Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-166
48 16fi. országos ülés január 21-én, hétfőn 1880. hazafias szivet érczpánczéllal megvédelmezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen irányú tanácsot adjon a képviselő ur ;i magyar ifjúságnak és azt hiszem, ilyent adnia a jelen viszonyok között sokkal inkább helyén is van. De tegyük fel, t. ház, hogy mindazon áldozatok daczára, melyeket a nemzet saját államiságának koezkázatával a trónnak meghozott és melyek a hadsereg szuronyának élére tűzettek, ezen szuronyokat leverik egy szerencsétlen háborúban. Vájjon hol keressük mi akkor az állami lét további fentartására szükséges összekötő kapcso kat, ha azokat már mind felhasználtuk a közös hadsereg összetartására; hol keressük a nemzeti erőt és annak számtalan tényezőit, a midőn mindazokat a közös hadsereg szuronyainak élére állítottuk. Valóban a nemzetek léte nemcsak a fegyverek hatalmától függ, hanem még inkább azoknak ellenálló képességétől, a melylyel idegen nemzetek áthasonító törekvéseivel daczolni képesek. A szuronyok hatalmát megdönthetik egy szerencsétlen háborúban, a katonák elveszhetnek a vesztett csaták tüzében; de az önfeláldozó hazaszeretetben, ez összetartozandóság érzetében és a culturaüs tényezőkben rejlő és találkozó nagy nemzeti erőket a fegyverek hatalmával legyőzni nem egyhamar lehet, (Tetszés a szélső baloldalon) azok újra felemelik a nemzetet, kovácsolnak új meg új fegyvereket, szülnek katonákat, a kiket aztán ismét kirendelhet az alkotmány védbástyáinak felépítésére és a haza határainak megvédelmezésére a harczmezőn. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy államnak sincsenek biztos geographiai határai, a melyek az állandóság jellegével bírnának. De az államiságnak a határait a nemzeti érzületnek erőteljessége és szilárdsága körvonalozzák. És ha igaza van gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, midőn ő a nemzeti eulturának szükségességét és ezen cultura szükséges befolyását a hadsereg szervezetére hozza fel; és ha valók azok az organicus nehézségek, a melyekkel ő e hadsereg szervezetében, szemben a cultura érvényesítésével találkozik: akkor valóban fel kell adnunk minden reményt, hogy a nemzeti cultura valaha e hadsereg keretén belül érvényesülhessen és ezen nagy állami feladatot csakis az önálló nemzeti hadsereg szervezetében lehet biztosítani és fejleszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy hátránya volt már az 1867. évi kiegyezésnek, hogy elvállalta a hadsereg közösségét; és minden ez irányban teljesítendő concessio alig pótolható mulasztásokat fog a nemzet vállaira róni. Az önálló hadsereg hiányával hiányzik a mi államiságunknak nélkülözhetetlen biztosítéka, nemcsak a külállamokkal, hanem még Austriával és a nemzetiségekkel szemben is. És közjogunkon ütött eme rés mindig a legveszedelmesebb gyengéje lesz az alkotmány védbástyájának; a melyen át. | ha bejutnak akár az osztrák hagyományos centralisatio harczosai, akár az elégedetlen nemzetiségek elemei, könnyen romba dönthetik alkotmányunk összes védbástyáit és egy színvonalra helyezhetik I Magyarország évezredes alkotmányát a meghódított tartományok nemzetiségi aspirátióival. És itt meg kell jegyeznem Jókai t. képviselő urnak, hogy az összehasonlítások tekintetében egy igen sikamlós térre lépett, a mennyiben államunk aspiratióit az önálló hadseregre nézve egy tartomány esetleges követelésével hozta összeköttetésbe. Engedje meg a t. ház, hogy — bár az idő előrehaladottsága miatt rövidre vonom beszédemet, — mégis némely megjegyzést tegyek a ministerelnök urnak egy nagyon lényeges kijelentésére, melyet először a pártclubban, másodszor pedig e házban mondott közvetlenül Horváth Gyula t. kép viselő ur beszédje után. Ugyanis a t. ministerelnök ur megígérte, hogy a 14. §. némely kitételeit, melyek szélesebb körben alkotmányos aggodalmakat keltettek, fel fogja világosítani egy kormány-nyilatkozatban, melyet a részletes tárgyalás alkalmával jegyzőkönyvbe fog vétetni. De erre tegnap már Győry Elek t. képviselőtársam több nagyon helyes megjegyzést tett és azt hiszem, hogy ezen fontos részére a 14. §-nak, annak idején, a részletes tárgyalás alkalmával alkalmunk lesz bővebben kiterjeszkedni. Ezúttal engedje meg a t. ház, hogy a ministerelnök ur azon nyilatkozatára reüectáljak, melyet ugyanezen alkalommal tett, hogy ha csak sejtelme lett volna azon hazafias aggályokról, melyeket e szakasz kitételei okoztak, talán lehetett volna annak idején más kifejezéseket is használni. De kérdem a t. ministerelnök urat, vájjon miért nem lehet ezen más kifejezéseket jelenleg használni, midőn e javaslat tárgyalás alatt van és midőn azt hiszem, nem találhatunk érdemesebb és arra jogosítottabb forumot, mint épen a t. házat, mely ezen correctivnmokkal élhetne? (Ugy van! a szélsőbalon.) Valóban, a kormányelnök ur ezen kijelentése lehetőleg még aggályosabb, mint maga a kifogásolt szakasz, (Helyeslés a szélső balon) mert ez által tudatára ébredünk annak, hogy a parlament nem egyéb egy többé-kevésbbé zakatoló műhelynek melyben törvényeket gyártanak, de melynek alkotó rugói nem saját szerkezetén belül, hanem azon kívül, Bécsben keresendők (Helyeslés a szélső balon) és a nemzet előtt nagyoknak állított államférfiak nem egyebek, mint Marionetté-bábok, kiket felsőbb kezekben tartott zsinegekkel tetszés szerinti gépies mozdulatokra lehet kényszeríteni. (Helyeslés balfelöl.) És vájjon a t. kormány mögött helyet foglaló többség arra jó-e, hogy súlyt kölcsönözzön a nemzet aspiratióinak, nyomatékot adjon a nemzet alkotmányos jogaínak és — ha szükséges —azok kiterjesztését igényelje az ő nagy súlyával, ha kell, még a trónnal szemben is ? Nem, ezen
