Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
184. országos ülés febrnár 20-än, szerdán. 1889. 361 lezővé tétessék! (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor: És minthogy nem lehet tagadni — s ezt nem tartom örvendetes eredménynek, hanem ténynek — hogy a magyar ifjúság nagyrésze a német nyelvet nem birja olyan mértékben, hogy azzal egy egész szakvizsgát le tudjon tenni Thaly Kálmán: Hála Istennek! Hegedüs Sándor: ennek következtében természetes, liogy egyfelől a vizsga tárgyainak apasztása, másfelől a nyelv tekintetében olyan garautiákról kell gondoskodni, melyek ezen hátrányt még abban az esetben is, ha a szakasz törvényerőre emelkedik, lehetőleg a minimumra reducálja. Ennek következtében már itt eleve kijelentem, hogy azzal a határozati javaslattal, melyet a t. veder ő-bizottság erre vonatkozólag benyújtott, én e kérdést egészben megoldva nem látom (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és olyan messzebb menő intézkedéseket tartok szükségeseknek, (Felkiáltások a bal-és szélső baloldalon: Tőrvényeket! Törvényeket!) melyek e tekintetben az aggodalmakat jobban eloszlatnák. Ezeknek megvitatása és megbeszélése fog aztán a 25. §-hoz tartozni. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy midőn igy általánosságban, mert most nem illenék, hogy több részletbe bocsátkozzam, álláspontomat mindkét vitás kérdésben egész őszinteséggel és némi kis önállósággal constatáltam, méltóztatnak megengedni azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy most már átmenjek arra, a mit előre bocsátottam, tudniillik, hogy tulajd nkép mi történjék e tüntetési lázzal? (Halljuk! Halljuk!) De azt, hogy mi történjék, csak ugy tudom megmondani, ha elmondom, hogy hogyan keletkezett az s ne méltóztassanak azt gondolni, hogy itt recriminatiókba bocsátkozom. A vélemények e tekintetben már annyira tisztultak és — talán bátor lehetek állítani — annyira közeledtek, hogy én e tekintetben nagy hibát követnék el, ha most recriminatiókba bocsátkoznám. És midőn visszautasítok minden oly következtetést igénytelen szavaimból, mintha a t. ellenzéket akár együttesen, akár egyes tagját azokkal a dolgokkal vádolnám vagy gyanúsítanám, a melyeket röviden a keletkezés magyarázatára és egyúttal következtetésem czéljából felhozandó leszek: ennek következtében méltóztassanak kizárni véleményükből és gondolatukból e tekintetben irányomban minden gyanút. Nem lehet tagadni, hogy bizonyos meglehetős nagyfokú izgatottság alkalmából mindenütt az országban a közönségbenskülönösen a napisajtóban és a fővárosban nyilvánult. (Felkiáltások balfelől: Az országban!) Legelőbb azt mondtam, hogy az országban, (Helyeslés balfelöl) de méltóztassanak csak megengedni, hogy milyen szépen, nem széKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VIH. KÖTET. pen, inkább csúnyán, ment a fokozódás és hogy tulaj dónk épen milyen nyilvánulásokra jutott az, A 14. §-ról azt lehet mondani, s mindnyájan tudjuk eredeti szövegében törvényerőre már nem jut, hanem ugy lesz megváltoztatva, a mint azt általában az ellenzék is óhajtotta. (Zajos ellenmondások a bal- és szélső balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) És sajátságos dolog, hogy mostan a népgyűléseken és egy-két megyegyűlésen mégis a 14. §. ellen is küzdenek. (Zaj és mozgás a bal- és szélső balon.) Ez nekem ugy tűnik fel, mintha egy már elkészített formulát nem akarnának félre dobni. Azután a 25. §-nak félreértett rendelkezéséből folyólag a nemzeti nyelv minden proolamatióvaí, minden népgyűlésen és minden nyilatkozatban oly rettenetes megaláztatásnak volt kitéve, (Zaj és mozgás a bal- és szélső balfelöl) hogy az ember azokat a poemákatésnem poemákat, képes és képtelen lapokat olvassa, a melyek ezzel foglalkoznak (Felkiáltások a szélső balon: A ,, Nemzet" ') és kívülről jönne be és nem tudná, hogy miről van szó, azt hinné, hogy itt a nyelv pusztulásáról van szó. De hát itt határozottan túlzás, félreértés s félrevezetés mutatkozik. Azután jöttek azok a szerencsétlen kihágások. (Zaj a bal- és szélső balfelöl.) Előre kijelentem, hogy a rendőrségnek akármiféle túlkapását — nem tudom volt-e, de ha volt — absolute nem helyeslem, semmi közöm hozzá s hogy védelmet az nem is érdemel abban az esetben, de viszont azután méltóztassanak megengedni, hogy példával kitüntessem, hogy mily rettenetes túlzottaknak híresztelték ki a történteket, különösen a sérüléseket és a szerencsétlenségeket, mert az egész vidéket e tekintetben a legrémítőbb hírek verték fel. Csak egy példát akarok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik ellenzéki lapban a vidéken a következő tudósítás jelent meg : (Halljuk! Halljuk!) „Budapesten már folyik a vér! K (Derültség jobbról. Felkiáltások a szélső baloldalon: Talán ö irta!) Engedelmet, de ezt már én csaknem irtam. (Derültség jobbról. Halljuk! Halljuk!) „Zayt már megkardlapozták. Három gyógyszerész-hallgatót agyonvágtak. Latinovics Gábor „igen"-nel szavazott s délután meghalt fia a huszárság kardcsapásai alatt. (Élénk általános derültség.) Nem akarom a t. házat untatni a további részletekkel s ezért még csak kettőre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mikor az a mindenesetre sajnos jelenet történt, mely felett a függetlenségi kör ablakában sírtak, (Derültség jobbfelöl, mozgás a baloldalon) A legkülönfélébb hír terjedt el mindenfelé. Tudom is miféle szerkesztőségből küldték szét ezen híreket. Fényvessy Ferencz: A „Nemzetből". (Derültség a bal- és szélső balon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Hegedüs Sándor: Azt elégették! (Derültség jobb/elől,) Hát kérem, mikor azt olvastam, hogy 46
