Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191. országos ülés február mirte, da gingen dieLeute hineinwie die Teufel." j Említettem esakaz imént, hogy a tartalékos tisztre ! háborúban minő functiók várnak, hogy a kezébe / jutó, vagy általa teendő jelentések egyszerűek, az I is ismeretes, mert tényekről szólnak, ilyen jelentéseket altisztek is szoktak, nem ritkán tenni, kiktől, ha magyarok, alig várhatjuk meg, hogy németül levelezzenek s ez által, hogy tőlük magyar jelentés elfogadtatik, a mi tény, feltételezve van, hogy lesz a csapatnál olyan tiszt, ki a magyar nyelvű jelentést megérti. Döntő ütközetre lényeges befolyással biró jelentéseket tartalékos tisztektől nem várnak, meg sem bíznának benne, ha azok irója 13 nyelven is beszélne s ha az illetők egyike mégis kapna ily fontos missiót és arról szóló jelentése magyarul hangzanék, no már az, t. ház, valóban gyámoltalan főbb parancsnokság volna, a hol még magyarul értő tisztben is hiányt szenvednének. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nagyobb világosság okáért és a képnek teljessége érdekében fölvetem azt a kérdést is, hogy a német nyelv nélkülözhetlenségének folyton hirdetett dogmájával szemben, háború esetére, hogyan is állanánk magyar honvédségünkkel'? Talán bizony ettől is megkívánják, hogy az osztrák katonai stylisticát megtanulja? Hadjárat idejében majd200,000 főre rúgó honvédségünk is a sorhad teendőinek ellátására lesz hivatva s igy az együttes működésnél fogva mindennap előfordulhat, hogy osztrák tisztek kezébe magyar jelentések kerülnek és megfordítva. (ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) És attól nem félnek, hogy igy is százezreknek élete tétethetik koczkára"? Mi tartunk ugyan tőle, hogy honvédtisztjeink a nálunk már szokásos udvariasságnál fogva, jelentéseiket a szomszéd kedvéért németül fogják megtenni, de mi lesz ha mégis találkozik egy-két mokány ember, a ki jogához ragaszkodván,magyarul fog írni? Nem marad más hátra, mint ezek jelentéseit a központi fordító osztályhoz felküldeni, az ellenséget egyidejűleg megkeresvén, hogy a fordítás beérkeztéig magát nyugodtan viselje. (Élénk derültség a hal- és a szélső baloldalon.) A nyelv kérdése, t. ház, a közös hadseregre nézve hatalmi kérdés, a német nyelv kizárólagossága a magyar nemzet jogos aspiratióinak örökös akadálya, a tisztikarra nézve azonban nem más, mint kényelmi kérdés. S mert igy áll a dolog, annak tervezett megoldását sem czélszerűuek, sem okosnak, sem kielégítőnek nem tartjuk. (JJgyvan! a bal- és szélső baloldalon.) De azt nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy azok a tisztek, kik magyar ezredekben szolgálni akarnak, tartsák kötelességüknek magyarul tisztességesen megtanulni, (ügy van! ügy van! a balés szélső baloldalon) tőlük, a kik a katonáskodást kenyérkeresetül választották, ezt meg lehet kívánni, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92 IX. KÖTET. 2S-án, esütörtUkön. 1S89- 19 1 hiszen e csekély nyelvismeretért elég korán és elég jól dotált existentiához jutnak, meg lehet tőlük kívánni, jobban, mint 6 millió magyar ajkú és ugyanannyi idegen ajkú, de a magyar nemzettel egy politikai testet alkotó, tehát nyelvére is rászoruló állampolgártól, hogy ezek a hadsereg németségéhez alkalmazkodjanak. Aztán nem is annyira minekünk áll érdekünkben, hogy a tisztikar nyelvünkön beszéljen, mert reánk nézve végtére is közömbös, hogy nyelvünket néhány száz emberrel több vagy kevesebb töri kerékbe, de érdekében áll az főképen a hadseregnek, melynek legelemibb szükségletei közé tartozik, hogy a vezetők a vezetendő tömegek nyelvét ismerjék, (ügy van! Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És ha a t. ministerelnök ur joggal utalhatott arra, hogy egy tartalékos tisztnek német nyelvi járatlansága — esetleg hadtestek létezését teheti koczkára, akkor mi sokkal több joggal állíthatjuk, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben működő activ tisztek magyar nyelvbeli járatlansága meg e hadsereg negyedfél százezer magyarból álló hadi létszámának kellő és alapos kiképeztetését teheti kétségessé, mert lehetetlenné van téve a paedagogia legprimitívebb szabályai egyikének alkalmazása, mely abban áll, hogy a tanítás a tanuló anyanyelvén történjék, (ügy van! a szélső baloldalon.) És ha erre azzal válaszolnának, hogy e hátrány ellensúlyozásáról az altiszti elemben gondoskodás történik, én viszont azt felelem, hogy még igy sincsen meg arra a kellő garantia, hogy az elméleti képzés helyes nyomokon halad, mert az activ tisztikarnak magyar nyelvbeli járatlansága folytán az oktatás kivánatos ellenőrzésének lehetősége is ki van zárva. Nem volna érdektelen ezek után még azt is megtudni, hogy a t.. honvédelmi minister ur önképen szándékozik e szakaszok intézkedéseit a honvédség egyéves önkénteseire alkalmazni. Hogy a tiszti vizsga letétele, esetleg a 2-ik évi tényleges szolgálat elszenvedése ezekre is kiterjesztetik, azzal tisztában vagyok, de azzal már nem, hogy a német nyelv tekintetében a honvédönkéntesekre mi sors várakozik '? Ha azt kapnám válaszul,hogy magától értetődik, miszerint itt a vizsganyelv a magyar marad, úgy bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy minden télreértés és félremagyarázás kizárása érdekében kivánatos volna ezt a szövegben határozottan kifejezni, egyfelől azért, mert a honvédségről s?óló törvényjavaslat csak annyit moud, hogy a véderőről szóló törvénynek 25- stb. szakaszai a honvédségnél is érvényben állanak; de másfelől és főképen azért, mert ismerve a katonai köröknek sokszor tapasztalt étvágybeli mohóságát, okunk van attól tartani, hogy szabatos törvény hiányában, a jövőben előfordulható vitás kérdé16