Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
270 19". országos ülés márczius 7-én 5 csütörtökön. 1889. alkotmányos theoria azt állítja, hogy mindaz, a mi a törvényben fenn nincsen tartva, az a törvén} • hozásnak feltétlen joga. Hiszen, t. képviselőház, tetszik tudni, hogy a Felségnek bármely törvénynél mindig megvan az a joga, hogy szentesítse a törvényt. Tehát, ha ő Felsége azt találja, hogy a törvény az ő vagy a haza érdekeit sérti, egyszerűen nem szentesíti. És nagyon kár volt t. igazságügyminister ur és túl oldal szónokai, hogy a felségjogot ebbe a kérdésbe minden ok nélkül belezavarták. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért volt kár, mert például mi történik most, t. ház? Mi citáljuk itt az 1867-ben és 68-ban elmondott szavakat, az akkori előadó és az akkori minister szavait a jog és a törvény mellett. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balolalon.) Az önök beszédeit, ha citálni fogják, csak a jog és a törvény ellen citálhatják. (Igaz! Ugy van ! a bal-és szélső baloldalon.) Es t. ház, ha a Deák Ferencz által megteremtett törvényczikkekben is ilyen a forma, miért akar az igen t. igazságügyminister ur épen a formába kapaszkodni (Helyeslés balfelöl) és miért az a rejtett és elburkolt finom vágás Deák Ferencz emlékének, a melyben sejtetik, éreztetik velünk, hogy ime Deák Ferencz miért nem tette bele ezt a kérdést a törvénybe, ha neki is ez volt a felfogása ? Ez történik a t. txíloldal részéről. Jele, t. ház. hogy nagyon rosszul áll a t. túloldalon Deák Ferencz emléke, (ügy van! balfelöl-) Azzal már egyszer tisztában kell lennünk, t. ház, hogy Deák Ferencz abban az időszakban absolute többet nem tehetett és nem bírhatott elérni, mint a mennyit elért. Hiszen t. képviselőház, nem áll az, hogy olyanok lettek volna a körülmények, a melyek között Deák Ferencz többet érhetett volna el, mint a mennyit elért. Ezt én is elismerem s erre vonatkozólag kiírtam egy érdekes citatiót t. ház. (Halljuk ! Halljuk!) A porosz tábornoki karnak megjelent egy hivatalos könyve, (Halljuk!) a melyben szóról szóra ez áll (olvassa): czíiae ez : „Der Feldzug von 1866." „Komoly és fontos elhatározás volt ő Felsége a porosz király elé tűzve, hasonló ahhoz, midőn a háború kezdetét vette. Vájjon a háborút tovább kellett volna-e folytatni? A hadsereg Bécs alatt állt s Pozsony közel volt ahhoz, hogy porosz kézbe jusson. Égy netaláni második csata kimenetelének aggály nélkül lehetett elébe nézni s a Bécsbe való bevonulás lehető volt minden áldozat nélkül. A hadi combinatiók e szerint a jelen pillanatban kedvezők voltak s a szempontból természetes volt az óhajtás, a győzelmet a végső határig folytatni. A czél, melyet I. Napóleon soha el nem mulasztott — az ellenfél fővárosa — csábító közelségben volt. Az előőrsök már látták Bécsnek tornyait. Másrészről meg kellett fontolnia, hogy Austria még Bécs elvesztése után sem volt kényszerülve békét kötni. Magyarországba vonulhatott s az európai bonyodalmakat ott bevárhatta volna. Egy nagy czél el volt érve. Ha többet követeltünk volna és háború szerencsés folytatása többet engedett volna kierőszakolnunk, oly fullánk maradt volna vissza, melyet semmi idő el nem távolít vala. Poroszországnak nem állott érdekében a a szakadást Poroszország ésAustria közt örökkévalóvá tenni. Ezért ő Felsége a porosz király béke mellett határozott." (Felkiáltások a szélső baloldalon : Megkegyelmezett!) Tehát t. képviselőház, kétségtelen az, hogy nem volt a korona kényszerítve bárminemű engedményt is tenni és Deák Ferencz nagy jellemére mutat, hogy ő Königgrätz előtt sem kért többet, mint Königgrätz után. (Ugy van! balfelöl.) És hála a gondviselésnek, hogy azt a kiegyezést egy Deák Ferencz csinálta, nem önök és nem a mai kormány. Tessék csak elképzelni, hogy nézne ki az a kiegyezési alaptörvény, ha annak közjogi definitióit Deák Ferencz igazságügyministeri utóda, Fabiny minister ur csinálta volna! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassék, t. képviselőház, mindig öszszetéveszteni különböző dolgokat. Mi például nem akarjuk, ma legalább, nem mondtuk ki, hogy a vezénynyelvet, a szolgálati nyelvet akarjuk megmásítani, önök mindig ezt állítják, mi csak azt mondjuk, hogy ezt megmásítani, igenis az is a mi jogunk s ő Felsége szentesítheti, ha akarja. Mi mindig csak a vizsga nyelvéről beszélünk és hogy nem akarjuk ma még megváltoztatni a vezénynyelvet, ezt azért tesszük, mert tudjuk és érezzük, hogy stricte juris mindent kivívni alig lehet. Tudjuk például, hogy a magánjognak társul van adva a méltányossági j'og, a büntető jognak társul van adva a kegyelmezési jog, közjognak társul van adva a politikai bölcsesség, a politikai czélszertíségjdehát a politikai czélszerüség egészen más, mint a közjog fis tételei. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, a minister urnak régi törvényekre hivatkozni (Halljuk! Halljuk!) egy szerencsétlen idea, egy szerencsétlen gondolat. Hiszen ha mi azt néznők, hogy mit tettek elődeink, akkor a parlamentben sem ülhetnénk, mert hiszen ez a parlament sem volt a törvényekben megírva. Azt értem, t. ház, hogy ha van egy jó kerékvágás, a merre halad a kocsi, minden okos kocsis azt a kerékvágást fogja használni, a mely megvan, de ha a kerékvágás már rossz, ha kizökken a kocsi, ha szakadék van rajta: akkor az ügyes kocsis nem fog csak azért, mert a kerékvágás %