Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

1C7. országos ülés január S2-én, kedden. 1889. 71 hogy nekünk jogunk legyen a nemzetiségektől a magyar nyelv tanulását követelni, bocsánatot kérek, ebből megdöbbenéssel látom azt, hogy azon a bizonyos lejtőn már sokkal messzebb haladtunk •semmint gondoltuk, mert a magyarság iránti érzés tűnő félben van. (ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőtársam ezen felfogásában valósággal a magyar államiság negatiója rejlik. Mi közünk nekünk ahhoz, hogy mit csinál Austria. A nemzetiségi kérdés Magyarországnak belügye. Ennek elintézésében minket a monarchiának másik államához való viszonyunk nem regulázhat, (ügy van! széslő balfelől) Közös ügyet csináljunk talán a nemzetiségi kérdésből is, a melyet szintén közös elvekből kiinduló javaslatok és intézkedések utján kell megoldani ? Nagyon helyesen jegyezte meg ezt tegnap Jókai Mór t. képviselőtársam is, hol van az analógia a között a viszony között, melyben mi állunk a közös monarchiával és a között melyben a magyarság áll az itt lévő más nemzetiségekhez? Mi történik akkor, midőn mi a közös hadsereg nyelvét és annak szellemét a közművelődés niveaujára akarjuk tenni? Történik az, hogy alávetjük magunkat egy oly nyelv suprematiájának, amelynek háta mögött egy idegen hatalom áll. (Igaz! ügy van! balfelől.) 8 mi történik akkor, midőn a többi nemzetiségek magyarul tanulnak? Tanulják nyelvét azon országnak, a melynek ők velünk együtt polgárai, a melyben élő politikai nemzetnek ők is egyenjogú tagjai; tanulják azt a nyelvet, a mely itt a törvényhozásnak, kormánynak, a főhatóságoknak, a bíróságoknak, szóval ennek az országnak állami nyelve. De épen azért, mivel ez igy van ; mivel a nemzetiségek saját jószántukból és érdekükből tanulnak magyarul még pedig saját iskoláikban, miután igen jól tudják, hogy azt saját érdekükben kell megtenniök, mert különben, mint ez állam polgárai, kik az ország ügyeire befolyást teljes joggal igényelnek, magukat nem érvényesíthetik. Egyáltalában semmi szükség sincsen tehát azokra a speciális intézkedésekre, melyeknek jogosultságát Pulszky Ágost t. képviselőtársam a germanisatióban keresi. Méltóztatott említeni az érettségi vizsgálatot. Lehetne ennél még sokkal fontosabb eseteket is felhozni. Méltóztassék odahatni, t. képviselőtársam, hogy az ily rendszabályok mellőztessenek s ekkor nem lesz szükség oly csodálatos okoskodásra, hogy nekünk germanisáltatni kell magunkat azért, hogy mi másokat megmagyarosíthassunk. (Élénk helyeslés szélső balon.) Ke beszéljünk nemzetiségi kérdésről, mert annak abban az összefüggésben, melyben Pulszky t. képviselő ur felhozta, ehhez semmi köze. Szó van itt egyedül a magyar nemzetiségről, vele és általa a magyar állam suprematiájáról, szó van arról, hogy védelmezzük meg oly ellenségtől, mely reá nézve veszedelmesebb mint minden az államban lévő nemzetiségi törekvés, mert ha ez ellennek törekvése érvényesül, akkor a magyar államot a legnagyobb veszedelem, a belső decompositio fenyegeti. A magyar nemzetiségre, Magyarország államiságára akarnak itt mérni súlyos csapást, ez az egyik ok, ez a legfőbb ok, melynél fogva a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Pulszky Ágost képviselő ur kívánja félremagyarázott szavait helyreigazítani.(A/cw/i/ zaj. Holnap! Eláll!) Pulszky Ágost: T. ház! (Felkiáltások a szélső balról: Eláll! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Szavaim félremagyaráztattak, bár elismerem, ez alkalommal nem rosszakaratból, hanem a t. képviselő ur talán nem értette meg, a mit mondtam, lehet, a kifejezés nem helyes voltánál fogva, miután most ismételve félreértettem. Sohasem mondtam, sohasem akartam azt értetni, (Zaj a szélső baloldalon) a mit a t. képviselő ur szavaimból kimagyaráz, melyeket a múltkor már felolvastam. Én ismételve mondtam, hogy a magyarnyelv megtanulását magyar állami tekinteteknél fogva szükségesnek, mulhatlannak tekintem minden magyar állampolgárra nézve, akár magyar nyelvűakár nem. (Helyeslés jobbfelöl.) Megmondtam azt is, hogy más indokoknál fogva — nem minden mae gyár állampolgárra vonatkozólag, hanem arra vonatkozólag, akit hivatása és helyzete azon kött, lességgel felruházott, hogy a közös hadseregben mint tiszt kell, hogy szolgáljon — hogy megtanulja a német nyelvet. (Helyelés jobbfelől. Zaj balfelől.) Én különböztettem tehát azon okok között melyek miatt magyarul kell tanulni minden állampolgárnak és azon okok között, a melyek niiatmeggyőződésem szerint czélszerü, hogy az intelligentia tanulja meg a német nyelvet. Különböztettem a kettő között és azután ép azért mondtam, ne méltóztassanak a német nyelv ellen oly argumentumokat használni, a melyeket a magyar nyelv ellen használhatnának mások. (Helyeslés jobbfelől. Nagy mj a szélső balfelől.) Épen azért, mert a magyar állami nyelv, a német pedig nem állami nyelv, nem szabad ugyanazon argumentumokat az egyik megtanulása mellett, de nem szabad ugyanazon argumentumokat a másik megtanulása ellen felhasználni. A két nyelv különböző lévén, ugyanolyképen helytelen az egyik megtanulása ellen használt argumentumokat a másik javára fordítani, mint az egyik megtanulása melletti argumentumokat a másik ellen fordítani. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás balfelől. Elnök csenget.) Épen azok, a kik ily értelemben argumentálnak, a leghelytelenebbül tesznek, hogy ha a magyar nyelv megtanulásának nehézségei, vagy