Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
272 197. országos Ölés márczius 7-én, esüt8rtöki$n. 18S9. Az a félévi, illetőleg teehnicusoknál egy évi késedelem, melyet ily módon a diploma elnyerése szenvedni fog, azt hiszem, nem vehető oly igen komolyan, ha tekintetbe veszszük, hogy például a technicusok eddig sem éltek azon jogosítványnyaí, hogy műegyetemi tanulmányaikat az önkéntességgel összekössék, hogy ezt megtették más szakbeli hallgatók is, megtettem én is és mások is, hogy külön szolgáltunk mint egyévi önkéntesek és külön végeztük tanulmányainkat. Egyébiránt a t. közoktatásügyi minister ur kimutatta a nagy számát például azoknak a joghallgatóknak, kik a szabályszerű négy év alatt egyetemi tanulmányaikkal el nem készülnek. Én tehát azt hiszem, hogy kissé nagyobb szorgalommal könnyű lesz azt a veszteséget pótolni, melyet az egyéves önkéntesség szigorítása idéz elő. (Helyeslés a jobbóldalon.) E mellett el nem mulaszthatom utalni valamire, ami az egész vita folyamán nem lett érintve, pedig nézetem szerint kiváló fontossággal bír. Mi eddig ugy szoktunk beszélni az egyévi önkéntesek szolgálatáról, mintha az a polgári tanulmányok és kiképeztetés szempontjából pusztán teher volna, melyet el kell viselni és a mely a polgári kiképeztetésre nézve absolut veszteséget képvisel. Én ezt, t. ház, egyoldalú felfogásnak tartom. Én azt hiszem, hogy az egyéves önkéntesi szolgálat még az ifjak polgári hivatása, pályája szempontjából sem feltétlen veszteség, sőt az igen jótékony kiegészítését képezi az ifjak polgári kiművelődésének ; mert az egyévi önkéntesi szolgálat igen alkalmas arra, hogy a testet edzze, fejleszsze,hogy leküzdje az indolentiát, a kényelemszeretetet és több hasonló hajlamokat, hogy rátanítsa a fiatal embereket a rendre, pontosságra, (Helyeslés- a jobboldalon) szigorú fegyelem mellett önbecsérzetre. férfias, határozott fellépésre. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezek, t. képviselőház, igen fontos pedagógiai momentumok, a melyeket nézetem szerint ifjaink polgári kiképzésénél teljes értékük szerint kel! megbecsülni, nem pedig bennük veszteséget látni. Sőt tovább megyek, és a nélkül, hogy ez alkalommal a középiskolai kérdést per longum et latum tárgyalni akarnám, hangsúlyozni kívánom, hogy nézetem szerint a véderő érdeke és a közművelődés, különösen a tanügy érdeke között ezen a téren, t. i. a nevelés és képzés terén antagonismus egyáltalán nem létezik. (Helyeslés jobbfelől.) Elismerem teljes mértékben azt az antagonismust, a mely a pénzügyi téren fenforog: mert bizonyos, hogy a mig védszervezetünk és a külpolitikai helyzet tőlünk oly áldozatokat kivan, mint jelenleg, addig szellemi eulturánk érclekében létesítendő sok nagy és fontos alkotásról kénytelenek vagyunk lemondani, (Helyeslés jobbfelöl) és ezért szellemi eulturánk érdeke szempont| jából mitsem kívánhatunk oly élénken, mint azt, hogy hadügyi kiadásaink mentül előbb és mentül nagyobb mértékben leszállíthatok legyenek. A mig tehát elismerem, hogy e téren egyrészről a véderő és másrészről a szellemi eultura érdeke bizonyos ideiglenes ellentétbe jutottak, a másik oldalon, a nevelés és képzés terén azt tartom, hogy e két érdek igen jól hozható összhangzásba. (Helyeslés.) Sőt nyíltan kimondom, hogy én az úgynevezett túlterhelésnek, a mely miatt nemcsak nálunk, de az egész művelt világon annyit panaszkodnak, legtermészetesebb és talán egyedül lehetőséges orvoslását abban látom, hogy ifjainknak különösen a középiskolákban oly nevelést adjunk, a mely testi fejlődésükre jobban hasson. (Általános helyeslés.) Mert, t. ház, ha a szellem munkáját nem csökkenthetjük, akkor munkabíróbbá kell tenni a szellemet az által, hogy erősbítjük a testet; (Helyeslés jobbfelől) ezt pedig legjobban érhetjük el a testgyakorlás rendszerének teljes kifejlesztésével és azzal, ha az iskolai tanítást lehetőleg katonás neveléssel hozzuk összeköttetésbe, a mi, azt hiszem, nemzeti traditióinkkal nagyon megegyezik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez által pedignemcsak a szellemi művelődést, de egyúttal a véderő érdekének tennők a legnagyobb szolgálatot. (Altalános élénk helyeslés.) Ezen rövid kitérés után, t. ház, legyen szabad áttérnem az egyéves önkéntesi intézmény második szigorítására, t. i. a második szolgálati évre, mely bekövetkezik abban az esetben, ha az egyéves önkéntes a tiszti vizsgálatot jó sikerrel le nem teszi. Ezen intézkedés ellen két szempontból emeltetett kifogás. Tagadásba vonták szükségességét és azt mondták, hogy ha ezen rendelkezés által az ifjakra nézve mintegy kötelezővé tétetik a katonatiszti vizsgálat letevése, kell hogy a törvény gondoskodjék arról, hogy az ifjak könnyebben tehessék le ezt a tiszti vizsgát, illetőleg, hogy e vizsga letevésénél az állam nyelvét használhassák. A mi először a szükségességet illeti, hogy ha az egyévi önkéntesi intézménynek a hadsereg szempontjából rendeltetése, hivatása az, hogy a tartaléktiszti állományt a polgári pályák művelt elemeivel gazdagítsa: akkor nézetem szerint, mihelyt be van bizonyítva az, hogy indolentiából, kényelemszeretetből — vagy nem tudom micsoda okokból oly önkéntesek sem teszik le a katonai tiszti vizsgát, a kik azt letenni képesek volnának, pedig ilyen esetet tudunk mindnyájan nem egyet, de nagyon sokat, — mihelyt, mondom, ez be van bizonyítva: nézetem szerint teljesen indokolt a tiszti vizsgát le nem tett ifjakat, azokkal szemben, a kik azt kiállják, hátránynyal sújtani. (Helyeslés jobbfelől.) Azonban, t. ház, ehhez a követeléshez fűződik a másik kívánság, hogy ha már e tekin-