Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-196
196. nrszásros ülés márczins S-án, sserdán. 1889. 239 szándékában állott, bele magyarázni, bele foglalni nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Azt is el fogja ismerni az igazságügyininister ur, hogy a törvénymagyarázatnak van még egy más módja, az tudniillik, midőn azon források után kutatunk, a melyek a törvényhozó szándékra engednek következtetni. Az 1867-iki alkotásra nézve eltérők lehetnek a vélemények, de egyben megegyezünk mindnyájan, abban tudniillik, hogy az nem felületes elhamarkodott mű és nincs közjogunkban nagyobb gonddal készített alkotás, mint ez. (Ugy van! balfelől.) Már most ha bármely kérdésnél segédforrásul használhatjuk a javaslatokat, a bizottsági tárgyalásokat és a tárgyalások folyamán történt felszólalásokat : akkor miért mellőzzük ezeket ezen kérdésnél. (Halljuk.! Halljuk!)Felteherjük-e, t. ház, az 1867-iki törvényhozásról azt a könnyelműséget, hogy ily fontos kérdést, minta nyelvkérdést, hallgatással oldott volna meg, ugy hogy egy tág kifej ezéssel,egy gyűjtő elnevezéssel bele csempészsze a hadsereg nyelvének kérdését? Nem akarom felolvasni az 1867: XII. törvényczikk vonatkozó részét, hanem egyet concedálok és ez az egy az, hogy akkor a hadsereg nyelvére nézve intézkedés egyáltalában nem történt, annak megalkotásáról, egyáltalában nem volt szó. (Ugy van! balfelől.) Talán azt az egyet constatálhatjuk az igazságügyininister urnak, hogy a vezénylet kifejezésbe, a vezénynyelv is belefoglalható, ennél többet azonban nem. (Ugy van! balfelől) Különben is, minthogy az 1867: XII. törvényczikknek bevallott ezé!ja nem az, hogy a hadsereg nyelvének kérdését megoldja: azt tehát ráfogni, a mi a törvényben nincs, az én nézetem szerint, észszerűleg nem lehet. (Ugy van! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Ha igy áll a dolog, felmerül az a kérdés, hogy minő jogon gyakorolja a király ő Felsége azt a jogát, hogy 1868 óta a hadsereg nyelvére vonatkozólag intézkedett. (Halljuk! Halljuk!) Véleményem szerint gyakorolja az 1848: III. törvényczikk 6. §-a alapján, a mely igy szól: „Mindazon tárgyakban, melyek eddig a magyar királyi udvari cancelláriának, a királyi helytartótanácsnak s a királyi kincstárnak, ide értvén bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniuk kellett volna s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban ő Felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar mioisterium által fogja gyakorolni". T. ház! Ha valamely kérdés nincs törvény által szabályozva és ha a közkormányzat körében valamely intézkedés szüksége mutatkozik, az következik-e ebből, hogy tehetetlenül és bénán álljon a végrehajtó hatalom? (Halljuk! Halljuk!) Nem, hanem az, hogy intézkedik a ministeri felelősség mellett. (Helyeslés a baloldalon) A midőn az 1867: XII. t.-cz. és a midőn az 1858 iki törvényhozás a nyelvkérdést érintetlenül Nagyta: t bböl nem következik egyéb, mint az, hogy erre törvényt nem alkotott. Előáll tehát a koronának azon emi nens felségjoga, hogy a végrehajtó hatalmat gyakorolja. (Ugy van laloldahn.) E hatalmat gyakorolja a mig törvény van, a törvény alapján; ha pedig nincs törvény, a szokás alapján. (Ugy van! a baloldalon.) Ha ez sincs és az intézkedés szüksége mégis fenforog, gyakorolja a ministeri felelősség mellett a czélszerüség követelményei szerint. (Ugy van! balfelől) Ezért állítom én azt, t. ház, hogy az eddig kifejlődött gyakorlat teljesen legális és alapul a király ő Felségének végrehajtó hatalmán. De ebből nem következik az, hogy mert ez az 1868-iki t.-czikkben nincs benn, a koronának oly fentartott joga volna, a mely a törvényhozás jogköréből örök időkre ki van véve. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ebből csak az következik, hogy ez a kérdés nincs törvénynyel szabályozva és hogy ez törvény által szabályozható. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) E szempontból, t. ház, azok nézetéhez járulok, kik azt mondják, hogy semminemű törvényes akadály nem forog fenn arra nézve, hogy a garantiákat magába a törvénybe felvehessük, a kérdés csak az, hogy czélszerű volna-e? Hiszen az lehetetlen, hogy egy állam, mely önállóságát fenn akarja tartani, egyről lemondjon: a nyelvre vonatkozó intézkedésről. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen mi a nyelv az államra nézve? Az, a mi az embernek a levegő, a halnak a viz, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) az állami önállóságnaklétfeltétele. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek szabályozását, az e feletti törvényes intézkedést elhalaszthatjuk, de arról egy nemzet nem mondhat le. (Helyeslésabal- és szélső baloldalon.) És én magam is abban a nézetben vagyok, hogy még nem érkezett el annak az ideje, hogy e kérdést törvény utján szabályozzuk. Mert ha áll is az, mit Grajári t. képviselőtársam mondott, hogy a magyar nyelvnek a közös hadseregben legalább is van annyi jogosultsága, mint a német nyelvnek, az adott viszonyokkal mégis minden körülmények közt számolnunk kell; ha a közös hadseregben bábeli zavarokat előidézni nem akarunk: akkor számolnunk kell azzal a ténynyel, hogy a közös hadsereg tiszti karának 15%-a csak magyar, hogy az örökös tartományokból kikerülő tisztek a magyar nyelvet jobbára nem értik. Ezek szem előtt tartásával, ha keresnők czélszerűen a gyakorlati megoldást, olyat kellene a törvénybe iktatnunk, mi a magyar állam önállóságának javára nem szólna. A közös hadsereg nyelve gyakorlati kérdés, mely változásnak kell hogy alá legyen vetve,
