Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

172 lí>3.országos ülés márczins 2-án, szombaton. 1S8D. nak azon nézetében, hogy nekem sem a fonna kel], hanem a lényeg. Igenis, t. ház, én üres formulával nem vagyok kielégítve. Én lényeges rendszabá­lyokat kívánok arra, hogy aggodalmaink elosz­lattassariak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső talon.) És ha egy határozati javaslatnak némely kifejezése módosittatik, azonban annak tartalma ugyanaz, a mi a régié, annak elégtelensége, a maga termé­szeténél fogva, ugyanaz, a mi a régié: az előttünk a helyzeten mit sem változtat, mit sem változtat azon jogunkon, sőt mit sem változtat azon köteles­ségünkön, hogy az új kiadású határozati javas­lattal megtoldott 25. §. ellen ugyanazon kérlel­hetlen erélylyel folytassuk a harczot, (Zajos he­lyeslés a hal- és szélső baloldalon) a melylyel azt fölvettük az újabb revelatio kelte előtt. Aggodalmaink egyik oka, a második évi szol­gálat: az megmararadt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső balon.) Erről nem is állították, hogy meg­változott. De hogyan állunk a másodikkal. Kijelen­tettük előre, hogy a határozati javaslat formájában eszközölt, csupán a hadügyi adnlinistratióra utaló orvoslást nem tartjuk kielégítőnek. Miért? Mert az a maradandóságra nézve semmi biztosí­tékot sem tartalmaz. Akkor, mikor a teher, a két évi szolgálat elve a törvénybejön, azt kell kíván­nunk — ha már ezzel a teherrel meg tudnánk ba­rátkozni — hogy a biztosíték, mely a terhet elviselhetőbbé teszi, ugyanazon erővel rnháztassék fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ettől eltekintve, hiszen a határozati javaslat néhány kitételének kiNagyásával tulajdonképen majdnem szórói-szóra, eszközölt fordítása a jelenleg érvény­ben levő utasításnak. (Igaz! Ugy van! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A jelenleí? érvényben levő utasítás ezt mondja a német nyelv ismeretének kötelezettségére nézve: „Es genügt, wenn sich dieFreiwilligen hiebei in einer für den Dienstgebrauch ausreiehenden Weise verständlich machen können." A határozati javaslat azt mondja: n A német nyelvben való jártasság csak oly mérvben kiván­tassék, a mily mérvben annak bírása a közös had­sereg szolgálati viszonyaiból múlhatatlanul szük­séges". (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A most fennálló utasítás a következő bekez­désében azt mondja : *Au<-h ist denselben, wenn sie der vorstehen­den unerlässlichen Bedingung genügen zu gestatten. sich bei der eingehenden Erörterang des Gegen­standes im weiteren Verlaufe der Prüfung ihrer Muttersprache zu bedienen." (Felkiáltásoka bal- és szélső baloldalon: Ugyanaz! Szédelgés ! Zaj.) A határozati javaslat folytatása azt mondja, hogy: „Ennél fogva a magyar korona országaiban honossággal bíró egyéves önkénteseknek szabad­ságában álljon a vizsga folyamán az állam nyelvét használni". (Zaj. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A részletes körülírások itt ki vannak Nagyva, azon részletes körülírások, a melyekről nem tud­juk, vájjon azok megszorítást tartalmaznak-e, v így enyhítést, a melyeknek káros, vagy üdvös befo­lyása az egyes vizsgáló bizottság belátásától függ. És épen ezért tartottam én rossznak a határozati javaslatot akkor, midőn ama részletezést fölvette, és tartom rossznak most is, midőn a részletes fel­tételeket elNagyja; mert ezen részletezés helyébe nem praecis jogszabály jön, minő pl. az volna, ha az mondatnék, hogy „az elméleti vizsgát kezdeté­től fogva végig magyar nyelven teheti le az illető", hanem ismét csak egészen határozatlan kitétel használtatik, hogy a „vizsgálat folyamán", akkor t. i., midőn a vizsgának egyik részében meggyőző­dést szerzett a vizsgáló bizottság, hogy az illető a német nyelvet a hadsereg szolgálati viszonyaihoz megkívánt mértékben bírja, akkor a vizsgálut további folyamában szabadságában áll használni a magyar nvelvet. Tehát, t. ház, ott vagyunk, a hol azelőtt voltunk, hogy tisztán minden egyes vizs­gáló bizottságnak önkényére van bízva, megvonni azt a határvonalat, a melyen túl meg van engedve, hogy az illető magyar állampolgár az állami nyelvet használhassa. E szerint, t. képviselőház, ugyan­avval a helyzettel állván szemben, ugyanazok a mi kötelességeink s ezeket teljesítjük s teljesíteni fogjuk lankadatlanul a 25. szakasz ellen ezentúl is, mint eddig. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) S azért, t. képviselőház, nem érzem magamat felmentve azon kötelesség alól, hogy most már, midőn maga a szakasz van tárgyalásaink napi­rendjén, megtoldjam azokat, a miket már az álta­lános vita alkalmából erre vonatkozólag mondot­tam (Halljuk!) s iparkodjam a kérdésnek, még­pedig minden oldaláról mélyébe hatolva, szavaza­tomat indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Első maga a két évi szolgálat. Hát én ki­jelentem, t. képviselőház, hogy eltekintve minden nyelvkérdéstől, még abban az esetben is, ha a magyar nyelv tekintetében a legteljesebb biztosí­tékot nyerhetnők, ezt az eventuális második szol­gálati évet ugy elvileg jogosulatlannak, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mint katonailag elhibázottnak, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) politikailag pedig veszedelmesnek tartom, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elvileg jogosulatlan ez, t. képviselőház". (Halljuk!) Pedig hát épen általános elvi alapokon argumentáltak ellenünk a túloldal szónokai nagy részben. Hallottuk ismét, daczára mindannak, a mi az általános vita alkalmával már elmondatott hal­lottuk ismét az egyenlőség elméletét; hallottuk ismét a democratiának jelszavát felhozni ennek a reformnak támogatására. (Halljuk Halljuk!) Ugyan, t. ház, ha az egyenlőség képezi az alapot, rnely miatt ezt a reformot elfogadják és ha az egyenlőséget ugy magyarázzák, hogy a szol-

Next

/
Thumbnails
Contents