Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

194. országos ülés márczius 4-én, hétfőn. 1989. 195 kat, hogy a ki ezt teszi, meg fogom szólítani. (Élénk helyeslés jobbfelől) Hegedüs Sándor: Már 6 hete méltóztatik ígérni. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Áttérek már most Apponyi Albert t. képviselő ur múltkori felszólalására. (Halljuk! HaUjuk! Félkiáltások a szélső halon: Nehéz lesz!) Megkísértem, nem riadok vissza tőle. (Halljuk!) Gr. Apponyi Alberti képviselő urnála mindig megszokott, bámulandó ritka ékesszólással s ennek egész arsenáljával (Derültség) igyekezett bebizonyítani oly dolgot, a mely nem létezik. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Igyekezett bebizonyítani először azt, hogy ő semmi biztosítékot sem lát abban, ha elfogadtatik Gajári Ödön t. képviselő ur határozati javaslata, melyet felelősségem teljes tudatában (Helyeslés jobbfelől. Egy hang a szélső balon : Nagyszem helyeslés]) — hogy nagyszerű-e, az ízlés dolga — én is elfogadtam. És másodszor azt mondja, azért nem fogadja el, mert a határozati javaslat elfogadásával a. most érvényben álló utasítás alapján létező helyzettel szemben különbség nincsen; és harmadszor azért, mert ő praeeis jogszabályokat akar a törvénybe felvétetni nem pedig határozati javaslatokat elfogadtatni, ebben az értelemben. (Halljuk!) Kijelentette továbbá a t. képviselő ur, ho^y a második év, ha tudniillik egyik vagy másik egyéves önkéntes egy második év szolgálatára köteleztetnék, jogosulatlan, katonailag káros, politikailag veszélyes. (Igaz is! Ugy is van! a bal- és szélső baloldalon.) Kijelentette s igyekezett bebizonyítani régi és újabb törvények alapján és Deák Ferenczre való hivatkozás által azt, hogy a közös hadsereg szolgálati nyelvének meghatározása nem felségjog s mindezen okoknál fogva,illetőleg ezeknek indokolása alapján Gj-ajári Ödön t. képviselő ur határozati javallatát el nem fogadta. Először bizonyos gúnynyal felhozta azt, hogy a határozati javaslat előterjesztése és a vallás- és közoktatásügyi minister ur és általam tett kijelentések bizonyos ünnepélyességgel lettek előadva. Ennek, t, képviselőház, ha ez csakugyan igy volt, csak örvendenék, mert az ilyen ünnepélyes felszólalás sokkal inkább megfelelne ezen t. ház méltóságának, (Igaz! Ugy van ! jobbfelől) mint más jelenetek, melyeknek tanuí voltunk az utóbbi ülésben. (Zajos helyeslés jobbfelől. Felkiáltások a szélső balon: Mint az ököllel való fenyegetés! Mozgás.) Először tehát azt mondja a t. képviselő ur, hogy semmi biztosítékot nem lát és hivatkozik törvényekre, különösen az 1840-iki és 1808 iki törvényekre. Beőthy Ákos: Az 1807-ikire! Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Az 1807-ikire, de az 1808-ikit is méltóztatott említeni. Legyen szabad a t. képviselő úrral szemben csak egyet megjegyeznem. Igaz, hogy 1840-ben az ezredek és a törvényhatóságok közti levelezésre törvény hozatott, igaz, hogy 1808-ban a Ludovica-Académiát törvényben rendszeresítették ; de mikor lettek ezek a törvények végrehajtva ? Az akkori kormányok tudtak-e érvényt szerezni e törvénynek Anstriával szemben ? Nem! (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, nagyon megváltoztak a viszonyok (Halljuk ! Halljuk!) és merem állítani, hogy mai napság, ha a kormány, a korona és az országgyűlés iránt. felelősség tudatában elfogadja a határozati javaslatot, ez több garantiát nyújt, mint azon nem érvényesíted régi törvények, melyekre gróf Apponyi Albert t. képviselő ur hivatkozott. (Helyeslés jobb felöl. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja másodszor a t. képviselő ur, hogy a határozati javaslat elfogadásából semmi változás nem lesz abban, a mi most is érvényben van. Mit mond a határozati javaslat ? Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam és hogy egyúttal felolvassam, nem ugyan németül, mint gróf Apponyi t. képviselő ur tette, hanem magyarul, ha méltóztatnak megengedni, (Derültség. Halljuk! Halljuk!) azt, a mi eddig érvényben volt. (Olvassa): „Utasítja, a képviselőház a honvédelmi ministert, hogy állásából kifolyólag a tiszti vizsgát illetőleg tegye meg a kellő lépéseket arra nézve, hogy először, a német nyelvben való jártasság csak oly mértékben kivántassék, a mily mértékben annak bírása a közös hadsereg szolgálati viszonyaiból kifolyólag mulhatlanul szükséges". Ebben nem változik semmit a most fennálló utasítás. (Mozgás balfelöl.) Elmondom a dolgok állását ugy,a mint van; megmondom, mi változott, mi nem változott. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk/) Ebben tehát nincs semmi változás, mert eddig is csak annyit követeltek, a mennyi elkerülhetetlenül szükséges volt a szolgálat teljesítésére. De továbbá azt mondja a határozati javaslat (olvassa): „ennélfogva a magyar korona országaiban honossággal biró egyéves önkénteseknek szabadságukban álljon, miszerint a vizsga folyamán az állam nyelvet, illetőleg a ílorvát-Szlavon illetőségűek azon országok hivatalos nyelvét, használhassák ; másodszor a vizsgáló bizottságok ugy állíttassanak össze, hogy azok ezen kívánalomnak megfelelni képesek legyenek". Nézzük már most az eddigi állapotot. (Halljuk!) Az érvényben lévő utasítás erre vonatkozólag azt mondja (olvassa): „És ezeknek, tudniillik a kik kimutatták, hogy a német nyelvet elegendő mértékben bírják, ha az előbbi elengedhetetlen feltételeknek megfelelnek, de azt hiszik, hogy jártasságukat valamely más, mint a német nyelven kimerítőbben mutathatják ki, a vizsga további folyamán az is megengedendő, hogy különösen a nehezebb tantárgyak behatóbb fejtegetésénél anya-; 25*