Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

294 181. országos ülés február 16-án, szombaton. 1889. hogy ez feljogosítsa a kormányt, hogy az ifjúságot vágja és kaszabolja, azt kereken tagadom. (Elénk tetszés halról.) Én szeretem az ifjúságot, annak meleg vérét is szeretem és szeretem a magyar egyetemeken a szabad szellemet és nem akarom, hogy a magyar egyetemeken titkos társulatok keletkezzenek. Nevetem, ha ma egy újságban olvasom, hogy titkos társulat keletkezett, mely másnap az újságban téteti ki magát. (Derültség lalfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: A „Budapesti Hírlap"-ha!) Nekem az összeesküvések történetében nincsen az a jártasságom, mint a ministerelnök urnak. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De hallottam, hogy midőn NémeTörszágban a reaetio a szabadságot elnyomta, akkor a német egyetemeken keletkeztek titkos társulatok és azok ellen a kormányoknak nagy és sok erőszakot kellett elkövetni. A német „Bursehensehaft" élet innen származik. Nos, én nem vagyok a Bursehensehaft életnek sem barátja; nem kivánom, hogy a kormány politikája a magyar egyetemeken a Bursehensehaft szellemet hozza be, repressiv rendszabályok következtében. Még kevésbé kivánom, hogy Magyarországon annyira menjen az alkotmányos, vagy nem alkotmányos zsarnokság, hogy nihilismus keletkezzék. Óvakodjanak uraim, attól, hogy az ifjúságot elnyomják; az ifjúság hadd nyilváníthassa szabad véleményét szabad államhoz illően mindenütt. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Ezt követeli az én loyalitásom, szeretetem a szabad és nyilt alkotmányosság iránt, mely a parlamentaris tárgyalást keresi itt, de nem akarja az alkotmányosságot falakkal körülzárolni, hanem a szabadságot szereti mindenütt, a hol magyar emberek és magyar állampolgárok összejönnek. (Éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Szeretem a népben azt a loyalitást, melynek szemtanúi voltunk a múlt napokban, midőn a főváros polgársága a legnagyobb izgatottságban, azon demonstratiók közepette, melyek ellen önök erőszakot alkalmaztattak, elfogatásokat eszközöltek, az összes katonaságot és rendőrséget mozgósították, mely a legnagyobb izgatottság közepette el tudott némulni egyszerre és elcsendesedett a király iránt érzett mély szeretetének tiszteletéből. (Élénk tetszés bal- és szélső balfelől.) És szeretem ezt a loyalitást a népnél, a melynek a héten voltunk szemtanúi, midőn Budapest polgárainak százezrei mentek oda a királyi ház könyöihez, hogy ők is velők sírjanak. Ezt a loyalitást a népnél én ismerem és szeretem. De nem ismerem, t. ház, azt a loyalitást, mely itt a házban akként nyilatkozik, hogy midőn a minister felelősségének terhe alatt, nemzete és hazájának alkotmánya, nyelve, érdeke ellen támadó törvényjavaslatot nyújt be, ezért a maga felelőssége helyett, a korona íelelősségét nyilvánítja ki; (Zajos helyeslés bal- és szélső balfelől) nem szeretem azt a loyalitást, mely, hogy magát a nemzetnek közakarata és közvéleménye ellenében ministeri karszékében fentarthassa, elfogadja a királyi felsőbb támogatást és azután megtagadja a királytól a saját felelősségét is. (Zajos helyeslés bal- és szélső balfelől.) És nem szeretem, t. ház, azt a loyalitást, mely nem itt e házban, de ott künn az utczán akkor, midőn a nép azt kivan ja ezrével, hogy „éljen a király", rákuldi a maga testőreit, hogy vágjátok ezt a népet. (Felkiáltások szélső balfelől: Gazság! Gyalázat!) Ellenben, t. ház, ismerem kötelességemet, mint népképviselő, itt e házban és e házon kivül. Kötelességem itt e házban védelmezni a törvényt, védelmezni az alkotmányt, védelmezni a nép jogait, védelmezni a nép érdekeit. Ezt megteszem jelen interpellatiómmal; és kötelességem, mint népképviselőnek, ott a házon kivül a népet a törvény korlátain belől tartani, de a törvénytelen támadásokkal szemben a népet szavammal és testemmel fedezni. (Zajos éljenzés bal- és szélső balfelöl.) A közbéke érdekében, mely után Budapest polgárai vágynak és vágyunk mindnyájan esmért el akarom kerülni azt a veszedelmet, mely a táloldalról hangzik felém, hogy vér fog ontatni: a következő interpellatiót intézem az igen t. belügyminister úrhoz (olvassa): „Interpellatio a belügy minister úrhoz: Szándékozik-e azonnal intézkedni, hogy a budapesti állami rendőrség a polgárok becsülete, szabadsága, testi épsége és életének megtámadásától eltiltassék?" (Hosszan tartó zajos éljenzés a bil és szélső balfelől.) Elnök: Az interpellatio közöltetai fog abelügyministerre]. Elnök: Jónás Ödön képviselő ur kívánja közbeszólásként mondott szavainak értelmét megmagyarázni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Jónás Ödön: T. ház! (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől: Kérjen bocsíimtot!) Elnök: T. ház! Méltóztassék a szónokot meghallgatni, mert a képviselő uraknak maguknak is érdekében áll megtudni, hogy a szónok miként értette szavait. (Helyeslések. Halljuk! Halljuk!) Jónás Ödön: T. ház! Igaz, hogy az előttem szólott t. képviselő ur beszédjébe közbeszóíottam. Erre a kőzbeszólásra Polónyi Gréza képviselő ur, nem tudom, miféle okból, mert én nem adtam okot arra, hogy akár ő, akár mások igy gondolkozzanak felőlem, egy közbekiáltással élt, melynek, ha jól hallottam, az volt az értelme, hogy én, ki egyúttal egyetemi tanár is vagyok, az ifjúságot lopással vádoltam volna, Kaas Ivor t. képviselő ur rosszalta a rendőrség erélyes fellépését az ifjúsági tüntetések alkalmával és én ezen kijelentés kapcsán kiáltottam