Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

I6S. oiuíágos ülés január 28 An, szerdán. 1SM). -5 nek teljes tudatában beszélt és fel kell tennem, ismétlem, hogy hona fide és őszintén az álhazafiság képét akarta előttünk feltüntetni, midőn azt mondta, hogy: „A képviselő urak politikájában hogyan nyilvánul a kizárólagos hazafiság? Abban, hogy minden harmadik szavuk áradozó hazafias phrasis egyfelől; másfelől a nemzeti elfogultságnak, az önhittségnek, a nemzet túlbecsülésében, fokozásában a nemzet indulatainak, szenvedélyeinek felizgatásában áll." Ugyanitt hivatkozik az eltiport hazafiúi bánat valódi baehanaliáira is. Hát t. ház, a minő magasztos és szent dolog valamennyiünk előtt a valódi hazafiság : kétségtelenül oly kicsinyes, silány és comicus dolog az úgynevezett álhazafiság és bizonyára közel járté fogalomhoz magához a t. képviselő, ur midőn az álhazafiság fogalmát ily criteriumokból vagy jellemvonásokból akarta összeállítani. Ott azonban nagyon messze járt az igazságtól, mikor azt az álhazafiságot nekünk akarta megmagyarázni s pláne akként, mintha az az érzet bennünk lakoznék. (Halljuk! Halljuk!) Az älhazafiságnak sok neme van. De én annak elméleti nemeiről nem beszélek, azokat nem ismerem ; hanem ismerem egy fajtáját, azt, mely 1861-ben igy beszélt: „Ezzel az uralkodóházzal és ezzel a királyival szóba sem állok. En határozni akarok !- —(Ugy van! ügy van! a szélsőbalon) amely 1865-ben és 1866-ban azt mondta: „Én ezzel a királylyal nem békülök ki, én a 67-iki kiegyezést és koronázást meg nem csinálom, mert én a nemzet függetlenségét követelem"; ésmelyakkor, amikor módja lett volna ugyanezt tenni 1875-ben (Nagy tetszés aszélsőbalfelöl): mindazt, a mi 1867-ben szereztetett, visszacsinálta az 1865-iki álláspontra. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Az álhazafiságnak ezt a történetileg szigorúan bebizonyított példáját igenis ismerem. Ismerem a hazafiság bachanaliájának egy históriai példáját is. (Halljuk! Halljuk!) En tudom azt, hogy előkelő politikusok, a magyar közélet akkori tekintélyes férfiai, kimentek a Duna partjára nemzeti szinű zászlóval (Ugy van! a szélső baloldalon) és a „Szózat" éneklése közben Kossuth Lajost éltették (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) olyankor, midőn a királyi várpalota ablakai ki voltak világítva, tehát azok igaz lakója ott lakott és a Kossuth éltetett neve fölharsogott a királyi várpalota termeibe. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Erre igenis emlékezem. S azt is tudom, hogy a kik ezt cselekedték, ugyanazon vezérférfiak később a nemzet élére állva, mindent megtagadtak, a mi Kossuth Lajos előtt valaha szent és igaz volt, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) sőt Kossuth Lajost is kitagadták e nemzet kebeléből. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az álhazafiságnak ezt a példáját igenis ismerem. És ismerem annak még egy példáját, (Halljuk!) még pedig fájdalom, nem régóta. Ismerem annak azta példáját, (Halljuk! Halljuk!) hogy ifjú emberek, fiatal politikusok, alig kikerülve az iskolából és az önkéntességi szolgálatból, idejönnek a parlamentbe s itt azon férfiak felszólalását, a kik küzdöttek az országért és annak jogaiért (Ugy van! a szélső baloldalon) s a kik ebben a küzdelemben őszültek meg, kigúnyolják és lenézéssel illetik (ügy van! ügy van! a bal és szélső baloldalon) és midőn ők igazán hazafias érzelmüknek keresetlen szavakban kitörést engednek, (Tetszés a szélső baloldalon) ezt azok a fiatal politikusok elnevezik a hazafiság baehanaliáinak és mikor ezt teszik, másrészről glóriát énekelnek a német nyelvnek és arra törekednek, hogy Magyarország értelmes fiatalságát németté tegyék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon ) Az álhazafiságnak ezen nemeit ismerem én. Polónyi Géza: Családi politika! (Derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Nem családi politika. A t. ministerelnök ur itt a házban is nem egyszer, pártjának bizalmas értekezleteiben még többször kijelentette, hogy ő a törvényjavaslaton többé változtatást nem csinálhat. Egyszer volt ez országnak egy ministereluöke, azt gróf Andrássy Gyulának hivták, de nem a mostani képviselőtársam az, (Derültség) nincs is vele rokonságban. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) 0 egyszer, mint az országnak honvédelmi ministere — már akkor az volt — előterjesztett egy törvényjavaslatot 1868-ban. A törvényjavaslat tárgyalásának módja következő volt, a mit igen tisztelt elnökünk, ha valaki kételkedni merészelne benne, igazolhat. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat — mely egy íontos kérdésről, az ország honvédelmi véderő-szervezetéről stb. szó'ott — először kiadatott egy szakbizottságnak, mely neveztetett hadügyi bizottságnak. Most is van egy bizottság, de az nem neveztetik hadügyi bizottságnak. De mindegy, a név nem teszi. Honvédelmi ministerünk is van névszerint. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A hadügyi bizottság belekezdett a törvényjavaslat tárgyalásába körülbelül Julius 10-én 1868-ban és folytatta a tárgyalást 10 napon keresztül oly formán, mint a mostani. A bizottság megállapította a maga javaslatát és a ház elé terjesztette s azt a ház szó nélkül az osztályok közt osztotta ki, (Ugy van! a SMéhő baloldalon) hogy most vegyék tanácskozás alá a ház osztályai. Azok tanácskoztak rajta másik 10 napig. Akkor azután az osztályok megválasztották központi előadójukat és a központi bizott ság tanácskozott rajta a harmadik 10 napig, mert akkor a kormánynak az volt a törekvése, hogy lehet ugyan képviselő, ki nem akar informatiót