Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-182

314 182. országos ülés február 18-án, hétfőn. 1889. a népbe. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, mit mond a törvény'? Azt mondja: A rendet és békét komolyan veszélyeztető nagyobb mérvű esoportosulá*s vagy lázadás esetére — a mi most nem volt — a sorkatonaság vagy honvédség ezen tényleges fellépés előtt a fővárosi rendőrség egy megbízott és külső jel által felismerhető tisztje, a csoportosulás vagy lázadás helyén a zavargókat dobszó vagy harsona általi figyelmeztetés után a törvény nevében békés felszólítással hangosan és azon hozzáadással liivja fel, liogy engedetlenség esetén a fegyveres erő igénybevétele fog bekövetkezni. No hát, t. ház. nem hallotta azon t. uraknak egy dobpergését és egy harsonáját senki sem. Az pedig nem csupán privát passióból, szeszélyből jött a törvénybe, hogy a hol csoportosulás van, ott módot kell adni mindenkinek arra, hogy figyeljen, mert fel fog hangosan szólittatni a távozásra; de mikor az illető hátul levő, esetleg kíváncsi ember azt sem tudja, hogy mi történik, hogy a rendőrség mit mond, egyszerre azon veszi észre magát, hogy rögtön belevágatnak : akkor nincs joga csak annyit mondania a főkapitánynak, hogy a kíváncsiak ne menjenek oda az utczára, hogy tartsák otthon a fiatalokat, mert akkor a törvényre nem számíthatnak, hanem arra, hogy a törvény megszegése esetében ő állittassék a törvény elé. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ezekkel a törvényre való hivatkozással mutattam ki, hogy az előfordult dolgokban s különösen azokban, a melyekről a t. elnök ur jelentése szól, számos törvényellenes ség, számos oly cselekmény merült fel, a mely büntetendő akkor is, ha bárki követi el; de még inkább ott, a hol a hatalom a kezében levő hatalommal visszaél, a hol a törvény meg lesz szegve azok részéről, a kik a törvénynek őrei kell hogy legyenek és a kiknek gondoskodni kellene arról, hogy a törvényt senki meg ne sértse. (Helyes'és szélső balfelől.) Midőn constatálhatjuk, hogy ilyen intézkedések folytán, a melyek önmagukban is törvénytelenek, a ház nyilvánossága is koczkáztatva van és hogy azonkívül előfordultak esetek, a melyekben tényleg bántalmazásnak tétettek ki egyes képviselő urak, a mint az a mellékletekben megemlítve vau; midőn constatálhatjuk, (Halljuk! Halljuk!) hogy meglehet, talán a tömegek által is, de maga a rendőrség és a segélyre hivott katonaság által nem egyszer fenyegetve lett a városban a közbiztonság; ha constatálhatjuk, hogy azok törtek be békés magánlakokba, a kiknek a betörőket kellene elfogniok ; ha constatálhatjuk, hogy a törvénynek mindazon szakaszai ellenére történtek az intézkedések : akkor azt hiszem, hogy ezen önmagukban is törvénytelen tények által a ház és tagjai jogaikban oly módon sértettek, melyekre vonatkozólag kell, hogy megfelelő orvoslásról gondoskodjunk és ha erről gondoskodni akarunk, akkor ma, felfogásom szerint, nem találunk egyéb módot, mint hogy, miután különösen a rokontermészetű dolgokra vonatkozólag egy bizottságunk, a mentelmi bizottság van, ezen ügyek ehhez utasíttassanak. Ezen dolgok ugyan szorosan véve nem tartoznak a mentelmi kérdések körébe, hanem legalább rokon természetűek, mert igaz, hogy a mentelmi jog, az a jog, hogy valaki a ház beleegyezése nélkül felelősségre ne vonassék, lett megsértve. De az is bizonyos, hog}^ a ház souverainitása, méltósága és tekintélye, mind ugyanazon forrásból ered, a melyből a mentelmi jog és miután erről ugy vagyok meggyőződve és miután azt tartom, hogy e dolgokban nem lehet egyszerűen ott maradni, hol a ház elnöke, hanem szükségesnek tartom, hogy erre vonatkozólag tüzetesebben terjeszszem elő javaslatomat. (Halljuk!) De mielőtt ezt tenném, kötelességemnek tartom megjegyezni azt, hogy midőn e törvényszegéseket és visszaéléseket felemlítettem, szem előtt tartom azt is, hogy ezek nem olyan természetűek, mint a melyekre nézve a t. belügyminister urat illetné meg a kizárólagos intézkedés. A t. belügyminister ur a múlt alkalommal egy interpellatióra szives volt kijelenteni azt, hogy megvizsgáltatja a dolgokat és ha lát törvényellenességeket, azokat orvosolni fogja. S azt hiszem, hogy a t. ház elvárja, hogy erről annak idején jelentését meg fogja tenni és hiszem, hogy ez hasonló gyorsasággal fog menni, mint azon ablakbetörők elítéltetése. De van a kérdésnek más oldala is, (Helyeslés a szélső baloldalon) van az az oldala, a mely az igazságügyminister urat is érdekli, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben az nem a eabinet-justitia, az nem a közigazgatásnak a bírói hatáskörbe való beavatkozása, hogy ha az igaszságügyminister urnak tudomására jut az, hogy egy hatóság közbiztonság és közcsend fentertásának ürügye alatt ily sokszorosan megszegte a törvényt, az akkor bírája elé is állittassék. Ha nem szegte meg a törvényt, ha ártatlan, mutassa meg a biró előtt, hogy tiszta kebellel mutathasson arra, hogy megérdemlem azt a helyet, a hol állok : de ha bűnös, vegye el büntetését és akkor meg volnék nyugodva e tekintetben, ha azt olvasnám a lapokban, a mit a királyi ügyész ur röviden kötelességének tartott kijelenteni, hogy helyesli a főkapitány ur nézetét és reményli, hogy majd gyorsan fognak a végtárgyalások kitfízetni. Ha az urak nem látják a számos törvényszegést : akkor nem mondhatja az igazságügyminister, hogy az ügyészség megteszi kötelességét. És hogy e tekintetben befolyásra joga van, hivat-