Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

32 IGA. országos ülés január 21-én, hétfőn. 1SSÜ. országon minden községben kellő számú német kisdedóvók állíttatnak föl. Sokan azt hiszik, hogy ez igen messzemenő túlzás, de ha elfogadjuk azon ridegen felállított elvet, akkor más következtetésre nem juthatunk, mert ha nem ezt a következtetést vonjuk le, nem érünk el semmit. Mert vagy azt kell elismernünk, hogy a hadsereg nem lesz képes oly helyzetbe jutni, hogy ereje teljesen kihasználtassék, vagy pedig le kell tenni arról, hogy ezen hadseregben a német nyelv hivatalos nyelvül használtassák. A t. túloldal tagjai közül néhányan, kik azt kívánták — fentartva azon elvet, hogy a hadsereg hivatalos nyelve a német — hogy a magyar nyelvnek ezentúl több tér adassék, mint eddig a hadseregben, csak önmagukkal jöttek ellenkezésbe, mert ha következetesek akartak maradni, az a hadsereg érdekében nem kívánatos. Ez, t. ház, csakis palliativ és ideiglenes intézkedés lehet, tudniillik jelentőséggel addig birhat, a mig ezen hazának minden védkötelese és lakója a német nyelvet tartja a hadsereg hivatalos nyelvének. De mi lesz ennek a következése a magyar alkotmányosság és a magyar állameszmére nézve, ha egy országban két hivatalos nyelv van; az egyik a polgári államnak hivatalos nyelve, a másik a katonai államnak hivatalos nyelve; és ha látjuk, hogy a polgári állam nem kényszeríti tagjait arra, hogy a magyar hivatalos nyelvet tanulja meg, sőt akárhány utat és módot nyit arra, hogy ezen nyelv nélkülözhető, például a bíróságoknál a tolmácsok által; és ha látjuk, hogy a katonai hivatalos nyelv szigorúan megköveteltetik, sőt büntetés is méretik azokra — igaz, eddig csak önkéntesekre — kik ezen hivatalos nyelvet nem tudják. Mi lesz ennek legtermészetesebb következése? Az, hogy igenis, az egyik hivatalos nyelv, a mely nem kényszeríti polgárait, el lesz hanyagolva, a másik pedig megtanultatik. És ha ez megtörténik, akkor a magyar hivatalos nyelv mind több és több tért fog veszteni, mig utóvégre a katonai hivatalos nyelv végkép le fogja szorítani. (Igaz! balfélől.) De hát, t. ház, honnan ered ezen tétel, hogy a német nyelv hivatalos nyelve a hadseregnek? Ha ez iránt informatiókat akarunk, ismét csak az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ához kell fordulnunk, mert más forrásaink nincsenek. Mit mond ez? Azt mondja, hogy mindaz, a mi az összes hadseregnek és így az azt kiegészítő magyar hadseregnek is, belszervezetére, vezényletére és vezérletére vonatkozik, mindannak elintézése ő Felségének a királynak uralkodási körébe vág és mindezeket ő Felsége a király intézi el. Már most, t. ház, igaz, hogy a törvény a nyelvkérdést nem érinti. De hát én abstrahálni akarok attól az indoktól — pedig igen hatalmas indok — hogy ellentétbe jön a törvény a maga szellemével akkor, hogy ha a ma gyár hadseregnek a német a hivatalos nyelve; mert utóvégre maga az a körülmény, hogy a magyar hadseregnek német a hivatalos nyelve, németté teszi azt. De másrészről, t. ház, midőn azt akarom határozottan constatálni, hogy a magyar nyelvnek a magyar hadseregbe való behozatala törvénybe nem ütközik, constatálom azt is, hogy a német nyelvnek a hadseregben való használata szintén nem ütközik a törvény szavába, habár a törvény szellemével ellenkezik. (Helyeslés balfélől.) És, t. ház, ha mi meggondoljuk azt, hogy mily nagy alkotmányos és állameszme ellen törő veszedelmet tartalmaz ezen intézkedés, hogy a hadseregben a német a hivatalos nyelv; ha mi meggondoljuk azt, hogy az egész magyar nemzet elidegenittetik az osztrák hadseregtől (IlélyesUs balfelöl) az által, hogy a német hivatalos nyelv foganatosittatik — én nem értem azt, hogy ha Magyarországnak erélyes kormánya volna, mely háta mögött nem csupán néhány képviselőből álló többséget — kik ugy is oly nehezen tudják összhangzásba hozni lelkiismeretüket, és meggyőződésüket az általuk actualisan követett politikával — ha ez erélyes kormány háta megett az egész nemzet áll, (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon) én nem értem, miért ne lehetne nekünk remélni, miért ne lehetne nekünk biztosan arra számítani, hogy ezen intézkedés, mely törvényen nem alapul, mely legfeljebb csak rendeleten alapulhat, tovább fenn ne tartassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert én azt látom, hogy alkotmányunk sánczai között s azon belül ennek akadálya nincs ; (Helyeslés a szélső baloldalon) ha van akadály, az talán az alkotmányon kívül álló tényezők által okoztatik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt hiszem, hogy a mi alkotmányunknak elég erősnek kellene lennie arra, hogy legyőzzük azon alkotmányon kívül álló tényezőket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha még ez nem is tőlünk függ, hanem akár egy osztrák államférfiutói, akár pedig a legfelsőbb intéző katonai körök valamelyikétől: azt hiszem, az által, hogy a nemzet törvényes, jogos és méltányos kívánságát megtagadják, előidézik ismét azon szakadást a nemzet és hadsereg közt, a mely oly vészes eredményeket mutatott a legközelebbi hadjáratokban és erre, hiszem, alig fog valaki vállalkozni, bárki legyen is az. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha az mondatnék, hogy talán a múlt hadjáratokat azért vesztettük el, mert a vezetés nem volt egészen helyes, hogy ott követtetett el hiba, ügyetlenség, én nem látok arra indicatiót, hogy a vezetés jövőben ügyes, helyes lesz és azért kétszeresen kell hadseregünket megerősíteni, azon esetre, hogy ha csakugyan bekövetkeznék azon eset, hogy a hadvezetésben ügyetlenség fog elkövettetni, hogy a magyar nemzet lelkesedése pótolja azon hiányt, melyet a hibás vezetés okozott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon)