Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-191
f 1Q 191. országos ülés feftruár 28-án, csütörtökön. 1889. Én és minden jó hazafi bizonyára bizalommal hódolunk urunk és királyunknak. Megtanultuk őt tisztelni és tapasztaljuk, hogy a mi alkotmányos jogaink egyik legfőbb biztosítékát ez idők szerint épen az ő magas személyében, az ő emelkedett lelkében kell keresnünk. Beőthy Ákos: Nem is a kormányban, az bizonyos! Veszter Imre í Ámde, t. ház, a természet törvénye felette áll a trónoknak is és a fejedelmek élete is mulandó. Ha pedig ezt meggondolom, t. ház, szabad-e nekem, a törvényhozás tagjának épen a törvény garantiáit feláldozni a bizalom miatt? És vájjon ami viszonyaink, a melyek a bizonytalanság ködébe borítvák, olyanok e, hogy feltétlen bizalommal nézhetünk a jövő elé? Én ezeket a viszonyokat nem látom ilyeneknek és mivel a nemzet bennünket nem azért küldött ide, hogy a ministert instructiók kieszközlésére utasítsuk, hanem azért, hogy a nemzet jogait, a nélkül, hogy ezekből feladnánk, inkább bővítsük s a törvény garantiáival ellássuk: én, t. ház, az előttünk fekvő szakaszt nem fogadom el, hanem azon esetre, ha a Bolgár t. képviselőtársam által indokolt kisebbségi vélemény nem fogadtatnék el, Beőthy Ákos barátom módosítványához csatlakozom. (Hosszantartó élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon ) Josipovich Géza jegyző: SzéllÁkos! Széll Ákos: T. képviselőház! (Halljuk!) Tartózkodva minden polémiától, mivel nem tartom alkalmasnak a jelenlegi időt és körülményeket arra, hogy az 1867: XII. t.-ezikket bármely részében is megbolygassuk, habár az én aspiratióm is, mint minden magyar emberé, megegyezik azzal az eszmével, mely a hazának minden híí fiát lelkesíti : egyszerűen csak kijelentem, hogy a 24. és 25. §-t a Gajári t. barátom által beadott határozati javaslattal elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) De hozzá kívánok szólni ezúttal nagyon röviden a 25, §. második részéhez, ahhoz, mely az önkéntesi kedvezmény jogosultságát meghatározza. (Halljuk !) Szerenesés voltam benyújtani a csanádmegyei tanító-egyesület kérvényét, melyet némileg már a múlt alkalommal is helyen és alkalmán kivül vita tárgyává szándékoztak itt tenni s melyre vonatkozólag a t. előadó ur ugy nyilatkozott, hogy azon kérelem első része, mely az önkéntesi kedvezménynek a tanítójelöltekre való kiterjesztését óhajtja, felesleges; mert hiszen ha arra jogosultsággal birnak, úgyis lehetnek önkéntesek. Én azonban, a nélkül, hogy erre nézve concrét indítványt tennék, bátorkodom a t. honvédelmi minister urat és a t. közoktatásügyi minister urat megkérdezni, hogy tekintettel azon körülményre, hogy újabb időben a tanítóképzésre mind az állam, mind a felekezetek nagyobb gondot, fordítanak s a tanítói pályára általában a műveltebb ifjúság megy, szándékoznak-e oly irányban tárgyalásokat kezdeni és arra törekedni, hogy (Halljuk!) az államilag nyilvánossági joggal felruházott tanítóintézetek növendékei, kik négy gymnasiumi, vagy négy polgári osztály elvégzése után vétetn ek oda íel és ott négy évig képeztetnek, tehát körülbelől hasonló műveltségre, de általában nagyobb látkörre és vezetési képességre tesznek szert, mint a főgymnasiumot vagy főreáliskolát végzett ifjak, ha a tanítóképző-intézeti folyamot elvégezték, már ezen minősítésük alapján (Helyeslés jobbfelöl) az egyévi önkéntesség kedvezményében részesüljenek? (Helyeslés.) Ezzel bevégzem rövid felszólalásomat, különben pedig, a mint kijelentettem, a szakaszokat elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl,) Gróf Csáky Albin, vallás és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Én ugy emlékszeim hogy erre a kérdésre vonatkozólag a honvédelmi minister ur már a minap válaszolt, a mennyiben kimondotta, hogy hajlandó a maga részéről oly irányban működni, hogy a jelzett egyéneknek az önkéntesi kedvezmény megadassák. Kötelességemnek tartom a magam részéről is kijelenteni, hogy magamévá teszem a t. képviselő úr felfogását és saját ügykörömben szintén oda akarok és fogok hatni, (Helyeslés) hogy ezen tanítójelöltekre az önkéntesi kedvezmény kiterjesztessék. (Általános helyeslés.) Madarász József jegyző: Nagy István! Nagy István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előre is bocsánatot kérve a t. háztól, hogy beszédem folyamán többször leszek kénytelen kissé hosszadalmas, fárasztó, de talán nem egészen tanulság nélküli adatok felsorolásával fárasztani a t. házat: a most tárgyalás alatt levő 25. §-nál azért bátorkodom lehetőleg rövid időre kikérni a t. háznak becses türelmét, (Hulljuk!) mert meggyőződésem szerint, bajos volna eldönteni, melyik a becsesebb, a magyar nyelv-e, avagy a 14. §. eredeti szerkezete által veszélyeztetett magyar alkotmány. Én részemről talán a nyelvet tartom becsesebbnek magánál az alkotmánynál is. Alkotmány nélkül megélt már e nemzet évek hosszú során át, a nélkül, hogy életerejét, szívósságát meg birták volna törni és élnek nemzetek szabadság nélkül is; de a mely nép nyelvét vesztette el és idegen nyelvet tanult, az lehet ugyan szabad, de megszűnt önállósága és beleolvadt azon nemzetbe, melynek nyelvét elfogadta. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És én sehogy sem osztozhatom azok felfogásában, kik azt mondják, hogy itt nincs is szó nyelvkérdésről. Nem oszthatom ezen felfogást azért sem, mert hiszen e szakasz az önkéntesek által leteendő tiszti vizsga módozatairól rendelkezik ; minthogy pedig ugy az ezen vizsgának alávetendő önkéntesek, mint a vizsgáló bizottságok
