Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

332 183. országos ülés február 19-én, kedden. 1889. Egész szokatlan helyzetben van a magyar törvényhozás, midőn a képviselőház a véderőjavaslat 14. §-ának tanácskozásába belement. Előttünk fekszik a véderő-bizottság javaslata, a melyhez hozzájárul a kormány és a melyet magáévá tett volt a t. többség. Es most a vita elején felállt a többség vezére képviselői minőségben s beadott egy módosítványt, mely az eddigi hivatalos szövegtől lényegesen eltér. A többség t. vezére határozottan képviselői minőségben tette ezen módosítványát és nem jelentette ki, hogy ezt a kormány nevében teszi. Azt sem mondta, hogy ehhez hozzájárni a törvényjavaslat beadója, a t. honvédelmi minister nr és a mi a fődolog, hallgatott eddig ugy a t. bizottsági előadó ur, mint az i<ren t, többség. Tehát nem tudjuk, hogy ezzel a magánindítványnyal szemben mi a tanácskozás hivatalos substratuma (Igás! Ugy van! a bal- és szélső balon) s mihez ragaszkodik ugy a t. kormány, mint a t. töbhség; egy képviselőnek magán indítványához-e vagy a kormány, a többség és a bizottságáltál elfogadott s beterjesztett bizottsági szövegezéshez? Ez eddig előttünk rejtély. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső balon.) De tekintsünk el, t. ház, ettől a szokatlan parlamenti helyzettől és üdvözöljük elégtétellel azt a tényt, hogy jelenleg pártkülönbség nélkül az egész parlament azon elv alapján áll, hogy a magyar nemzetnek azon alkotmányos sarkalatos jogát, mely szerint a törvényhozás maga állapítja meg ugy a hadi létszámot, mint azujonczjutalékoi", nem szabad a végtelenig lekötni. Szabad ugyan ezt egynehány évre — mondjuk 10 évre — tenni, de nem lehet és nem szabad in infinitum lemondani a nemzet ezen sarkalatos jogáról. (Helyeslés balfelöl.) Jelenleg, t. ház, mindannyian találkoztunk ezen alkotmányos alapon; de sajnálattal kell visszaemlékeznünk a lefolyt általános vitára, a melynek egész lefolyása alatt a háznak csak ezen oldala állott az alkotmányom felfogás ezen alapján, mig az egész t. többség és élén a kormány, ezen alkotmányos állásponttal szemben csinál frontot és intézett ellene támadást. (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) A többség igen t. vezére, (Halljuk! Halljuk!) mikor magánindítványát benyújtotta, tagadta ugyan, hogy az, a mit mond új dolog és hogy azon álláspont, a melyre helyezkedett, rá nézve új álláspont. (Halljuk! Halljuk!) Ennélfogva én azt kérdem, hogy van-e független ember ezen házban és ezen házon kivül, a ki az indítványt benyújtott igen t. képviselő urnak ezen kijelentését őszintének veszi? mert én kénytelen vagyok itt sajnálattal eonstatálni, hogy azon indokolás, a melylyel az indítványozó t. képviselő ur a különben helyes indítványát beterjesztette, homlokegyenesen és áthidalhatlan ellentétben áll nemcsak a vita lefolyása alatt tett többségbeli és kormányzati nyilatkozatokkal, hanem önmagával is. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső balom,.) Mit mondott, t. h többség jeles vezére ? (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződése 'szerint ..... (Felkiáltások balfelől: Szent meggyőződése szerint!) Engedelmet, de én a szent dolgokat sokkal többre becsülöm, mintsem hogy ilyen meggyőződést szentnek nevezzek. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélső balon.) Azon csak egyszerű, férfias meggyőződéshez, a melylyel a t. ministerelnök ur kijelentette, hogy ő és pártja már az általános vita alatt meg voltak győződve, hogy azon alkotmányos garantia, tudniillik, hogy 10 évre korlátoltassék az ujonczjutalék hatálya, a melyre mindnyájan nagy sxílyt fektetünk és ugy látszik, ma már a t. többség is fektet: már bent volt az eredeti 14.§. szövegében, hozzá teszi a t. ministerelnök még azt is, hogy ámbár Magyarország és Austria között a véderőtörvénynek csak elvre, de nem a szó szerinti szövegre nézve kell hasonlónak lennie, még sem tartotta ezen irányban a 14. §-t módosíthatónak. Hát ezt értse, a ki értheti. Ha bent volt elvileg a 10 évi korlát az eredeti 14. §-ban és ha csak elvre nézve kell a magyar törvénynek egybehangzónak lenni az osztrák törvénynyel : akkor miért volt aggálya az igen t. ministerelnök urnak azt, a mi elvileg — meggyőződése szerint — benn volt a szövegben, tiszta szavakkal is kifejezni, mert kijelentése szerint, csakis a szavakban rejlik a különbség s ő maga is késznek nyilatkozott ezt abban a bizonyos jegyzőkönyvi nyilatkozatban kifejezni, de ezen szavakat a törvénybe iktatni nem kiyánta, ámbár kijelenti, hogy ezen elvnek értelme és elve már benn volt a törvényjavaslatban. Ezen benső ellentét még sokkal kihívóbbá válik a, ministerelnök urnak további okoskodásában. Azt mondja a t.ministerelnök ur, hogy mielőtt arra határozta magát, hogy az, a mi elvileg benne volt a 14. §-ban, félre nem érthető szavakkal is bele iktattassék a törvénybe, kötelességének tartotta meggyőződést szerezni a monarchia másik államában arról, hogy ha az, a mi már elvileg benne volt, néhány ártatlan szóval a törvénybe iktattatik, ezzel nem szegi-e meg azon kötelességet, a melyet a másik factorral szemben vállalt el? Már most kérdem a t. ministerelnök urat, micsoda kötelességet vállalt el azon másik factorral szemben: azt-e, hogy azon megállapodások, melyek létrejöttek, az utolsó betűig fen tartassanak, vagy pedig azt, a mely az egyedüli alkotmányos és a mely az 1867 : XII. t.-czikknek is megfelel, hogy tudniillik elvileg egybehangzó javaslatokat fognak a törvényhozások elé terjeszteni? Mert én róla nem tehetem fel, hogy másra, mint ez utóbbira nézve vállalt volna kötelezettséget a másik tényezővel szemben. Ha tehát csak azon köte-