Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

m 168. országos Illés január 21-én, hétfőn 18S1K Azon érvek, melyek ezen aggály niegczáfolására felhozhatók, a tisztelt házban, a tárgyalás folyama alatt jóformán ki lettek merítve. Xem lehet tehát feladatom azokat ismételni. Hazánk hü állampolgárai soha sem vonakodtak és most sem vonakodnak mindazon áldozatokat meghozni, melyeketahaza biztonsága, talán fennállása követel. E szent kötelességet valamint a haza iránti minden kötelességet, mindig kész teljesíteni azon népelem is, melynek bizalmából vagyok oly szerenesés e tisztelt házban helyet foglalni. Tudjuk, hogy nekünk is — „Itt élnünk, halmaik kell.' (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Dobay Antal! Dobay Antal: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ma 11-ik napja, hogy e felett a törvényjavaslat felett a vita folyik. Megvallom, hogy azok után, a miket itt szerencsém volt több szónok részéről hallani, egy kissé nehéz és félelmes kötelességnek tartottam magam részéről e törvényjavaslat ellen felszólalni. Es ha felszólalok, teszem ezt hazafiúi kötelességből; teszem választóim kívánsága következtében ; teszem meggyőződésemből, (Halljuk! ]Talljuk!) teszem végre azért is, mert ez a törvényjavaslat egyenesen hazánk, nemzetünk és alkotmányunk érdekét sérti, csorbítja. (ügy van! szélső balfelöl.) Nem akarom ezt a sérelmet hosszasan fejtegetni: megtették azt t. elvbarátaim, az ezen oldalon ülő t. képviselő társaim sokkal helyesebben, sokkal jobban, mint én tehetném. De a magam egyszerű felfogása szerint kénytelen vagyok kijelenteni, mint magyar ember, mini ennek a hazának önálló független polgára, hogy ez a törvényjavaslat nem a jog és nem az alkotmány védelmére teremtetett, hanem annak jövőbeli megsemmisítésére, (ügy van! a szélsöbalfelől.) Mert kérem, itt mitőlünk vér- és pénzáldozatot követelnek és pedig követeli a mi tiszteletre méltó honvédelmi ministerünk, de oly értelemben, a mely nem felel meg a magyar hazafiúi szellemnek, a magyar alkotmánynak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Követeli azt, hogy azon magyar fiatal embereket, a kik magyar levegőt szívtak, magyar kenyéren és vizén táplálkoztak, oda erőszakoljuk, hogy ne a magyar érdekeket, hogy ne a mi jogainkat, ne az alkotmányt védjék, hanem hogy idő folytán, Austria érdekét szolgálják. Én, t. képviselőház, a mig Magyarországon lakom, addig s azontúl is hazámért, nemzetemért minden perezben feláldozom életemet; de habár hazámért kész vagyok is meghalni, ezt a törvényjavaslatot még sem szavazom meg. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Mit tartalmaz ez a törvényjavaslat? Azt tartalmazza, röviden, magyarul kimondva, hogy a magyar ifjúból németet, osztrákot neveljünk, (ügy van ! szélső jóbbfelöl.) Engedelmet kérek, én nem születtem arra, hogy nagyszállása politikát csináljak; de arra mégis képesnek érzem magamat, hogy magyar nyelven akkép fejezzem ki magamat, hogy mindenki, a ki magyar ember, engem megérthessen. A túloldalról hallottam azt, hogy hiszen ez kedvezmény, sőt voltak még olyanok is, a kik azt mondták, hogy privilégium; de én a,zt mondom, hogy ez sem nem kedvezmény, sem nem privilégium. Hát kedvezmény-e az, avagy privilégium-e az akkor, midőn ma a szüle, a ki gyermekét szereti s azt taníttatja, nagyobb áldozatokat hoz azért, mert azt tekinti, hogy a hazának nemcsak katonára van szüksége, hanem oly honpolgárra is, ki a tudományos téren védje a haza érdekeit; hogy minél hamarább érje el gyermeke e czélt; hogy azon költségektől, melyekbe a taníttatás és neveltetés kerül, minél előbb megkíméltessék. Micsoda kedvezmény az önkéntesre a rövidebb katonai szolgálat? Hiszen az önkéntes a maga költségén szolgál, bakancsot, nadrágot vesz magának, ha huszár, talán még lovat is s egyéb eszközöket. A huszárnak, természetesen többe kerül az önkéntesség és az itt való szolgálat inkább a vagyonosabbak fiainak való. Különben is ezek gyermekei azok, a kik az önkéntesség előnyeit élvezik. Nekik könnyebb is a szolgálat; át is mennek a tiszti vizsgán, mert a vagyonosabbak fiai már gyermekkoruk óta megtanulták a német nyelvet; mert már az első szót dajkájuktól német nyelven hallották, azután német instructorok tanították és mikor az iskolába kerültek, hogy az abc-t megtanulják. akkor már tudtak németül. Az ilyen fiatal embernek azután könnyű letenni a tiszti vizsgát. Hozzájárul ehhez még talán némi kedvezmény is, a miről most hallgatok és a minek itt most nem akarok kifejezést adni. De ott van ám a szegényebb osztályú birtokos is, a kinek talán csak 1000 írt jövedelme van; ott van a kis ecclesiában élő pap, kinek alig van valamije, a miből családját fentartsa; ott van a hivatalnoki osztály, mely szintén igen kevés jövedelemmel rendelkezik, hogy magát és családját fentarthassa. Ezek is azon igyekeznek ám, hogy bármily áldozat árán is, minél hamarább megmentsék fiaikat azon terhes katonai szolgálattól, mely a mai rendszer mellett mindenkire kötelező s melyet e törvényjavaslat az eddiginél még nehezebbé akar tenni, (ügy van! a szélső balon.) Ezek is meghozták eddig mindazon áldozatot, a melyek szükségesek arra, hogy fiaik az egyévi önkéntesi szolgálat-teljesítés után ott hagyhassák a katonaságot és visszatérhessenek a polgári életbe, hogy megkezdett tanulmányaikat folytassák, hogy állást szerezhessenek és könnyíthessék a család helyzetét. Nem lehet kedvezmény az önkéntesi szolgálat, mert ha igaz is, hogy a vagyonosabb osztály annak nem igen érzi terhét, mert annak