Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-194
190 ÍM. országos ülés márezius 4-éu, hétfőn. 1889. feledkezett arról, a mit egy előbbi beszédében január 26-án említett. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. minister ur a következőket mondta: „Bármennyire is szeretem azt az elemet, amelyből az egyévi önkéntesek állanak és bármennyire elismerem, hogy egy kis törekvéssel egy év alatt igen használható tisztekké válnak: mindamellett tagadhatlan, hogy a szolgálatban teljes jártassággal nem birnak. Hogy pedig ezt a jártasságot legalább altiszti minőségben", ez a „legalább altiszti" igazat ad Bolgár Ferencz t. barátomnak. „Legalább altiszti minőségben elsajátíthassák, szükséges a második év." Itt valaki közbekiáltott a szélső baloldalon: Hát a szülők? Erre a t. minister ur igy folytatta: „kellemetlen lesz az illetőkre, de a szülők tej here nem lesz, mert a ki a második, évet szolgálja, az már szoros értelemben Önkéntesnek nem nevezhető". Ezzel tehát világosan kimondta, hogy megszűnik önkéntes lenni, hanem Lelép a rendes szolgálatiul. (Felkiáltások a szélső balon: Straf companista lesz!) Ha igaz volna az, t. ház, hogy ezen intézkedéssel a hadügyi kormányzat nem akar egyebet, mint azt, hogy jó, számos tisztek képeztessenek és csak erre való: kérdem, hogy szükséges volt-e egy etiész évet venni, ha egyéb czélja nincs? Hiszen büntetésnek, azt hiszem, elég volna, ha egy értelmes fiatal embernek azt mondják, hogy ha a vizsgálatot ki nem állotta, ismételje 3 hónap múlva. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az, hogy egy egész évet kivannak, azt mutatja, hogy önöknek nem az a czéljok, hogy tisztekké legyenek az illetők, sőt ki merem mondani világosan, hogy a czél épen ellenkező; nem habozom kimondani, hogy ez az intézkedés nem egyéb, mint győzelme azon gyűlöletnek, mely a tisztikarban nyilvánul az önkéntesek iránt, a hol gyűlölettel nézik, hogy mig ők hosszú éveken át kínlódtak, mig a tiszti kardbojtot elnyerték, lássanak fiatal embereket, a kik ezt a rangot egy év lefolyta alatt elérik. (TJgy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es ezért azon valóban őrült gondolat miatt, (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon) mondom, őrült gondolat miatt, mert sehol sem láttam, sehol sem létezett esnem létezik a világon, • hogy oly tisztséget, oly rangot, melynek mindenütt ambitio tárgyát kell képeznie, kényszerzubbonynyá változtatnak át, (TJgy van! TJgy van! a hal- és szélső baloldalon) ily őrült gondolat miatt zaklatják fel az egész országot, készek felforgatni társadalmi osztályaink békéjét, készek felforgatni közoktatási rendszerünket az egész vonalon, elkezdve a középiskoláknál, fel az egyetemekig. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert méltóztassanak elhinni, hogy ha azok a kedvezmények, melyeket a t. közoktatási minister ur a minapában kilátásba helyezett, némileg végre fognak hajtatni, a magyar cultura és a magyar tudományos műveltség nagy csorbát fog szenvedni. Volt nekem alkalmam azóta érintkeznem szakemberekkel, ugy a jog, mint különösen az orvostudományok terén s az orvostudományokra nézve, a melyek a természettudományok mellett a mai korszakban leginkább haladnak előre, azt mondták, hogy oly állapotban vagyunk, hogy rendkivül erőfeszítésünkbe kerül tanulóinknak a most meg szabott idő keretén belül a tudománynak azon minimumát megtanulniuk, a mit ma egy művelt és igazán sikerrel működhető orvosnak tudnia kell. Ha tehát ezeket csorbítják önök, csorbítják magát a pályát, károsítják az ország közegészségügyét. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Önök minden áldozatra készek, mikor a militarismus követelményéről van szó. (Igás! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt van helye, t. ház, hogy áttérjek a nyelv kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Már az is égbe kiáltó igazságtalanság, a mit ugy a t. ministerelnökur,mint az egész t. jobboldal az ellenzékkel szemben elkövet, a midőn ránk fogja, hogy mi mintegy mesterkélten feltoltuk ez alkalommal a nyelvkérdést. Engedelmet kérek, nem mi toltuk fel: önök vetették fel a nyelvkérdést abban a perczben, midőn kötelezővé tették a tiszti vizsgát és a mikor ilyen drákói büntetést akarnak a törvénybe iktatni. (Igaz! TJgy van! balfdől.) Bűn és mulasztás volt eddig is, hogy egy törvény ez iránt hallgatott és abban sem állítanak igazat, mikor azt mondják, hogy senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel 20 év óta. Méltóztassanak megnézni a ház naplóit és látni fogják, hogy különösen e párt részéről alig múlt el egy alkalom, midőn rá nem mutattak erre a sebre, a nemzeti állam nyelvén ejtett ezen sérelemre. Sőt t, szomszédaink, a mérsékelt ellenzék, mikor a delegatiókban ismételve insistáltak a tisztképző intézetek s a katonai academia felállítása iránt, vájjon ezt nem azért tették-e, mert érvényt akartak szerezni a nemzeti szellemnek és a magyar államnyelvnek ? Hiszen a ministerelnök ur csak nem fogja hinni, hogy valaki komolyan veszi azon állítását, hogy midőn a t. mérsékelt ellenzék a katonai academiáról szólott, csak azt értette, hogy az magyar területen legyen, hogy Magyarországon legyen egy épület, melynek neve katonai academia legyen s hogy erre helyezte volna a súlyt; még ha azt mondta volna is, hogy katonai academiát akar magyar területen, a mi annyit jelent, hogy magyar academiát akar. De kellett valami rendkívüli indokot feltalálni, melylyel álláspontjukat a magyar nyelvre nézve igazolják és feltaláltak valamit, a mi igazán unicum a maga nemében.
