Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

192 194. országos ülés márczins 4-én, hétfőn. 1889. legyen adva. Ha önök leküzdték ezt egy határozati javaslatban, mi akadály forog fenn arra nézve, hogy törvénybe is iktattassék. (Helyeslés balfelől.) Ne játszunk a szavakkal t. képviselőtársaim. Önök, a mint beszédem elején jeleztem, ismétlik azt a játékot, melyet hetekkel ezelőtt követtek a 14. §. tárgyalásánál. Arra akarnak bennünket kényszeríteni, hogy a mit a katonai körök tőlünk követelnek, a mi terhet a nemzetre reá akarnak róni: azt iktassuk törvénybe ; a mi jogot pedig fentart magának a nemzet ezzel szemben, azt tegyük határozati javaslatba, vagy jegyzőkönyvi nyilatkozatba. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mit mondanának Bécsben, ha például azt indítványoznám és önök elfogadnák, hogy a törvényjavaslatból mindazt, a mi az ujonczjutalék emelésére, a póttartalék intézményének megváltoztatására és a többi vonatkozik, küldjük meg nekik Írásban, aláírva akár Gajári, akár a kormánypárt más hős tagja által, határozati javaslat alakjában? A mi pedig a mi számunkra jog van benne, azt iktassuk törvénybe? Nem nevetnének-e szemünkbe; nem dobnák-e vissza, azt mondva : „nekünk nem határozati javaslat kell, melyet ma egy országgyűlés megszavaz, holnap visszavet, hanem kell törvény, mely kötelező önökre, reánk, a fejedelemre és utódaira. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ugyanezt mondom én is! Horváth Gyula t. képviselőtársam (Halljuk!) szintén igen kemény szemrehányást tett az ellenzéknek és ép oly igazságtalan volt, mint a t. kormányelnök ur, Először azt lobbantotta szemünkre, hogy obstructionalis vitát folytatunk, megakadályozzuk a törvény létrejövetelét és igy tönkreteszük az alkotmányosságot és kivált a parlamentarismust. A mi az obstructionalis vitát illeti, engedelmet kérek: hogyan állíthat valaki jóhiszemüleg ilyet velünk szemben? Hiszen ha mi itt agyonbeszélési politikát akartunk volna követni, ha czélunk nem az volna, hogy javításokat eszközöljünk, hanem csak agyonbeszéljük a javaslatot és bosszantsuk akár a kormányt, akár a kormánypártot: nyilt volna erre elég alkalom. A 14. és 25. §ok közt szép számú szakasz van, a melyeken átmentünk rövid pár nap alatt némely szakaszon rövid pár negyedóra alatt. És időközben volt oly törvényjavaslat, az indemnity-re vonatkozó, melynél ha az ellenzék a vita kihúzását akarta volna, hónapokig elbeszélhettünk volna, mert ez oly természetű javaslat, melynek keretében bele lehet illeszteni mindent, (ügy van! a hal- és szélső balfelöl,) Obstructionalis vitáról nincsen szó és én azt hiszem, hogy elegendő hivatkoznom az eddig hallott beszédeknek tartalmáraés felkérem bárkinek ítéletét arra, hogy az a beszéd, melyet Irányi, Beőthy Ákos és gróf Apponyi barátom mondott és mondottak még mások, kik most eszembe neín jutnak, oly beszéd volt-e, melyre rá, lehetne fogni, hogy tisztán obstructionalis, kibeszélési szónoklat volt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak ily módon még inkább izgatni és keseríteni a kedélyeket. A parlamentarismusra hivatkozott t. képviselőtársam. A parlamentarismust én magam is szeretem és sok árnyoldala daczára nagyrabecsülöm s művelt nemzethez leginkább illőnek tartom, annál is inkább, minthogy eddig én oly bölcset, oly államférfiut még nem találtam, ki meg tudná mondani, hogy ennek helyébe mit tegyünk. Mondom tehát, nagyra becsülöm és fentartandónak óhajtom. De ne méltóztassanak elfelejteni, hogy utóvégre is bármilyen magasra emeljük a parlamentarismust, ez még sem egyéb in ultima analisi, mint eszköz nagy hazafias, nemzeti czélok elérésére. Ha tehát valaki előáll s azt mondja nekünk, Nagyjatok fel a küzdelemmel a czélért, azért, nehogy csorba ejtessék az eszközön, „parlamentarismuson", ez annyit tesz, hogy azt kívánják tőlünk, hogy áldozzuk fel a czélt az eszközért. (Élénk, helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Más nemzeteknél, legalább Európa művelt nemzeteinél, elvan ismerve általában, hogy a hadsereg a legfontosabb culturális tényező, a mely leginkább hat közre, hogy a népneveleléselőmozdíttassék ; mertmig egyfelől hozzászoktatja a népet a rendhez, a pontossághoz,a fegyelem bizonyos fokához, másfelől fejleszti benne a nemzeti érzületet, a hazaszeretetet. Specialiter a nyelvi kérdésben visznek nagy szerepet a hadseregek a művelt nemzetek kebelében. Nem felejthettem el azt, hogy azon országban, melyben hosszú éveken át tartózkodtam, annak egyik hires, akkor leghíresebb írója Alessandro Manzoni azt mondotta az olasz hadseregről, hogy az egy ambuláns akadémia,mely többet járul hozzá a tiszta olasz nyelv terjesztéséhez és a dialeetusok kiszorításához, mint sok tudományos akadémia. Minálunk, fájdalom, az ellenkező történik. A mi állapotaink olyanok, hogy senki sem tagadhatja, hogy a mi hadseregünk is tényező, fájdalom, az elnemzetietlenedés terén. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gyökeresen ezen a bajon — nagyon jól tudom, érzem — segíteni csakis az önálló nemzeti hadsereg által lehet, (Élénk helyeslés a baloldalon) de a meddig ezt el nem érjük, kötelessége minden ellenzéki embernek minden erejét, minden erélyét felhasználni arra, hogy legalább ennek pusztító hatása e téren megállittassék s ennek gátat vessünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek pedig gátat vetni sem a véderő-bizottság, sem Gajári képviselő ur határozati javaslatával nem fogunk. Én ismétlem, a mint természetesnek találom