Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-186

186. országos ülés febrnár 22-én, péntcU'ii. 1889. 9 Commando*, a csapattest pedig „Truppen-Körper". Minden ujoncz esapattestbe osztatik be és nem hadtestbe, mert a csapattestben találja kiképez­tetését. A hadtest pedig egy nagyobb, sok csapat­testből álló, tacticai egység. Kérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatba felvett azon kifejezést: „csapattestekbe osztandók be" annyival is inkább megtartani, mert ez a honvéd­ségre is vonatkozik. A honvédség nincs ugyan hadtestekben szervezve, hanem hadosztályokban, de a honvédségnél mégis vannak csapattestek. Minthogy pedig a védtörvény egyaránt szól úgy a közös hadseregről, mint a honvédségről: méltóz­tassanak a kifejezést úgy, a mint van. elfogadói. (Helyeslés jobbfelől.) De, t. ház, miután már szót kértem, legyen szabad még egyebekre is reflectálnom, minthogy tegnap meghajlottam a t. ház akarata előtt s el­áll ottam a szótól. (Halljuk! Halljuk!) Kaas Ivor t. képviselő ur directe hozzám intézett kérdést, azt állítván, hogy „elég h'teksen, de nem közvetlenül tudomásom van arról, hogy a szerajevói tisztképző iskolában (Halljuk!) a bosnyák hadseregnél folyó tisztképzés horvát, vagy bosnyák nyelvű előadá­sokban történik és hogy ezen csapatnál a tiszti vizsgák bosnyák vagy az evvel azonoshorvát nyel­ven követeltetnek és tétetnek le !í ; továbbá azt mondja: „de a minister ur azt nem fogja tagadni, hogy azon csapatok, melyek Boszniában szervcz­tetnek, eskü-formájuk, zászlójuk s vezényletüknél fogva a közös hadseregnek katonailag kiegé­szítőjéül tekintendők 5 itt tehát az ottan dívó és bevett szokás s az ottan tett engedmények talán méltán következtetést engednek vonni arra, hogy a mi Boszniában lehetséges, az Magyarországon sem lehetetlen". Már most, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) miután a kiindulási pont téves, ennél fogva minden arra épí­tett következtetés is téves. Boszniában, a mint azt a „Provisorisches Statutüber die bosniseh-herzego­vinischen Truppén" kimondja, minden a közös hadseregre nézve fennálló szabály, hacsak különös rendelet máskép nem intézkedik, az ottan szerve­zett csapatokra nézve is érvényes. Ennél fogva a szolgálati hivatal- és vezénynyelv a boszniai csa­patoknál ép ugy, mint a közös hadseregnél, a német. (Egy hang balfelöl: Fájdalom!) Én csak a tényt constatálom. És az egyéves önkéntesek most Bosz­niában azon helyzetben vannak, mint minálunk. Boszniában az alsó iskolákban a német nyelvet sajátítják el a fiuk, a mi ellen soha senki részéről felszólalás nem történt, sőt ezt köszönettel is veszik. A legénységi iskolákban nagyon természetesen a bosnyák nyelv használtatik, a mi nálunk is tör­ténik s ez ellen nem is volt panasz. A mi a tiszti állások betöltését illeti, méltóz­tatnak tudni, hogy a Boszniában szervezett csa­patokba az első időben közös hadseregbeli tisztek KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. IX. KÖTET. osztattak be, s ez intézkedés részint még fennáll, részben pedig már bennszülöttek által is pótoltatik. S e bennszülöttekből tisztekké kinevezett tisztek hogy nevelkedtek ? Ugy, hogy először az ottani iskolákban megtanulták a német nyelvet és később hadapród-isk ólában, még pedig vagy Károly város­ban, vagy Bécsben nevelkedtek. Báró Kaas Ivor: Hát nemSzerajevóban?! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Bocsánatot kérek, Szerajevóban nincs is hadapród-iskola. Ennél fogva azon egyének, a kik jelenleg a bennszülöttek közül a boszniai csapatoknál mint tisztek alkalmaztatnak, a német nyelv birtokában vannak és a szolgálatban anémet nyelvet használ­ják. Pedig, higyje el a képviselő ur, ezektől a német nyelv bírását sokkal nagyobb mérvben kö­vetelik, mint valaha követelték és követelni fogják amaz egyéves önkéntesektől, kik csak tartalékos tisztekké lesznek. (Zaj.) A t. képviselő ur azt mondta, hogj^ elég hiteles, de nem közvetlen for­rásból tudja ezeket; csakhogy téves lévén kiinduló pontja, téves volt az arra épített következtetése is. A 14. §. szerencsésen le lévén tárgyalva, azt feleleveníteni nem kívánom. De mégis tartozom magamnak azzal, hogy egy megjegyzést el ne hall­gassak. (Halljuk! jobbfelől.) Beőthy Ákos: Többet is meghallgatunk! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister : Nem! Én megelégszem egygyel. (Derült­ség.) Horvát Boldizsár t. képviselő ur (Éljen! a bal- és szélső baloldalon) azt mondja, hogy a hon­védelmi minister Deák Ferenczet a politikai követ­kezetlenség színében tüntette fel stb v továbbá ezt mondja: a t. minister ur azon merész állítást tette, hogy Deák Ferencz, ha élne, szintén hozzájárulna e törvényjavaslathoz. (Zaj balfelől.) Én türelemmel meghallgattam a kemény vádat, méltóztassék hát meghallgatni a védekezést is. Én azt mondtam: Ne méltóztassék elfelejteni, hogy Deák Ferencz politikai pályája kezdetén nem egészen abban az értelemben beszélt, mint 1848-ban és 1848-ban nem egészen ugy, mint 1868-ban és most sem be­szélne egészen ugy, mint 1868-ban. Azt csak mél­tóztatik elismerni — és itt szórói-szóra az „Egyet­értésből" nem a „Nemzetből" citklokfDerültség jobb­felöl) — hogy „Deák Fercncznek volt elég böl­csessége, hogy az idők követelményeivel mindenkor tudott számolni és hogy a politikai eszélyességet soha sem tévesztette szem elől". Hol van itt a kö­vetkezetlenség vádja. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Hol van itt szó is arról, hogy Deák ezt a javas­latot elfogadta vagy el nem fogadta volna? (Egy hang balfelöl: Annál jobb!) Igenis annál jobb, örven­dek, hogy önök is elismerik. (Tetszés jobbfelől.) Ha a vita hevében egyes fiatalabb képviselők elragad­tatják magukat arra, hogy a valóságnak meg nem felelő dolgot állítsanak, rossz néven nem veszem; 2

Next

/
Thumbnails
Contents