister ur nem fogja visszavonni rendeletét, mert akkor vissza kellene vonnia a tantervet, az ahhoz kiadott utasításokat és részben vissza kellene vonni a középiskolai törvényt is, a mit pedig csak a törvényhozás tehetne. (Helyslés jobbfélöl.) Gr. Károlyi Gábor: Vissza kell lépni ! (Nagy zaj jobbfélöl.) Berzeviczy Albert: A minister ur kimutatta, hogy a rendeletben semmi egyéb sincs, mint utalás a tantervre és az utasításokra, a melyek évek óta fennállottak és a melyek e szempontból e házban soha megtámadás tárgyát nem képezték. (Helyeslés jobbfélöl.) De láttunk ennél még többet is. (Halljuk! Halljuk!) Láttuk, hogy az 1876. évi középiskolai rendtartás azon pontja, a mely az önképző és olvasó körökből a megbukott tanulókat kitiltani rendeli, most 1889-ben lett megtámadva és hogy erre is ráfogták, hogy semmi egyéb czélja nem volt, mint hogy a magyar szellemű művelődést megakadályozza. (Derültség a jobboldalon. Mozgás baloldalon.) A mi különösen a német nyelv miatt intézett támadásokat illeti, azok szinte hihetetlennek látszanak, ha csak a legközelebbi múlt eseményeire tekintünk vissza, (Halljuk! Halljuk! jobbról. Mozgás baloldalon) mert mi egyébről van itten szó, mint arról, hogy a német nyelv a középiskolákban kötelezőleg és eredményesen tanittassék. (Mozgás baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) A mikor ez törvényhozásilag kimondatott az 1883-iki középiskolai törvényben, a törvényjavaslat illető szakasza ellen e házban egyetlenegy hang sem emelkedett. (Ugy van! jobbfélöl.) Beszéltek a tanítási módszerről, egy kisebbség azt kívánta, hogy
