Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-166
40 166. országos ülés Január-21-én, hétfőn. 1S89. végezve szavait, hogy nyugtassuk meg lelkiismeretünket, én is megnyugtatom a lelkiismeretemet, de követem azt a mondását is, hogy tartsuk szárazon a puskaporunkat. Hiszen a mikor majd alkalmilag, ha a t. ház bizalma oda küld, a delegatiókban el lehet lobbantani azt a puskaport, majd mikor arról lesz kérdés, hogy e törvényjavaslat következményei másutt is végrehajtassanak, ne csak mi nálunk, akkor majd bátor leszek ehhez a száraz puskaporhoz folyamodni. (Tetszés balfelöl.) Mert arra, hogy minekünk magyar tiszti karunk legyen, még nem elég e képviselőháznak a határozathozatala. Ahhoz még azoknak a factoroknak is hozzá kell járulniok őszintén, becsületesen, a kik ezt a praxisban keresztül vihetik. (Helyeslés lalfelöl.) Itt többé nem ígéretekről van szó, hanem az adott Ígéreteknek beváltásáról. (Elénk tetszés és helyeslés lalfelöl.) Elmondtam a különbséget a között a két felfogás között, hogy mit jelent az, a magyar fiatalságnak németül megtanulni és mit jelent az, ezen a német nyelven vizsgát letenni, az egyiket a másiktól dirimálva. Most még a harmadik kérdést is kénytelen vagyok felvetni és ez a németség iránt való rokon- vagy ellenszenv kérdése. (Halljuk!) Ebben is határozottan állást kell foglalnom és e3 kell mondanom, akár tetszik, akár nem tetszik, a magam meggyőződését. (Halljuk! Halljuk!) Én szerintem Magyarországnak, a magyarnemzetnek jelenleg egyetlen és Őszinte szövetségese és pártolója a német nemzet. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) És azt is mondhatom, hogy Magyarországon német elleni gyűlölet nem létezik, (ügy van! jobbfelöl.) Ezt a ki mondja, simulál egy olyan betegséget, mely ha volna, eltitkolni való lenne. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) A magyar nemzetnek ragaszkodni kell a német nemzethez. Kötelezve is vaíiyunk rá. Uraim! A mikor őseink bejöttek és elfoglalták ezt a jó legelőnek való helyet itten. (Hosszan tartó zajos derültség a bal- és szélső baloldalon) akkor módjukban volt választarii. hogy hova akarnak tartozni, Kelet-Európához- e vagy Nyugat-Európához. Először ugy látszott, hogy Kelet-Európához akarnak tartozni, a mit az is bizonyít, hogy legutolsó pogány fejedelmünk,Geiza, az orthodos, vagyis a görög-keleti vallást vette fel. Ha e mellett megmaradtunk volna mostanáig, akkor ma egy rácz nemzettel több volna ezen a helyen, irnánk oyril betűkkel és részesülnénk Oroszország nagy protectiójában. (Nagy mozgás és felkiáltás szélső balfelöl. Egy hang: Jó volna! Halljuk! Halljuk!) No t. képviselő ur, ez a „jó volna", már elkésett; ebben a magyarnak nem lesz része. (Élénk tetszés.) Első királyunk, szent István azonban, a maga bölcs, ezredévre előre látó lelkével csatlakozott a latin és germán fajokhoz, tehát Nyugat-Európához. Ez óta folyvást Nyugat-Európának alkatrészét képezi Magyarország. Később, midőn a reformatio keletkezett, a protestantismus egyenesen a németektől jött hozzánk át, sehol oly erős gyökeret nem vert, sehol ezen philosophieus eszme annyi proselitát nem csinált s oly kitartóan meg nem honosult sehol mint épen Magyarországon. Minket egész missiónk a német nemzethez köt. Azt a politikát, melyet a keleten akarunk követni, csak a német nemzet segélyével, őszinte támogatásával tudjuk keresztülvinni. Azért minket nemcsak érdekeink, nemcsak sympathiáink, de azon magas missió is, melyet magunk elé tűztünk, melyet Európa sanctionáit s a melyet most két nagy szövetségesünk támogat, kötelez arra, hogy attól soha el ne tántorodjunk. Azért minden félreértést vissza kívánok utasítani, mely azon követelésünknek, hogy a magyar fiatalságnak megadassék a mód a tiszti vizsgát saját nyelvén letenni, azon magyarázatot adná, hogy mi ellenszenvvel, gyűlölettel viseltetünk a németség iránt. (Általános élénk helyeslés.) T. ház! Azon reménységben vállalkoztam ezen törvényjavaslat mellett szót emelni, hogy a törvényjavaslat azon intentiójának, czéljának foganatosítását, hogy a magyar fiatalság megnyeressék a tartalék-hadsereg tisztikara számára, ha a javaslatból törvény lesz, a magyar kormány mind a jobb, mind a bal szemével élénk figyelemmé! fogja kisérni. (Élénk helyeslés.) Többen önök közül, t. uraim, (a szélső baloldalra mutat) azonkívül, hogy itt a képviselőházban küzdenek a törvényjavaslat ellen, egyenesen magához a hazai fiatalsághoz is fordulnak s arra apellálnak. Apellálok rá én is. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem tőle: tudjátok-e azt, új nemzedék, hogy az én kortársaim, kik a népszabadságért, a haza függetlenségéért egyévi önkényfességre vállalkoztak, húsz egész esztendőt vesztettek el életükből, húsz évig voltak tétlenségre kárkoztatva, akarjátok-e ti egy huszadrészét most a hazának oda ajándékozni azon áldozatoknak, melyeket mi zúgolódás nélkül viseltünk? Igen ? vagy nem? Én azt mondom, hogy „igen". (Hoszantartó élénk helyeslés és nagy mozgás.) Elnök : Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnöki Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Madarász József: Keviczky Károly! Reviczky Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A napirenden levő törvényjavaslat tárgyalásának megkezdésekor Vadnay Andor képviselő ur igyekezett megnyugtatni a t. honvédelmi minister urat a törvényjavaslat sorsairánt e padokról. Én kívánok a második lenni, a ki e padokról a t. honvédelmi minister urat megnyugtatni kívánom a törvényjavaslat sorsa felől, nem ugyan oly értelemben
