Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-193
178 lí)3. országos illés márezius 2-án, szombaton 18i>9. sittatni ne engedjük; (Élénk tetszés a bal- és szélső j baloldalon) mint politikusok aztán cselekszünk belátásunk szerint, de a haza alkotmányának megóvásában a politikai opportunitásnak tanácsait el i nem fogadjuk. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és j szélső baloldalon) Egyébiránt t. képviselőház — s erre bátorkodom felhívni a t. háznak egész figyelmét — (Halljuk! Halljuk!) nem értein egyáltalában, mikép támadhat ilyen controversia ? Nem értem, hogy az u. n. nyelvkérdés, illetőleg annak a törvényhozás köréhez nem tartozása bármely oldalról itt a házban egyáltalán mikép vitatható komolyan. S megmondom, tisztelt ház, miért nem értem ezt, (Halljuk!) Önök azt mondják, gondolom, bebizonyítottam, hogy tévesen, de azt mondják: az egyévi önkéntesek kiképzésének és vizsgálásának nyelve, illetőleg a magyar nyelv alkalmazása ezen a téren a hadsereg belszervezeti kérdése, egy részlet a hadsereg belszervezetének egészéből és ennek folytán felségjog. Hát, f. képviselőház, engedjék meg, hogy én evvel a tétellel szemben egy másik tételt állítsak. Az én tételem pedig ez: (Halljuk!Halljuk!) A magyar nyelv érvényének kérdése az egyévi önkéntesek kiképzésében és vizsgájában egy részlet állami nyelvünk souverain érvényének épületéből s azért az egész törvényhozásnak oltalma alól ki nem vonható. (Élénk hdyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Azatheoria, mely szerint a nyelvkérdés kizárólag ő Felségének intézkedése körébe tartozik, védelmezhető oly államban, mint a minő pl. a Lajthán túli állam, hol több nyelv létezik, de mindegyiknek csak közművelődési, csak faji jelentősége van; egyike sincsen azonban az állami nyelvnek méltóságával felruházva. Ezen nyelveknek tekintetbe vétele tisztán gyakorlati követelmény, az egyének iránti méltányosságnak, az általános ezélszerűségnek követelménye; s akkor én értem, ha az mondatik: ne hogy veszekedjünk a nyelvkérdés felett, bízzuk azt inkább a koronára; de minálunk ez nem igy van, t. képviselőház (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A magyar nyelv nem csupán ezzel a faji jelentőséggel bir. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A magyar nyelv államunknak nyelve, a magyar nyelv nemzeti egyéniségünknek, önálló nemzeti államunknak kifejezője, symboluma. (Ugy van! a bal- és szélső taloldalon.) A magyar nyelv fölött az őrködést kivenni a törvényhozásnak kezéből, ez annyit jelent, mint állami önállóságunk integritása feletti ellenőrködést és oltalmat a törvényhozásnak a kezéből kivenni. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső haloldalon.) S t. képviselőház, akkor aztán nem értem, hogy mire való az egész alkotmányosság. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha minden krajczár adónak megszavazásához — a mint hogy helyes — a népképviseletnek és főrendiháznak hozzájárulása megkívántatik, ha minden egyes njoncznak megszavazásához az országgyűlésnek hozzájárulása megkívántatik, miért? mert ez a nemzetnek rendelkezési jogához tartozik: hát akkor ott, a hol arról van szó, hogy az állami nyelv, az állami erkölcs integritásának, az állam méltóságának symboluma (Igaz! Ugy van! halfelől) meddig érvényesüljön és minő irányban és hol korlátoztassék, ezen kérdés felett kivonni akarni az oltalmat, a döntést, a határozást a törvényhozás minden factorának kezéből, ez annyi, mint a nemzetet épen saját létének alapvető, legfontosabb kérdésében az önrendelkezés jogától megfosztani. (Hosszas, zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudom azt, t. képviselőház, hogy a mi közjogi viszonyainkban az állami önállóság minden virágának felnyílása, teljes expansiója és igy az állami nyelvnek érvényesülése a végletekig nem lehetséges; tudom azt. De, t. képviselőház, az elv mégis az, hogy minden intézményben, mely a ma gyár államé, a magyar államnyelvnek kell érvényesülnie. Már most, t. ház, meghatározni azt, hogy melyek a kivételek, hogy hol akarunk a politikai ezélszerűségből és a viszonyok kényszere folytán ezen elvnek korlátokat szabni, ezt meghatározni senkinek másnak, mint a nemzetnek és királynak együtt, mint a törvényhozás összes factorabnak nem állhat jogában. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezt helyeslik, t. képviselőház, ha velem együtt azt állítják, hogy a magyar nyelvnek méltósága és érvénye feletti őrködést a nemzet a maga kezéből ki nem adhatja, hanem az csak a nemzet részvétével intézhető el, akkor hogyan állíthatják azt, hogy az felségjog, (Igaz! Ugyvan! ba felől) azaz ő Felsége által egyedül, a nemzet kifejtett vajry hallgatag beleegyezése nélkül intézhető ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez, szerintem, t. képviselőház, minden néven nevei zendő törvényidézetek és magyarázatok nélkül az a nagy principialis álláspont, a mely miatt van egy dolog, a mely semmi körülmények közt reservált felségjoggá nem lehet, hogy ha a magyar nemzet önönmagáról lemondani nem akar (Igaz! Ugyvan! a bal- és szélső baloldalon) és ez a magyar állam méltóságával összeszövött állami nyelv érvényének kiterjesztése vafry megszorítása. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S t. képviselőház, most minő helyzetben vagyunk? (Halljuk! Halljuk!) Minthogy az állami életnek különböző ágai és nyilvánulása! a gya* korlatban összeszövődnek, ugyanaz a kérdés a kérdések különböző complexumainak része gyanánt jelentkezik. Igy a tiszti vizsga nyelvének
