Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-183

330 183. országos ülés február 19-éu, kedden 188í>. felelvén, azt követelte volt, hogy a szászok ne mindig csak élő szóval erősítsék államhtíségüket, hanem tényekkel is. Már, t. ház, én azt vélem, hogy meggy őz hetőbb ténynyel nem erősíthető a szász nép államhú'sége, mint azon ténynyel, hogy a magyar állam, a magyar nemzet alkotmányi jogai szász képviselő által védelmeztetnek meg a magyar ministerelnök támadásai ellen. (Helyeslés a hal- és szélső balfdől.) A szász nép nagyra becsüli az alkotmányi jogokat egyáltalában, de különösen a magyar állam alkotmányát és kész azt megvédeni mindenki ellen, a ki azt meg akarja támadni, legyen az akár a magyar ministerelnök is. (Élénk helyeslés a bal és szélső balon.) A törvényjavaslat 14-ik szakaszát a véderőbizottság fogalmazásában nem fogadom el és csatlakozom Tisza Kálmán ministerelnök által képviselői minőségben beadott (Helyeslés és derültség a bal- és szélső bal felöl) módosítványhoz. Madarász József jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! Mi, a kik ezen s minden kínálkozó alkalmat fel szoktunk és fel is fogunk használni az önálló magyar hadsereg követelésére ; mi, kik azt a nemzet ezredéves szenvedései, küzdelmei, dicsteljes harczai, csodás hősiessége által szentesített elévülhetlen és elidegeníthetlen jogául tekintjük: sohasem fogunk megszűnni követelni, mindaddig, mig az visszaszerezve nem lesz, mert a nélkül nem vagyunk nemzet, nem vagyunk önálló állam, hanem csak alárendelt proviniin. Már pedig mi, kik láttuk az 1848/9-iki nagy időket, mi, kik láttuk a nemzetet legyőzhetlen nagyságában ; mi, kik láttuk a világ legnagyobb két katonai hatalmát tehetetlenül, ugy, hogy csak árulás révén tudott minket nem legyőzni, hanem leigázni: mi soha sem fogjuk elhinni önöknek azt a kishitű híresztelését, hogy gyengék vagyunk az önállásra. Ha gyengék vagyunk, önök jogfeladása, önök gyáva politikája tett gyengévé 8 ép azért követeljük az önálló magyar hadsereget, hogy ismét erősek legyünk s biztosítsuk a magyar trónt, mert az csak ugy fog erős alapokon nyugodni, ha egy jogos aspiratiójában kielégített magyar nemzetre támaszkodhatik, mert az a császári trón, mely alá a magyar trónt sokan szeretnék bedugni és elrejteni, nemcsak az ellenség, hanem szövetségesek részéről is megingatható, mert mindenik lesi a kedvező alkalmat, hogy egy-egy darabkát kiszakítson ; csak a magyar nem akar abból semmit magának, hanem ahhoz saját országát is csatolja szivesen, de csak ugy, mint önczélű független szabad államot; mert ez ország csak addig erős s csak ugy felelhet meg nagy hivatásának, csak ugy biztosíthatja a trónt is: a mig természetes és történelmi fejlődése alapján áll, vagyis a mig független, szabad állam. Elnök (csenget): Kérnem kell a képviselő urat, hogy oly határozottsággal ne méltóztassék mondani azt, hogy szövetségeseink szeretnének elszakítani a birodalomból egy darabot. Ez nem egyeztethető össze a parlamenti illem követelményeivel. (Zaj és mozgás a szélső balon.) Orbán Balázs: Mihelyt e természetes létalapja kifeszittetik vagy csak megcsonkittatik: azonnal képtelen hivatását betölteni s a trón is elveszti legerősebb és egyediili biztos támaszát. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mi vagyunk tehát a trónnak is őszinte és biztos támogatói, a kik ez alap sérthetetlenségét védjük és nem önök, a kik annak szögletköveit ki akarják feszegetni. (Ugy van! a szélsőbalon.) Minket természetesen a 14. §. sem az eredeti, sem módosított alakjában ki nem elégít, miszabadságunk elkobozni szándékolt tárházának e morzsájával kielégíthetők nem vagyunk. Mi e tárházat egész teljességében akarjuk a nemzet számára megőrizni; mi nem mondunk le az alkotmányunk által biztosított jogokról, nem mondunk le önmagunkért, denemmonduukle az osztrákszomszédok iránti jóindulatból és testvériségből sem. Mert tagadhatatlan, hogy az osztrákok egyenesen nekünk, a mi szívós és kitartó ellentállásunknak köszönhetik, hogy alkotmányhoz jutottak. E téren ők minket elfogadhatnak nemcsak jól tevőiknek, hanem mestereiknek is, hisz mi ezredév óta birtokában voltunk a szabadságnak, az alkotmánynak, a mit ők csak nemrég nyertek, az okon,

n hogy a paritás a két állam közt létre jöjjön. Ok tehát ujonezok levén, nem ismerik fel azt a machinatiót, a mit mi, fájdalom, hosszú századokon át szomorít tapasztalatok nyomán ismerünk: értem a katonai uralom fondorlatait, a mely szeretné a polgári szabadság és jólét romjain felépíteni hatalmát, a melylyel Anstriát a múltban egészen elnyomta és minket századokon át sanyargatott. Mi a törvénybe iktatott paritást komolyan veszszük s ép azért követeljük, hogy ha van osztrák hadsereg — mert, mi más a közös hadsereg jelen szervezetében, mint osztrák hadsereg, — követeljük épen a paritás alapján, hogy legyen magyar hadsereg is. De ép azért, mert a paritást komoly értelemben veszszük és nem szójátéknak tekintjük, viszont m egkö vetélj ük épen a paritáson alapuló viszonosság alapján, hogy az Austriával szemben is fentartassék s azért nem tűrhetjük el épen e testvéries érzésből kifolyólag azt, hogy önök itt egyoldalúkig módosítsák a törvénynek egy lényeges szakaszát oly módon, hog\ az osztrák parlamentet elzárják azon jogától, hogy ő is e szakaszt módosíthassa és revisio alá vehesse. Az egyoldalú eljárás és a módosításnak oly módon való becsempészése, a mint azt most a kormány akarja, a rászedésnek bizonyos színezetét