Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-193
193. orsüSgos Illés marczins 2-An, szombaton. 1889. •[ gg jobboldalon.) Teljesen osztozom ezen álláspontban. Magam is ugy fogom fel a kötelességemet és ha pél dának okáért más tantárgynál: a földrajznál, történelemnél hasonló hátramaradást észlelnénk, minta német nyelvnél észleltünk, bizonyára szintúgy járnék el, mint a jelen esetben. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, elismerem, hogy tárgyi összefüggésben igenis van ez a rendelet a véderőről szóló törvényjavaslattal, azért, mert hiszen ez a javaslat a katonai szolgálatról szól, tehát oly pályáról, a minő több van a hazában, melyen a német nyelv ismerete nemcsak kívánatos, hanem szükséges is. (Mozgás a szélső baloldalon.) Másodsorban sajnosán kell constatálnom, hogy azon t. képviselő urak, kik a rendeletet ismételten megtámadták, annak tartalmát kellő figyelemre nem méltatták. Ha figyelemre méltatják, meggyő ződhettek volna arról, hogy tartalma teljesen megfelel a törvénynek, hogy az a törvényen alapszik; továbbá, hogy abban még új intézkedés sem foglaltatik, a mennyiben világos hivatkozás van benne a fennálló utasításokra és végre meggyőződhettek volna arról, hogy az a német nyelv számára semmi kivételes helyzetet nem teremt. Thaly Kálmán: Tannyelvvé teszi a németet! Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi millister: Idézem magát a rendelet szövegét, miután a képviselő ur a szövegre hivatkozott. A rendelet azt mondja, hogy a németnyelv dolgában épen oly szigorral járjanak el a német nyelvet tanító tanárok, mint tanártársaik minden más tantárgynál. Ez, gondolom, világosan documeníálja, hogy a rendelet kivételt nem teremt. (Helyeslés a jobboldalon.) A vita folyamán a leghevesebb megtámadásnak volt kitéve továbbá azon nyilatkozatom, hogy a harczképesség, az állam biztonsága még fontosabb, mint a cnlturális érdek. (Halljuk! Halljuk!) De méltóztattak elfelejteni, mert nem hiszem, hogy szándékosan mellőzték — azon indokolást, melyet nyomban hozzáfűztem: hogy előbb meg kell lenni az államnak, előbb biztosítva kell lenni a hazának és csak akkor lehet culturális érdekről szó. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Ez szerintem olyan elementáris igazság, melyhez semmiféle kétség sem fér. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső haloldalon.) És hogy mennyire acut jellegű ezen igazság, azt felismeri, ugy hiszem, mindenki, aki csak futólagosan rátekint Európa jelenlegi helyzetére, azon helyzetre, mely Európa összes államait, most már Angolországot *is harczképességének fokozására kényszeríti; (Élénk helyeslés a jobboldalon) azon helyzetre, mely évről-évre fokozódó és ismétlődő terheket ró reánk. E helyzet fölött lehet őszintén sajnálkozni, a végkövetkezmények fölött lehet hazafiasán aggódni, mint én is aggódom; de ezzel számolnunk okvetlenül kell, (Ugy van! jobbfelöl) szemet hunyni ez előtt nem szabad, legkevesebbé szabad a magyar államnak, melynek tőszomszédságában van az egyik robbanó anyaggal megtelt politikai akna. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Hoch! Hoch! a szélső baloldalon. Élénk éljenzés a jobbóldalon.) Méltóztassanak mérlegelni, t. ház, hogy melyik az a culturális érdek, mely a jelen törvényjavaslat által fel van áldozva, szemben azon vészterhes helyzettel, melyet épen most ecseteltem. (Mozgás a bal^ és szélső baloldalon.) Mindössze az, hogy ifjainkmik egy része egy, legrosszabb, kivétele esetben két évvel később, ha pedig azon tanul":! mányi kedvezmények, melyeket a minap volt szerencsém bejelenteni, hatályba lépnek, egy fél, illetőleg más félévvel később fogja tanulmáiryait befejezhetni. (Mozgás és felkiáltások a bal- e's szélső baloldalon: Elég as! Halljuk! Halljuk!) Megvallom, í. ház, én ezt nagyon súlyosnak, (Zaj és mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) kivált akkor, midőn hivatkozhatom arra, hogy például 1884 ben, tehát 4 évvel ezelőtt a budapesti egyetemen beiratkozott joghallgatók közül csak 577« fejezte be kellő időben tanulmányait. Tehát maguk sem tartották nagyon sietősnek, sürgősnek. (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső balon. Halljuk! Halljuk !) Azon igazságtalanságok között, melyekkel engem Thaly Kálmán t. képviselő ur az általános vita folyamában elhalmozott, . . . Thaly Kálmán: Menjen Rodostóba az ősapja sírjához! (Élénk mozgás a jobboldalon. Felkwl tások a balold,alon: Éljen Thaly Kálmán!) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: . . . kétségkívül a legnagyobb azon téves interpretatio, a melyben a hazafiságról mondott szavaimat részesítette. Több mint 25éve, hogy a közéletben működöm és változatlanul minden körülmények közt főirány elvnek tekintettem és főirányelvként követtem azt, hogy a politikai elleniéi meggyőződésének tisztaságát és hazafiyágát soha kétségbe vonni nem szabad, mig annak ellenkezője bebizonyítva nincs. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bizton tudom s azért bátran hivatkozhatom a gyorsirói feljegyzésekre, hogy akkor, mikor magamat jó hazafinak vallottam, egy szót sem mondtam olyat, a melyből azt lehet következtetni, hogy azokat, a kik a javaslatot nem hiszik elfogadhatónak, nem tartom jó hazafiaknak. Thaly Kálmán: De az volt az értelme! Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Én azt mondtam, hogy mint jó hazafi, elfogadom a javaslatot s ebből azután nem következik az, hogy a ki nem fogadja el, nem jó hazafi; (Zaj mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Be következik! Halljuk! Halljuk!) hogy azután melyikünk hazafisága a hazára nézve hasznosabb, azt gondolom, e felett ítéletet mondani csak a 21*
