Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-168
82 168. országos ülés január "23-iín, szerdán. 1889. Ez volt a nemzetnek akkori álláspontja. Most már n kormány és hivei látják, hogy az egy elhibázott politika volt, most már látják ezt síéinek is attól, hogy ha a reánk támadni készülő hatalomnak sikerül keleti és déli határainkat bizonytalanná tenni, a küzdelem, mely reánk vár, sokkal nehezebb lesz, erőnk kifejtésére sokkal nagyobb indokok fognak sarkalni bennünket, mint akkor lett volna, ha 12 — 13 évvel ezelőtt az a helytelen. rossz, a nemzet közvéleményével mereven ellenkező nemzetellenes politika nem követtetik vala. (ügy van l a szélső bah 1 dalon.) Tehát mi erős hadsereget akarunk, biztosítom a t. honvédelmi minister urat. erősebbet. mint ő; (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) erősebbet, mint az ő bécsi nézet- és elvtársai. Mi akarjak azt, hogy mind szám. mind fegyelmezettség, mind felszerelés tekintetében ez a hadsereg azon teljes erkölcsi és anyagi erőnek, melylyel mi rendelkezünk, megfeleljen, (ügy van! szélső balfelöl.) De hogy ez a hadsereg oly erős legyen, ahhoz a mi nézetünk szerint még egy elmaradhatatlan kellék szükséges: az, hogy az nemzeti hadsereg legyen, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Kérdezem én a t. honvédelmi minister urat, ismer-e ő korunk mai történetében — nemcsak a mostani napokban, de korunk mai történetében — oly hadsereget, mely erős volna és nem nemzeti? Ismer-e az úgynevezett osztrák-magyar hadseregen kivül — mely egyébiránt ezt a nevet csak bitorolja s a melyet mi csak per abusum használunk, mert ez a hadsereg császári királyi hadseregnek nevezi magát — ismer-e ezen hadseregen kivül az egész föld kerekségén és művelt államaiban oly hadsereget, mely nem nemzeti hadsereg volna, (ügy van! a szélső baloldalon.) Még az orosz czárő Felsége is ha szól a maga, hadtestéhez, a maga tisztjeihez ott, a hol uralkodói székhelye vagy lakása van. még az is mindig az orosz nemzeti eszmét, az orosz nemzet jövőjét s világhódító nagy aspiratióit említi hadseregének és nem azt mondja: hogy „mi, III. Sándor czár", hanem azt. hogy „az orosz nemzet és annak világnagysága". Mikor ezelőtt egy évvel és még azelőtt, két évvel a német birodalom kormánya a hadseregnek bizonyos irányban való fejlesztése tárgyában javaslatot terjesztett az illető törvényhozó testületek elé s midőn oly minister, mint Bismarck, azon törvényjavaslat elfogadását indokolta, szükségesnek tartotta előtérbe állítani azt, hogy az a hadsereg nemzeti hadsereg (Igaz! ügy van! szélső bal felől) s múltjának minden dicsősége s jövendő fegyverműködéséhez kötött minden reménye onnan ered. mert nemzeti hadsereg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S nézze meg az olasz, franczia vagy a déli határokon a kis szerbiai, bulgáriai és román hadseregeket, úgynevezett császári királyi hadsereget nem fog találni sehol, hanem fog találni nemzeti hadsereget. (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl) De miben áll, t. ház, egy hadseregnek az a jellege, hogy nemzeti legyen? Erről a kérdésről a honvédelmi minister ur nem szól. Abban a dicsőség csarnokában ezíniíí könyvben, a mely most a hadsereg kiváló férfiairól igen előkelő férfiak által kibocsáttatik, erről az eszméről egy szó sincs és ámbár én a katonai irodalomban jártas nem vagyok s positiv tudomás után nem nyilatkozhatom, de sokat mernék tenni arra, hogy azokban az ismertető, történeti és tankönyvekben, melyek erről a mi közös hadseregünkről szobinak, ennek a nemzeti jellegéről talán sehol egy szó sem foglaltatik. A nemzeti jelleg az, a mely nélkül ma hadsereg erőssé nem lehet. De miben áll ez? Egyszerűen annak a hadseregnek tisztelnie kell a nemzet nyelvét, tisztelni kell jogait, alkotmányát, tisztelnie kell nemzeti s állami függetlenségét; (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) s szükséges, hogy az a hadsereg nyelvünknek, jogainknak, alkotmányunknak s állami függetlenségünknek egyik valóságos szerves, intézménye legyen ; (Helyeslés a szélső baloldalon) s ha nem az, akkor az nem a mi hadseregünk, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ha más, akkor az bizonyos eshetőségben valóságos ellenségünk. (Igaz! ügy van! szélső balfelől.) És még az sem elég, hogy azt a hadsereget a magunkénak fogadjuk s ismerjük el, hanem ehhez szükséges az is, hogy az multunk emlékeiben, jellemünk törekvéseiben s jövendőnk minden reményében velünk egynek érezze magát (Élénk helyeslés szélső balfelől) s ha ezt nem teszi, akkor a nemzettel valóságos, igazi és komoly összeköttetése annak a hadseregnek nincs. (Igaz! ügy van! szélső balfelől) Mi adhatunk hozzá emberanyagot, de nem katonát és nem hőst; (Igaz! Ügy van! szélső balfelől) mi adhatunk hozzá pénzt s ő elfogdoshatja béke idején rablóinkat, háború idejében kiállhat a harcztérre és vívhat szerencsétlen csatákat, de nemzeti hadseregnek, a mi nemzeti létünk fentartójának mi nem tekinthetjük. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Mi köt minket össze azzal a hadsereggel? Fájdalmas összeütközések emlékezete. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mit az a hadsereg dicsőségének tart, az nekünk szomorúságunk és gyászunk; és a mit mi nemzeti dicsőségünknek tartunk, az annak a hadseregnek rebellis. (Igaz! Ügy van! a szélső balfelől.) Ez a különbség van az igazi erős hadsereg és azon hadsereg közt, melyet a honvédelmi minister véd. És mi köt bennünket össze a jelen törekvéseiben és a jövő reményeiben e hadsereggel: hol fogunk egy téren találkozni a hadsereggel? Majd a csatatéren, tán az orosz ellen? Talán az a hadjárat sorsa nem lesz oly szomorú, mint a közös osztrák hadsereg minden hadjárata volt, melyben német szóval vezényelték a magyart. ügy látszik, a t. honvédelmi minister ur a törté-