Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

IfiS. országos ülés január 23-án, sz«rdán. 1883. 91 sét. Mert uraim, hogy felsőbb iskolákat végzett és magyar nyelven kiképzett ifjak három hónapi tanulás által akár egyik, akár másik irányban culturájokban változást szenvedhessenek, attól — gondolom — senki sem tart. (Tetszés.) Nem is látom absolute a hadsereg intézményének, a had sereg egységének és hivatalos nyelvének érintését, megbontását, hanem látok benne kettőt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy az határozottan — és ez iránt írondolom semmi kétség nem forog fenn — a nélkül, hogy a hadsereg egységét, összefüggését érintené, képes sympathiákat szerezni a hadsereg számára, képes buzgóságot felkelteni olyan elemekben, a melyeket eddig hidegséggel vádoltak. (Tetszés.) És másrészt látom benne azt, hogy ezzel tetemesen meg van könnyítve a vizsga letétele; mert a ki tanulással vagy tanítással egy kissé foglalkozott, tudj a azt, hogy az elméleti vizsgák letétele mily végtelenül meg van könnyítve akkor, ha 20 és 21 éves fiatal emberek azon a nyelven tanulhatnak meg némely új tanulmányt, a melyen eddig összes kiképeztetésüket nyerték (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) s a melyet tudományos kiművelésükben, mint egyedül alkalmazottat megszoktak. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) A dolognak ezen oldalához ez alkalommal többet nem szólok. Én a második évnek reárovását, miután az elsőt korlátlanul rendelkezésére bocsátjuk a hadügyi kormányzatnak, túlságosnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a magyar nyelven való permissiv elméleti vizsgát pedig, ha azt megfosztjuk azon túlzott, a hadügyi kormányzat által neki tulajdonított politikai horderőtől, méltányosnak és végeredményében a hadseregre nézve üdvösnek tartom. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, az én egyéni felfogásom lehet talán az oka, hogy én a törvényjavaslatban még egy másik kérdést is látok, a melynek én mindezeknél sokkal nagyobb horderőt tulajdonítok és melyre döntő súlyt helyezek. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés a törvényjavaslat 14. §-ának kérdése. (Halljuk!) Nem kevesebbről van itt szó, t. ház, mint arról, (Halljuk!) hogy az országnak ujoncz-állítási joga, az a jog, mely az 1867: XII. törvényczikkben fentartatott s ezzel kapcsolatban az 1868-iki véderőtörvényben és annak megújításában, de mindig határozott időre leköttetett, egyszersmindenkorra leköttessók. (Igás! TJgy van! balfelöl.) Esnem kevesebbről van szó,mint arról, hogy a 67-iki alaptörvényekben benne foglalt azon két elv, mely annak előkészítésénél és megalkotásánál oly nyomatékosan kiemeltetett, hogy a közös védelem kötelezettségének teljesítésére szolgáló eszközök mértéke határozott időre és időszakról időszakramegújjuló szabad egyezkedés által szabassék meg és az ország újonczállítási joga — ha már annak időről-időre való lekötése a véderő állandósága érdekében szükséges — periodiee lekötöttségéből felszabaduljon és csak újabb szabad egyezkedés által legyen ismét leköthető — mondom — ezen két elv megváltoztattassak és helyébe az egyszersmindenkorra való lekötés határoztassék ineg. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Meg Ion kisértve, t. ház, kimutatni, hogy a törvényjavaslat 14. §-ának szövege semmi lényegesben nem különbözik az 1868-ik évi XL. törvényczikk illető szakaszának szövegétől. A legutóbbi képviselője e felfogásnak, a honvédelmi minister ur azt mondta, hogy e szakaszra nézve az összes különbség az eddig törvényesen fennállott és a helyébe javaslatba hozott intézkedés közt csak abban áll, hogy a törvény fentartására vagy módosítására irány: ott kormányjavaslatok egy pár hónappal később fognak beterjesztetni. Részemről, t. ház, az értelmezési vitát e házban befejezettnek tekintem, befejezettnek egy okból, (Halljuk! Halljuk!) abból, hogy nem adatott felelet arra az egyszerű kérdésre, hogy, ha a két szöveg közt lényeges különbség nincsen és nem is akarnak ma mást javaslatba hozni, mint a mi megállapítva volt az 1868-iki és 1879-iki törvényekben: akkor miért nem egyez bele a t. kormány abba, hogy ha csakugyan egyenlő értelem szándékoltatik, ennek kifejezésére az 1868-iki törvénynek azon záradéka, mely azt tartja, hogy a létszám és ezáltal közvetve megállapítottujonczjutalék, illetőleg a jelen javaslatban az ujonczjutalék megállapítása csak 10 évre érvényes és 10 évvel érvénye véget ér; miért ellenzi, hogy ezen eddig soha kétségbe nem vont, mindenki által értett, világos kifejezés is alkalmaztassék. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Mig erre a kérdésre megnyugtató felelet nem adatik és nem adathatik a dolgok logicai kényszerűsége miatt, (Ugy van ! balfélől) addig én nem tartom kétesnek a törvényjavaslat 14. §-ának értelmét ; én azt nagyon világosnak tartom. (Helyeslés balfelöl.) Én nem a két lehető értelmezésből indulok ki; én veszem azt azon értelemben, a melyben mindennemű logicai és grammaticai magyarázat szerint venni kell, hogy itt az ujonczlétszám meghatározása nem határozott időre, hanem egyszersmindenkorra leköttetni szándékoltatik. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, kísérlet történt arra, hogy e változás jelentősége elhoniályosittassék. Felálltak és bizonyítani akarták azt, hogy ez semmi siilylyal és alkotmányos jelentőséggel nem bir, hogy ebben semmi sem foglaltatik, a mi az . 1867. évi XII. t.-cz.-ben meghatározott elvekbe ütköznék és azt is mondották, hogy a mi alkotmányi értéke és súlya van, arra, hogy a nemzetnek, mint egyenrangú és 1-2*