Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
184. orssüágos ülés február 20-rán, szerdán. 1889. 363 következtetést vonhat le a külvilág, a melyeket maga sem helyeselhet és nem is helyesel. Ezért, mondom én ezt. Van még egy másik ok, a miért sajnálom, hogy ezt a nyilatkozatot tette. (Halljuk! Halljuk!) Másik okom pedig az, hogy a politika koczka-rázásában a pillanatnyi benyomások hatása alatt nagy ember ép ugy, mint kis ember tévedhet. Ez tagadhatatlan. Ma a politikai láthatár olyan különböző evolutióknak van alávetve, hogy a mi ma helyes, az holnap talán helytelen; de mindazonáltal vannak dolgok, a melyek nem változnak, vannak doldok, a melyek változatlanságához különösen nekünk magyaroknak feltétlenül ragaszkodnunk kell {Egy hang szélső balfelöl; Például Tisza Kálmán! Igaz! Ugy van! jobbfelől) és ezek közé tartozik a parlamentarismus. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A parlamentarismust nálunk nem kell magyarázni, csak egy szóval érintem meg, hogy az nem tisztán compromissum, mint másutt mindenütt és igy nálunk is, mely abban nyer kifejezést, hogy — miután a közvéleménynek különböző illetékes orgánumait előhozni és érvényre juttatni máskép nem lehet — suppositio alapján kell azt eszközölnünk, hogy a választásokból kikerült parlament fejezze ki azon ország közvéleményét és akaratát. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De csak ha tiszta!) Ennek következtében annak a parlamentnek hódolni kell és lehet. Ez nem azt teszi, t. ház, hogy egyéni meggyőződését akárki, még csak a parlamentnek is feláldozza. Nem erről vau szó, hanem arról a respectusról, a mely a törvényhozás forrása iránt, különösen democraticus országban, nélkülözhetetlen. Mert most már nem abban az időben élünk, hogy kevesen olvasnak hírlapokat és csak kevesen foglalkoznak politikával. Igen helyes, hogy mindenki foglalkozik azzal és hogy közvetve, vagy közvetlenül mindenkinek van annak fejlődésére hatása. Ennek következtében mindnyájunknak igen óvatosaknak kell lennünk a tekintetben, nehogy ezen parlamentnek higgadt, független tárgyalása és tekintélye érintessék, (Élénk helyeslés jobbfelöl) annyival is inkább, mert a parlament nemcsak azt teszi nekünk, a mit más országokban — a hol idáig bir az csak jelentőséggel — nálunk még tovább is megy az, nálunk az a magyar államiságnak és a magyar hegemóniának kifejezése. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És ennek következtében — bár megbocsásson a t. képviselő ur, mert nem vagyok arra illetékes — attól tartok, ha gróf Apponyi Albert képviselő ur említett szavaiból lehet valamit következtetni, az csak az lehet, hogy egyfelől a parlamentben illetékes befolyást és nyomást kell szerezni, ez az egyik; a másik pedig az, hogy esetleg a többség által czélzott politika ellenében nemcsak parlamenti fegyverekkel kell küzdeni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások, zaj a bal- és szélső baloldalon.) Én annyira respectálom e tekintetben gróf Apponyi Albert t. képviselő urat, hogy, nem azt mondom, hogy ő ezt igy fogta fel — tehát kiemelem, hogy nem állítom, hogy ő ezt akarj"a — de áll az a tétel, hogy szavaiból ezt okvetetlenül következtetni lehet. Ezért sajnálom, hogy ezt mondta. (Élénk helyeslés jobbf elől.) De tovább megyek, sajnálom őt még más tekintetben is. (Nyugtalanság balfelöl. Halljuk!) Sajnálom, a tanácskozás érdekében is. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert, mint volt szerencsém említeni beszédem elején, nagyon kívánatosnak tartom azt, hogy ezen tanácskozásokban most is, mint mindig, ne csak a külső tiszteletet őrizzük meg egymás iránt — mert hiszen azért vagyunk „tiszteltház", hogy legalább tisztelettel viseltessünk egymás iránt — (Tetszés jóbbfelől) hanem, hogy a tárgyilagosság meg'óvassék különösen oly kérdésekben, a melyeknél az izgalomra több ok van, mint másutt. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől.) Es gróf Apponyi állítása lehetetlenné teszi csaknem teljesen a vélemények compromissnmát és pártok fölé emelkedését. Mert gróf Apponyi Albert t. képviselő ur e tekintetben egészen megváltoztatta a helyzetet, annyiban, a mennyiben elénk lépett és egyfelől megbélyegezte pártvezérünket, Tisza Kálmánt, (Egy hang a szélső balon: Tessék éljenezni! Zajos felkiáltások jobbf elöl: Éljen Tisza Kálmán! Derültség a bal- és szélső baloldalon) de megbélyegezte másfelől az ország ministerelnökét is. Mert én bélyegnek tekintem azt, ha az mondatik, hogy a ministerelnök csak a külső hatalom kifejezője, de tekintélyivel nem bir. E tekintetben nagyon érzékeny vagyok; (Derültség balfelöl) és ebből, miután ennek a dolognak mégis e parlamentben kell eldőlni, ebben a kérdésben más tényezőknek befolyást engedni nem szabad, nem lehet, (Igaz! Ugy van! jóbbfelől) — félek — következik a merev ellenállás. T. képviselőtársam ugyanis, azt hiszem, részben czélzatai rovására hozzánk azon incitatióval fordul, hogy vagy Tisza Kálmánt dobjuk el, vagy mi magunk abdicáljunk. Ez a felhívás ehhez a párthoz mit jelent? Jelenti azt,hogy felejtsétek el azt, a mit ez az ember 14 éven át dolgozott, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balon: Nem lehet elfelejteni!) felejtsétek el (Felkiáltások a szélső balról: Nem lehet!) azt, hogy az oppositio vele szemben minden főbb kérdésben: a bosnyák kérdésben, a pénzügyekben, közgazdaságiakban, vasutaknál, mindig azt mondta, hogy kellő tekintélylyel — mert más értelme annak, a mit mondott, nincs — tehetséggel nem bir azon állás betöltésére ; mindig azt mondta, hogy e tekintetben az ország üdve, fejlődése csak azon fordul meg, hogy ő elmenjen; ehhez a párthoz az a felhívás azt teszi, 46*
