Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

386 185. országos ülés február 21-éti, csütörtökön. 1889. kifejtett álláspontunknak elismerése. (Hosszantartó élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bal- és a szélső baloldalon. Felkiáltások : Ot percznyi szünetet kérünk.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Tisza István képviselő ur kivánja félreértett szavainak helyes értelmét helyreállítani. (Halljuk! Halljuk!) Tisza István : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szót kérek félreértett szavaim értelmének helyreállítása ezéljából és személyes kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Először is a személyes kérdéssel kivánok igen röviden végezni. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam azt monda, hogy ő az erős és változatlan meggyőződést csak azon esetben érti és becsüli, hogy ha e meggyőződést még azon esetben is iparkodunk érvényesíteni, hogy ha isoláltan állunk. Ezzel szemben én abban a meggyőződésben vagyok, hogy v;mnak kérdések s ilyenek első sorban a nemzet jogkörét érintő kérdések, a melyeket helyesen csak közakarattal és közmegnyugvással lehet elintézni és a melyeknek megbolygatását még jobb meggyőződésünk ellenére is sokkal helyesebb későbbi időkre hagyni, ha azt csak a közérzület felizgatása által lehetne érvényesíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi szavaim értelmének helyreállítását illeti, (Halljuk! Halljuk!) mint igen t. képvisel ó'társam mondta, először is, azon csekélységgel akarnék számolni, tudniillik az 1867 — 68-iki viták tartalmával. T. képviselőtársam rámolvassa, hogy ott beható vita fotyt abban az irányban, hogy az ujonczállítási jog csorbát ne szenvedjen. Én ezt sohasem vontam kétségbe. Én azt állítottam, hogy a t. képviselő' ur ama álláspontja, hogy az ujonczlétszám megállapítása fegyverül használható fel a védtörvény időhöz nem kötött pontjai módosítására, ama vitában csak Ghyczy Kálmánnak egy észrevételében található fel, melyet a részletes vitában tett és mely válasz nélkül maradt. T. képviselőtársam azt mondta, hogy én érdemül róttam fel a kormánynak a szavakhoz való ragaszkodást, mely a makacsságig megy. Azt hiszem, hogy sem érvelésemnek, sem a tényállásnak súlypontja nem abban feküdt, hogy mennyire érdemleges és mennyire nem az a kérdés, melyhez a kormány akkor ragaszkodott, hanem feküdt a dolog lényege abban, hogy a kormánynyal szemben bizonyos kötelezettségeket vállalt el és abban már T, képviselőtársam is igazat fog nekem adni, hogy egy kormánynak csak ugy lesz tekintélye, ha elválalt kötelezettségéhez szívósan ragaszkodik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem akarok oly dolgokra kiterjeszkedni, melyek szorosan a tárgyhoz nem tartoznak; de azon szerény kéréssel fordulok a t. ház kegyességéhez és méltányosságához: méltóztassék nekem megengedni, hogy a dolog érdemére vonatkozólag egy megjegyzést tegyek. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy nincs rá jogom. Elnök: Az engedély megadása a t. ház bölcseségétől függ, de a képviselő ur oly erősen volt megtámadva, hogy ily esetben a ház meg szokta ezt engedni. (Halljuk ! Halljuk!) Tisza István: Megyjegyzésem arra a kérdésre vonatkozik, hogy a védrendszer megállapítása, vagy átalakítása közös ügynek tekinthető-e, vagy oly ügynek, mely az 1867 : XII. t.-cz. 52. és következő szakaszaiban megemlített közös elvek szerint intézhető. (Felkiáltások a szélső balon: Ez nem járja! Halljuk! Halljuk!) Először is bátor vagyok figyelmeztetni arra a különbségre, hogy a 13. §-ban a védrendszerre vonatkozólag az van, hogy csak egyenlő elvek szerint eszközölhető czélszerííen. Az 52. §-ban a többi ügyekről az mondatik, hogy czélszerubben intézhetők közösen. És figyelmeztettek arra a másik különbségre, hogy e többi ügyekre nézve a 68. §, határozottan ezt mondja: „A mennyiben a fentebbi 58 —67. §§-ban elősorolt tárgyak felett az egyezkedés nem sikerülne, az országgyűlés az önálló törvényes intézkedésre a jogot magának fentartja." Ez ezekre taxatíve kimondatik, a 13. §-ban körülirt tárgyakra nem. Ebből azt hiszem, joggal lehet azt következtetni, hogy az előbbinél kötve vagyunk a másik állam törvényhozásának megegyezéséhez. Ezzel szemben t. képviselőtársam az osztrák alkotmányra hivatkozik és megvallom, hogy ez érintett engem mai fényes felszólalásában legkellemetlenebbül. Én elismerem, hogy az osztrák alkotmány ezen szakasza látszólag t. képviselő társamnak ad igazat; de, tisztelt ház, ha mi hivatkozhatunk szemben a magyar törvénynyel az osztrák alkotmányra egy esetben, hivatkozhatunk a másikban is. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Méltóztatnak-e tudni, t. ház, hogy az osztrák alkotmányban szó sincs arról, hogy a vámügyben, bank- és kereskedelmi ügyekben föléled Magyarország intézkedési joga megegyezés nemlétében? Méltóztatnak-e tudni azt, hogy az osztrák alkotmány 6-ik §-a határozottan törvényhozási joggal ruházza fel a delegatiót? Én, t. ház, veszedelmes térnek tartom azt, hogy a mi törvényeinket osztrák törvényekkel kezdjük magyarázni. (Helyeslés jobbfélöl.) Én is kívánom őszintén megtartani és megtartatni a magyar törvényt, de annak magyarázata alapjául semmi mást nem fogadhatok el, mint a