Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

183. országos ülés február 19-én, kedden. 1880. 337 csökkentése a nemzet azon jogának, hogy a védelmi rendszer megállapítására időről-időre, mint a koronával egyenrangú és egyensúlya tényező, törvény által nem korlátolt szabadsággal befolyhasson." Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az új oncz jutaléknak évről-évre való megszavazása nem pótolhatja ezt, A képviselő ur beszél a nemzet törvényes jogáról, a védelmi teher megállapítására időről-időre való befolyásáról. Ezzel szemben az 1867: XII. t.-cz. 12. §-a időről-időre rendeli az újonezok megszavazását, de a védelmi teher többi momentumának megállapítását, a szolgálati idő megállapítását időhöz nem köti. Ezen megkülönböztetésnek felelmegaz 1868: XL. t.-cz., a midőn az egéaz védrendszert, a védelmi teher összes többi momentumait megállapítja időhöz nem kötött törvényben, az ájonczmegajánlást pedig két momentumra osztja s egyfelől a létszám megállapítását 10 évenkint, az líjonezniegajánlást pedig évről-évre rendeli bekövetkezendőnek. Most, t. ház, ha a, 14. §-ban csakugyan a t. ellenzék által állított értelem elfogadtatott volna, annak hatálya egyszerűen az lett volna, hogy ezen két időhöz kötött momentum közül — t. i. a létszám tizévenkénti megállapítása és az évi ujoncz-megszavazás közül — az egyik elvesztette volna időhöz kötött jellegét. Ez világos és természetes. De csak ezen egy momentum vesztette volna el, mert a védelmi teher és védrendszer eddig sem volt időhöz kötötten megállapítva. Ezt tehát nem ez a törvény, hanem az 1867: XII. és az 1868 XL. t.-cz. tette bizonyos időtől függetlenné. És, t. ház, velem szemben azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez, t. i. a létszám tizévenkénti megszavazása, az ujonczjutalék évenkénti megszavazását nem pótolhatja. Hát méltóztassék megengedni, én egy szóval sem mondtam azt beszédemben, hogy pótolja, hanem igenis mondtam — szemben néhány képviselő úrral, a kik azt állították, hogy itt az ujoncz-megajánlás is veszélyeztetve van — hogy az intaete fen marad a jövőre is és hogy a parlament azon joga, hogy bizonyos fegyverekkel élve, vagy azokat tartalékban tartva, az ország kormányzatának irányára döntő befolyást gyakorolhat, főleg ezen és nem a másikon sarkallik. (TJgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur hosszasan foglalkozik a tökéletes szabadság kifejezésével s több kérdést intéz hozzám: mikép értem a tökéletes szabadságot, melylyel t. i. ujonczmegtagadási joggal élhetünk. (Ralijuk! Halljuk!) Én, t. ház, azt hiszem, hogy a parlament nem köteles szavazatát indokolni; joga az újonezok megtagadására megvan. Akármilyen indokból, akármiért teszi ezt, formailag, törvényszerűség szempontjából ezen határozat mindenesetre legális. Más kérdés az, hogy politikailag helyes e, indoÄÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VIII. KÖTET. kolt-e és szükséges-e ezen határozat. Erre nézve pedig (Halljuk!Halljuk!) már általános elveket és cathegoriákat felállítani nézetem szerint nem lehet, mert ez egy gyakorlati politikai kérdés, (Helyeslés a jobboldalon) mely esetről esetre határozható meg. És azt hiszem, épen abban fekszik minden parlamenti fegyvernek és magának a parJamentarismu.snak egyik lényeges sajátsága, hogy oly fegyverek adatnak a parlament kezébe, a melyekkel az rövid idő alatt ad absurdum vihetne a parlamentarismust és magának a parlamentarismusnak alapfeltétele azon bölcsesség és mérséklet, a melylyel a parlament a kezébe adott fegyverekkel éí. (Helyeslés jobbfelol.) A t. képviselő ur azonban még egy különbséget tesz a két jog, t. i. a létszám-megállapítás és az ujonezmegszavazási jogfontossága között.Őugyanis tagadásba veszi azt, hogy .. . (Szilágyi Dezső belép a terembe. Mozgás a baloldalon Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) . . . Igen t, képviselőtársam, kihez nagyon sajnálom, hogy eddig nem lehetett szerencsém, kétségbe vonja azt, hogy az ujonczmegtagadási jog felhasználható legyen a véderő-törvény időhöz nem kötött részeinek megváltoztatására, ellenben a létszámnak tizévenkénti megállapítását olybá tünteti fel, mint egy természetes alkalmat az időhöz nem kötött pontoknak is revisio alá vonására. Itt ismét azon kifejezéssel találkozunk: „A nemzet joga a védelmi teher megállapítására időrőlidőre törvény által nem korlátolt szabadsággal befolyni *. Már volt szerencsém kimutatni, hogy e jog: a védelmi teher megállapításába befolyni,sem az 1867: XII., sem az^ 1868 :XL. törvényezikkben nem foglaltatik. És midőn a t. képviselő ur az 1868. évi balközépnek szájába adja azt, hogy hibáztatja a balközép c törvényjavaslatban, t. i. az 1868 : XL. törvényczikkben: „Hogy abban a kormány utiisittatik, hogy 10 év eltelte után a védrendszer további megállapítása iránt" intézkedjék, bizonyára nem szándékosan, de olyat ad az akkori balközép szájába, a mit az nem mondott és nem mondhatott, miután nem is foglaltatik a törvényben az, hogy a védrendszer iránti alkudozások felvételére van a kormány utasítva. (Zaj balfelöl Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) A balközép akkori vezére, a ki a vitát e kérdésben a balközép részéről vezette: Ghyczy Kálmán kifogásolta, hogy a javaslat alkudozásokra utasítja a kormányt, a hadi létszámnak 10 év elteltével való megállapítása iránt; de arról, hogy a védrendszer megállapítása iránt is alkudozzék, sem törvényben, sem balközépi nyilatkozatokban nincsen szó. T. képviselőtársam azonban azt mondja — és itt szó szerint idézem beszédét — (Halljuk! Halljuk!) hogy: „Az 1867 :

XII. t.-cz. alkotói kivétel nélkül, azzal akarták megnyugtatni a nemze43