Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-186

Jg 186. orszílgos ülés február 22-én, pesteken. 188S. t. képviselő urnak, hogy meglehet, történt valami áthelyezés, de azt ne méltóztassék követelni tőlem, hogy én minden egyes védkötelezettnek ügyét ismerjem; méltóztassék velem közölni az esetet, én ntánna fogok járni és ha nem helyesen történt a dolog, helyre fog állíttatni, de igy válaszolni lehetetlenség. (Helyeslés a jobbon.) En a 15. §. utolsó bekezdésének változatlan elfogadását kérem, még pedig azért, mert, a mint méltóztatik tudni, az eredetileg benyújtott törvényjavaslatban ezen végpassus nem volt, hanem a véderő-bizottságban tisztán az ellenzéki tagok követelésére lett felvéve. Thaly Kálmán: De nem igy! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Engedelmet kérek, csak Thaly képviselő urnak volt kifogása. Thaly Kálmán: Most is van a közjog szempontjából! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi nister: Minthogy, t. ház, a véderő-bizottság az ellenzék követelésének engedve, vette fel ezt a passust, én most a legkisebb okot sem látom ami, hogy ha a kormány egyszer elfogadta az ellenzék javaslatát, most az megint megváltoztattassék. Kérem a szakasz elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Eötvös Károly: T. ház ! Két okom is van arra, hogy személyes kérdésben kérjek szót. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Igen köszönöm a t. elnök urnak, hogy a minister urat nem utasította rendre, mert ebből következtetem, hogy hasonló méltányossággal fog az én nyilatkozatom iránt lenni (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Elnök: Méltóztassék meggyőződve lenni t. képviselő ur, hogy bizonyosan egyenlő mértékkel mérek. O azt mondj a a minister urnak, hogy nem érti a közjogot. Kevesebb-e az annál, a mi fölött a képviselő ur panaszkodik ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak csak igazságosak lenni; a pártember ritkán igazságos, de én nem tartozom párthoz és ugy Ítélek, a mint azt lelkiismeretem parancsolja. (Élénk helyeslés a jobboldalon-) Eötvös Károly: T. ház! Én azt állítottam, hogy a t. honvédelmi minister ur a magyar közjogot tökéletesen és alaposan nem bírja, hogy nem ismeri azon — sokszor igen szomorú —• küzdelmeket, melyeknek következménye a magyar alkotmány. Arra pedig, hogy helyeset mondtam, senki sem adott nekem fényesebb bizonyítékot, mint épen maga a t. honvédelmi minister ur, a ki az én közjogi fejtegetéseimre és szemrehányásaimra csak gorombasággal válaszolt. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) A ki érti azt a dolgot, a melyről szó van, az nem gorombáskodik. A jogkiforgatást is felemlítette, azt mondván, hogy azt nem érti annyira, mint én. Hogy én mennyire értem, aztőnem tudhatja, mert nekem nem volt alkalmam ezen ellenzéki padokon ülve, az ország alkotmányos alapelveit sikeresen kiforgatni, neki van és ezt az alkalmat bővebben nem használj'a ki senki, mint ő. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugyan nem mondtam, hogy kiforgatja azt, csak azt állítottam, hogy ha értené a magyar közjogot, ezt a törvényjavaslatot, egyenes katonai jelleménél fogva, nem irta volna alá. Meglehet, hogy felesleges volt ezen bókot mondanom, de azért még sem vonom azt vissza, hanem megmaradok a mellett, hogy a magyar közjog természetéről sejtelme sincsen. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hivatkozott továbbá az ügyvédekre és ügyvédi dictiókra. Ügyvédek és ügyvédség ellen az utczán sok viccz tenyészik. De a nemzet igaz jogaiért küzdő komoly férfiakban ilyen viccz nem terem soha; mert minden szabad nemzet története bizonyítja azt, hogy a nemzet szabadságáért mindig az ügyvédek küzdöttek első ^sorban, a soldatesca volt pedig az, a mely a szabadságot eltaposni igyekezett. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) E tekintetben tehát, t. tábornok ur, nem vagyunk egy állásponton, mert én küzdök a nemzet alkotmányos jogaiért, ö«i pedig a rendőrség és katonaság segítségével eltaposni igyekezik azokat. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig az ügyvédeket illeti, több ügyvéd van, mint a mennyi minister, de azért mégis több a ministerek között a selejtes, mint az ügyvédek közt. (Igaz ! Ugy van! a szélső balon.) Arra a felfogásra, t. minister ur, a melyet az ügyvédség felemlítésénél tanúsított, csak egy szavam van. (Ilaüjulc!) Nagy Napóleon alatt az volt a közpéldabeszéd, hogy a legutolsó káplár turisnyáj'ában hordja a marsall-botot, én pedig most azt látom, hogy a legelső osztrák tábornok fejében is ott van a legutolsó káplárnak az észjárása. (Zajos helyeslés és tetszés a hal- szélső balfélöl.) Elnök: T. ház! A tanácskozás befejeztetvén, következik a szavazás. Meg kell jegyeznem már előre, hogy Thaly Kálmán képviselő ur megváltoztatta módosítványát az előadó ur felszólalása folytán. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Én azt hiszem, hogy joga volt megváltoztatni, a mennyiben lényegében nem változtatta meg, hanem csak világosabbá tette és utoljára: sapientis est consilium mntare in melius. Módosítványa most igy szól: „a 15. §. utolsó bekezdésének 2-ik sorában e szavak helyett: „magyar csapattesthez" tétessenek a „magyar hadtestekhez tartozó csapatokhoz". T. ház! A beadott módosítványok, illetőleg indítványok közül — mert Bolgár Ferencz uré az —