Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-186

18*. orsBrtgos ülés február 2*én, pénteken. 1889. 1 hogy nemcsak a hadi létszám felett szűnik meg az országgyűlés rendelkezési joga és marad ezen jog fictiv joggá, ép ugy mint választásaink az erőszakos főispánok mellett, (Ugy van! balfelől) hanem a katonai önkénynek tág tér nyittatik arra is, hogy az individuális hadmentességi jogot kénye-kedve szerint korlátolhassa, vagy meg is szüntethesse. (Ugy van! balfelöl.) T. ház! De inhumánus intézkedést is látok-e javaslatban. A mint már említettem és a mint a 18. §. rendeli is, a póttartalék állományába beosztatnak az ideiglen alkalmatlanok. Kik ezek? A testileg fejletlenebb és gyengébb ifjak, miután ezek a póttartalékba sorozott többi egyénekkel szintén egyenlő kötelezettségek alá esnek, rendes fegyvergyakorlatra nemcsak kötelezhetők, de tényleges szolgálatra is visszatarthatok. (Ugyvan! halfelöl.) Tehát fiatalságunknak ezen testileg fejletlenebb és gyengébb része, a mely inkább védelmet igényel, teljesen ki van szolgáltatva a részéről elbírhatatlan fegyvergyakorlatok terheinek (Ugy van! balfelöl) és ezen dispositio, alázatos vélekedésem szerint, mindenesetre inhumánus. Daczára annak, t. ház, hogy ily fontos aggályok állnak a javaslattal szemben, nem lehetek, de azt hiszem, a képviselőház egy tagja sem lehet azon helyzetben, hogy ezen szakasznak és az ezzel nexusban levő többi szakaszoknak alkalmas correctivumát már most azonnal ajánlhassam — mert ez volna kötelességem — nem pedig azért, mert azt, hogy a hadkötelezettségi életkornak a 21-ik évre való kitolása által hadképességünk viszonyított százaléka mennyire fogna emelkedni, mert a ezélba vett intézmény egészen új, egyikünk sem tudhatja, de másfelől azért sem lehet egy ily correctivumot biztosan ajánlani, mert sem a rendes, sem a rendkívüli fogyatékok iránt egyáltalában még csak tájékoztató adatok sincsenek rendelkezésünkre bocsátva. Ily körülmények között pedig teljesen belátható, hogy egészen alkalmas és megfelelő javaslattal, midőn megtámadjuk ezen javaslat dispositiót, nem szolgálhatunk. Mindezen, nézetem szerint nyomós indokok alapján bátor vagyok egész tisztelettel arra kérni a t. házat, méltóztassék Bolgár Ferencz t. barátom indítványát elfogadni és ugy ezen szakaszt, valamint az ezzel nexusban álló többi szakaszokat is bővebb megfontolás és megfelelő átalakítás czéljából a véderő-bizottsághoz visszautasítani. (Élénk helyeslés balfelől.) Egyúttal nem zárkózhatom el, t. ház, az elől sem, hogy Thaly Kálmán t. barátom javaslatát pártoljam, magamévá tegyem és hasonló értelemben nyilatkozzam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Báró Fejórváry Géza, honvédelmi ministex: T. ház! Két rendbeli indítvány tétetett a 15. §-hoz. Az első Bolgár Ferencz t. képviselő ur részéről, a póttartalék contingentálása iránt adatott be. A t. képviselő ur azt állította, hogy először sérelmes az intézkedés alkotmányjogi szempontból és hogy másodszor ezzel a katonai önkénynek tág tér engedtetik. Én már a múltkori nem tudom, mely napon történt felszólalásom alkalmával, akkor, a mikor szerencsém volt Horánszky Nándor t. képviselő urnak válaszolni, fejtegettem ezen kérdést és felhoztam azon körülményt, hogy minél számosabb a póttartalék, annál jobb, minthogy mozgósítás alkalmával a hadsereg és honvédség, tehát a működő sereg kiegészítése a póttartalék sorából volna eszközölhető és ezáltal megkíméltetnének a népfölkelésről szóló törvény értelmében az e szolgálatra köteles, de már idősebb egyének. Hogyhaaz eddigiujonczozásieredmények olyanok volnának, hogy mi némi biztonsággal számíthatnánk arra, hogy a szükséges és a t. képviselő urak szerint contingentálandó póttartalékot meg is kapjuk: akkor nekem semmi észrevételem sem volna, de az ujonczozási eredményeket tekintve, azt hiszem, hogy a póttartalékot most contingentálni egyáltalában lehetetlenség. Miért? Azért, mert ha mindjárt Bolgár Ferencz t. képviselő uraz 1870 —187 l-ben NémeTörszág részéről történt pótlást csak 2S°/°-ra számította is, biztos adatok vannak arra, hogy ez körülbelől 40°/«-ra rug. Ez egyébiránt mellékes dolog. Kétségtelen azonban, hogy a hadászat akkoriban Európa legcultiváltabb vidékén folyt le, a hol a működő hadseregek minden lehető ressource-al rendelkeztek. Hogy áll ez a mi hadseregünkre nézve? Bárhol legyen is a had színhelye, a hol a mi véderőnk hivatva lehetne szerepelni, a resource-ok mindenütt kevésbé kedvezők lesznek és ennél fogva a hadseregben beálló fogyaték nagyobb lévén, annak kiegészítésére nagyobb számú póttartalék lesz szükséges. Tegyük tehát fel, hogy azzal beérném, hogy 407o határoztassék 800 ezer ember után. Nekünk számítói kell az ujonczjutalékot és az ujonczjutalékban az idők folyama alatt beálló fogyatékot is. Ezért nekünk az ujonczozás alkalmával a 407°-nál valamivel többet kellene besorozni, vegyünk 45—50%-ot, a mi körülbelől 50 ezer embert tenne évenként. E tekintetben lehetetlenséggel állunk szemben, t. ház, mert az ujonczozás eredménye azt mutatja, hogy ennyit egyáltalában nem kapunk. Ha tehát a contiugentálást ebben az értelemben mondanók ki a törvényben, ez fictiv rendelkezés volna, melynek a valóságban meg nem felelhetünk azért, mert az ujonczozás eredménye ezt a szükségletet nem fedezi. Az én meggyőződésem az, hogy nem lesz annyi, mint Horánszky képviselő ur állította, 4—5 százezer ember a póttartalék, hanem a legjobb esetet véve, ha nagyon sokat mondok, lesz 200,000. Tudniillik, ha a törvény hatályba lép, tíz év múlva körülbelől ennyire