Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-182

316 lf>. országos ülés íebrnár 18-án, hétfőn. 1889 gos <! . Igen, az az ártatlanul kiontott magyar vér, melyet nem egyébért, mint az ön Abzug-ulásáért ontottak vad poroszlói, az ön lelkén szárad. Olyan tacticát nem tud kitalálni, a melylyel azt lelehetne onnan törölni, mert a gyilkos Káinnak még a pa­radicsomban sem bocsátottak meg. A mi az elnök árjelentését illeti, azt én túl­engedékenynek találom ; tény. hogy ide a háaba jövő képviselők katonaság és rendőrség által megtámadva és bántalmazva voltak, mert hát nem mindenki van azon túlzott keresztyéni jószívűség­gel felruházva, mint a minővel önök ott a túlolda­lon birni látszatnak, hogy még azt se tekintik bántalmazásnak, midőn a képviselőt kardlapozzák, csak a vasrácsokra felkúszva, mentheti meg hátát a huszárok kardcsapásaitól. (Élénk derültség szélső balfelöl.) De volt oly eset is, hogy az országgyűlésről ebiedre menő képviselőt a járdán egyszerre a lovas rendőrök egy csomó más emberrel körül kerítve kisérték börtönbe, a mitől csak a lovak között életveszélylyel kibújva mentesülhete. Nemcsak az adófizető polgárokat, nőket és gyermekeket gázoltatta poroszlóival a minister­elnök ur, hanem a képviselői inmunitást is több irányban megsértette s azért ez irányban is a vizs­gálatot kitérj esztendőnek tartom, hogy a miuister kirendelte rendőrtisztviselő vagy katonatiszt, a ki azt megsérteté, elvegye méltó büntetését s ezért szükségesnek tartom, hogy Györy Elek t. bará­tom határozati javaslata elfogadtassák és az el­nöki jelentés áttétessék a mentelmi bizottsághoz, hogy a további intézkedés iránt a háznak vélemé­nyét beterjeszsze. Elfogadom Győry Elek kép­viselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Madarász József jegyző: Hodossy Imre! HodOSSy Imre: T. ház! Szorosan a napi­renden lévő tárgyhoz óhajtanék szólani. (Halljuk! Halljuk!) A jelentéshez, mely előttünk fekszik. Ennek az az eredménye, hogy múlt hó 30-án itt fel­hozatott, miszerint a ház környéke katonaság által ugy van körülvéve, hogy a közlekedés a képvise­lőkre és az ide jönni jogosult közönségre nézve meg van akasztva és ennek folytán az ország­gyűlés tanácskozásának két lényeges előfeltétele hiányzik : tudniillik a képviselők mentelmi jogá­nak teljessége és a nyilvánosság. Ennek követ­keztében határozta el a ház, hogy megbízza elnökét, hogy vizsgálja meg ezeket a körülménye­ket, tegyen azután jelentést a tapasztaltakról és egyszersmind tegyen indítványokat arra nézve, hogy mi történjék továbbá. Az elnök ur ennek folytán ejtette meg a vizsgálatot és ennek folytán terjesztette elő a maga jelentését. A kérdés most itz, hogy ezen jelentéssel szemben a ház milyen állást foglaljon el és mily további intézkedést tegyen. Az én szerény nézetem és indítványom az, hogy igenis a ház ezen jelentését a maga részéről utasítsa a mentelmi bizottsághoz, (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon) azon czélból, hogy a mentelmi bizottság vizsgálja meg szintén az ügyet és a maga részéről tegye meg indítványát a további intézke­désekre nézve, Oly nagyfontosságú ez a kérdés, t. ház, hogy ezen eljárást mellőzni lehetetlen. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső balfelöl.) Hiszen, midőn ezen házban az egyes képviselők mentelmi jogai jönnek szóba, akkor minden egyes esetben a kérdés megvizsgálás és indítványtétel végett a mentelmi bizottsághoz utasittatik; hiszen akkor is, midőn e ház mentelmi jogának elvi jelentősége és azon módozatok, melyeken ez érvényesítendő, szóba jöttek, akkor is a ház e kérdést a mentelmi bizottsághoz utasítá azon felhívással, hogy a kér­désnek elvi oldalát megvilágítva, tegyen indítványt arra nézve, hogy mi legyen az eljárás az egyes képviselők mentelmi jogának megóvására, Ma ennél, nézetem szerint, még egy nagyobb fontosságú, nagyobb jelentőségű kérdés van napi­renden. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert itt a ház­nak, mint egésznek szabadságáról, a képviselőház souverainitásának attribútumairól van szó, hogy meddig terjed ezen háznak joga arra nézve, hogy a maga tanácskozási szabadságát mindenkivel szemben, nemcsak a hatalommal, de egyes polgá­rokkal szemben is megvédelmezhesse (Igaz! Ugy van!) s hogy a nyilvánosság, mely törvény szerint alkotmányosságunknak szintén egyik elő­feltétele és attribútuma, mikép óvassékmeg, egyez­vén az a közrend elmúlaszthatatlan igényeivel. Azt hiszem, ez oly nagy fontosságú kérdés, hogy remélem, mikép a ház másra magát elhatá­rozni nem fogja, mint arra, hogy mielőtt e kérdés­ben végérvényesen döntene, az igen t. elnök ur jelentését a mentelmi bizottsághoz, mint legilleté­kesebb bizottsághoz utasítsa azzal, hogy a men­telmi bizottság ezen háznak tegyen jelentést ugy arra nézve, a mit az elnök ur a jelentésében érint, valamint hogy mit tart követendőnek a ház részé­ről a jövendőben. Ez az én véleményem. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház? Én is követem az előttem szólott t. képviselő ur példáját s szárazon, egyszerűn a dologhoz kívá­nok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Ezen kivül az a megjegyzésem, hogy azt mondani: elvárjuk a bel­ügyminister úrtól, a mit megígért, hogy megvizs­gálván az ügyet, jelentést tesz és elvárunk bizonyos teendőket az igazságügyminister úrtól is, lehet; de azt, a kinek felelőssége a főváros összes lakos­ságának vagyoni és személyi biztonságára nézve fennáll, itt a házban már mint bűnöst előre elítélni, ezt nem tartom sem törvényesnek, sem alkotmányos dolognak. (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl. Mozgás bal­felöl.) Már pedig bocsánatot kérek, a t. képviselő ur absolute kimondta az ő bűnösségét, a mit pedig

Next

/
Thumbnails
Contents