Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
268 197. országos 8.16B miírezius 7-én, csütörtökön. 1889. minden mást elfogadni, ha ez egyet kitörölnék a törvényből. A t. képviselő urak azután még a túloldalon csodálkoznak, hogy a magyar ifjúság először megpróbálja könyörögni — mert könyörgött— azután mikor ennek semmi haszna, tüntet. Fojradni mernék, hogy önök valamennyien, ha ifjak lennének s az önök bőréről volna szó, szintén tüntetnének, (Ügy van! balfel'ól) talán egynek, az öreg Pulszky Herbertje, Pulszky Ágost ur kivételével, aki akkor is a rector ur reverendája alá bújnék. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De a legfurcsább, hogy az ifjúság ezen tüntetése ellen felállott Tisza Kálmán ministerelnök ur és az ifjúságot a legkeserűbb vádakkal illette. Eddig szokásban volt'a t. ministerelnök ur ama beszédjeiből citálni, melyeket ellenzéki korában tartott. Erre aztán könnyű volt a válasz: „Nyiltan megmondom, én elveimet megváltoztattam, én most más szellemben beszélek, tehát hiába olvasnak fel előttem ellenzéki beszédeimből akármit". Én nem tartom ezt se helyesnek, mert erre megint azt a felfogást lehet ráolvasni s ugyancsak Tisza Kálmán ur azon mondását, hogy a-megváltozott meggyőződés igen sokszor köpönyegévé válik mindenféle hiúságnak ; hanem ettől eltekintve, leszek bátor felolvasni egy enuntiatiót, melyet a ministerelnök ur nem mint ellenzéki férfiú, hanem ugyanazon helyről, a ministeri székből mondott a magyar nemzet ifjúságának, midőn az demonstrált. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy benne vagyunk aleleplezésekben,csak egy perczet kérek, t. ház, hogy mint legilletékesebb tanú magamról beszélhessek. (Halljuk! Halljuk!) 1875- ben mikor, a fusio megtörtént és remélem, hogy ennek tisztán politikai hatását senki el nem tagadhatja, szerencsés voltam az egyetemi olvasókör elnökének lenni. Egyszerre csak kapunk mi felszólításokat, egyszerre csak megérkezik 400 fáklyáról szóló utalvány. (Nagy derültség.) Én is fel lettem szólítva — s azt hiszem, többen vannak itt t. képviselőtársaim közül, kik akkor bizottsági tagok voltak — hogy mint elnök tartsam meg az üdvözlő beszédet Tisza Kálmánra. Énnekem, akis Fenyvessynek, nem tagadom, jól esett volna a nagy Tiszától, hogy „ifjú barátom"-nak nevezzen, kezemet megszorítsa és megelégedésének teljes mértékével eláraszszon, hanem én kijelentettem Apáthy István akkori dékánnak, hogy ez tisztán politikai ügy s nem tartom helyesnek, hogy az ifjúság demonstráljon. A demonstratió még is megtörtént. Remélem a ministerelnök ur igen jól volt informálva, hogy mikor érkezik a 400 fáklyás ifjúság az akkori és mostani szabadelvű kör helyisége elé; Tisza Kálmán, az akkori minister, a ki most is minister, (Félkiáltások balfelől: Fájdalom! Élénk éljenzés a jobboldalon. Zajos Hoch! felkiáltások a bal- és szélső baloldalon.. Nagy zaj. Elnök csenget) mikor az ifjúság szónoka őt üdvözölte, szórói-szóra a következőket mondotta — kiírtam ezt az akkori kormánypárti lapokból s történt márczius 5-én este 8 órakor —• a demonstráló ifjúságnak: „Tisztelt fiatal barátaim! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Reménye és büszkesége a hazának!" (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Most csőcselék! Felkiáltás jobbfelől: Az nem demonstratió, az ovatió volt.) Néhány bevezető szó után, a melyben a fusiónak a hazára való óriási áldását ecsetelte, ezt mondta a fiatalságnak : „Hogy a fiatalság ily nagy perczben, midőn a hazának ily fontos érdekeiről van szó, nem tud hallgatni, az nemcsak természetes, de ha hallgatni tudna, igen szomorú volna. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) És én részemről azon szent meggyőződésben vagyok, (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Akkor is meg volt már a szent meggyőződés?!) hogy egyedül hazánk fiatalságának ezen érdeklődése biztosíthatja hazánk jövőjét." (Élénk helyeslés jobb felöl. Felkiáltásoka baloldalon: Akhor helyeselte, mert neki demonstráltak! Most csőcseléknek nevezik!) És midőn bevégezte beszédét, még ezeket monda: „Éljen a haza ügye iránt érdekkel viseltetni és annak alapján cselekedni tudó fiatalság!" (Élénk helyeslés jobbf elől. Felkiáltások a baloldalon: De most csőcseléknek nevezik és megkardlapozzák! Nagy zaj és mozgás balfelöl.) Azt hiszem, t. képviselőház, azt, hogy a fusio ténye tisztán politikai tény volt, tagadásba vonni senki sem fogja s a melyhez szorosan véve, az ifjúságnak semmi köze sem volt; és nem furcsa-e az és minek nevezzük azon minister eljárását, a ki, midőn neki szól a fáklyák füstje, midőn az ifjúság nem is a saját érdekében, nem is akkor demonstrál, midőn a saját bőréről van szó, midőn tisztán pártpolitika forog kérdésben, akkor azt mondja, hogy szomorú volna, ha az ifjúság hallgatna és azt mondja, hogy csak ezen érdeklődéssel biró és egyedül ilyen érdeklődéssel cselekedni tudó ifjúságban van a haza jövője és biztosítéka. Én, t. ház, ezen ifjúsággal szemben, mely most demonstrált s jól tette, mert Tisza Kálmán tanította meg rá, mint minister s mert szerinte csak ugy van a haza biztosítva, ha az ifjúság cselekedni tud, ha saját érdekéről van szó, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) milyennek nevezhető az olyan eljárás, mely az ifjúságot akkor, midőn tisztán politikai demonstratió volt ez, midőn ez neki szólott, akkor barátainak nevezi és midőn ellene szól az, akkor csőcseléknek mondja? Ez az eljárás, t. ház, ugyanazon embertől, ugyanazon minőségben követve, nem egészen lovagias eljárás. (Igaz! Ugy van! balfelől.) És, t. ház, nemcsak az ifjúság kap ki a-t.
