Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

388 185. országos ülés február 21-éu, csütörtökön. 1889. által kozatik, vonatkozzék az az általa is elismert közös ügyekre, vagy nem közös ügyekre, ő Felsége mindig csak mint magyar király szentesít, libben tehát a különböző törvények között különbség nincs. (Helyeslés.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy én részemről azt hiszem, nem volna helyes, hogy sokat beszéljek a monarchia másik államában levő pártokról; csak azt kívánom constatálni, hogy mi, legalább azok, a kik az 1867: XII. t.-cz. alapján állunk, csak egy oly ottani párttal állhatunk egy alapon, ugyanazzal, a mely ugy, mint mi, ezen alapot fen tar tani kivánja; és nem állhatunk egy alapon sem a centralistákkal, a kiket ő említett, sem a foederalistákkal. (Helyeslés a jobboldalon,) Ha tekintetbe vesszük, hogy a volt centralisták talán rna sem békültek ki az 1867: XII. t.-cz.-kel, nem szabad elfelejteni, hogy a foederalisták, ha ugyan vannak — pedig ta'án vannak — épen oly kevéssé; a mihez még csak azt toldom felvilágosításul egy mai közbeszólásra, a mely a centralistákkal együtt említette az októberi diplomát, hogy az ugyan nem a centralisták, hanem a foederalisták diplomája volt. Báró KaaS Ivor: Hát akkor a februári pátens! Tisza Kálmán ministerelnök: A másik, a mit megjegyezni kívánok... (Nyugtalanság a szélső baloldalon) Elnök I (Csenget). Kérek csendet t. képviselő urak! Tisza Kálmán ministerelnök: .hogy, annak, hogy a kormány javaslata az országnak a hadügy körüli jogait csorbítani nem akarja, a legnagyobb bizonyítékát nyújtja épen a 14. szakasz, melynek első bekezdésében az 1867-iki XII. t.-cz. mindazon szakaszai idézve vannak, a melyek ezen kérdésre vonatkoznak s melyeket a t. képviselő iir mai beszédében fejtegetett. De meg kell jegyeznem, t. ház, hogy — habár soha kétségbe nem vontam, hogy a védrendszernek ideiglenes megállapítása fenn volt tartva és fentartandó — azt, hogy a védrendszer megállapítására vonatkozó dispositiók ami törvényünkben épen olyanok legyenek és épen ugy kivétessenek minden közösség alul, mintáz más rokon tárgyakkal, pl. a vámszövetséggel történt ugyanazon alapon, ezt — engedjen meg a képviselő ur — az 1867: XII. törvény világos szövegével szemben el nem ismerhetem, tehát azt sem, hogy a múlt alkalommal tévedtem volna. Nem pedig azért, (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget) mert mindazok, a mik a hadügyre vonatkoznak, bele értve a védrendszer megállapítását is, elmondatnak a törvény elején, — mint t. képviselőtársam is idézte — a 11., 13. és 14. §-okban s a költségekre nézve a 15.§-ban, azután jönnek a dispositiók a delegatiókra és a i quotára és csak az 52. §. kezdődik igy: „Azon ! fentebb körülirt" — fentebb, tehát előbb körülirt I — „közös tárgyakon kívül, melyek a pragmatica sanctióból kiindulva tekinhetők közösen elintézendőknek, vannak saég más nagy fontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, de czélszerűbben intézhetők közös egyetértés utján. Épen azért, t. képviselőház, mert én is azt tartom, hogy a kik az 1887 : XII. ezikket alkották, megfontolva alkották, midőn a hadügyre és a védrendszerre vonatkozó részt előre bocsátva, csak azután beszélnek oly ügyekről, melyeknek közössége nem foly a pragmatica sanctióból, ha csak az 1867: XII. t.-cz.-et megbontani nem akarjuk, nem lehet ezen ügyeket a kereskedelmi szövetséggel, pénzrendszerrel stb. egy szempont alá esőknek tekinteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az, t. képviselőház, a mit megmondani kötelességemnek tartottam. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, nem birok oly erős hanggal, hogy a t. túloldalnak njuigtalanságát hangommal legyőzni képes volnék (Derültség jobbfelöl. Halljuk!) és épen azért engedjék meg, hogy ismételten kérjem, méltóztassék meghallgatni — reménylem — hosszúra nem terjedő beszédemet. (Zaj a szélső baloldalon és felkiáltások: Nem lehet érteni!) Elnök: Méltóztassék elhinni, ha nem conversálnának a t. képviselő urak, meghallanák, mert a ministerelnök ur nem először beszél ily hangon.'(Helyeslés. Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök i T. ház! Tegnap Horvát Boldizsár képviselő ur (Halljuk!) egy, elismerem szónoklati tekintetből igen fényes beszédben állított dolgokat, melyeket részemről válasz nélkül nem hagyhatok. (Halljuk.') Mindenekelőtt a t. képviselő ur a 14. §-t illetőleg azt mondta, hogy hiszen a kormánypártból felszólaltak és elismerték, hogy azon 14. §. értelme más, mint az 1868-iki védtörvény IS. §-áé. Engedelmet kérek, hogy ezt a kormánypártról felszólalók mind elismerték, ezt én kénytelen vagyok a ház naplóira utalva, tagadásba venni; de a mi engem illet, a t. képviselő ur azt mondta, hogy én magamat is desavouáltam az által, hogy egy jegyzőkönyvi nyilatkozat felvételét indítványoztam. Már engedelmet kérek, hogy ebben mi legyen a desavouálás, azt ugyan megérteni képes nem vagyok, mert ha felállítom valamely szakasz értelmét, a melyben némelyek kételkednek s akkor azt mondom: ha akarjátok, világosabb szavakkal is megmagyarázom és jegyzőkönyvbe vétetem, ebben ugyan desavouálásnak még csak nyoma sincs. (Ugy van! jőbbfelöí.) De a t. képviselő ur egy magánj ogi példát is hozott fel, azzal akarván illustrálni a 14. §-t, ugy