Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-181

292 181. országos ülés febrtiír 16-án, szombaton. 1S89. épen azért most egyszerűen felolvasom iuterpella­tiómat. (Halljuk! Olvassa.) Interpellatíó a belügyminister úrhoz : 1. Van-e a belügyminister urnak tudomása arról, hogy a főváros területén ő Felségét a királyt éljenző intelligens ifjúságot, járó-kelő békés pol­gárokat, ártatlan gyermekeket és védtelen nőket nem csak a nyílt utczán, hanem a gyalogjárókon, sőt a kapuk alatt lovas rendőrök minden előleges felszólítás nélkül letiporják, botokkal ütlegelik és karddal vágják ? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur ezen bru­tális és lelketlen eljárás beszüntetését és azok in­tézői ellen a legszigorúbb vizsgálat megindítását a felfüggesztés azonnal való alkalmazásba vétele mellett a legsürgősebben elrendelni ? Ezek után, t. ház, még egy megjegyzéssel tartozom. (Malijuk! Halljuk!)Nevezetesen magyar lapokban, tegnap már a bée-si lapokban is olvastuk — nem hoznám ezt elő, ha tegnap gúny tárgyává nem tétetett volna a t. ház ülésén -— hogy midőn a függetlenségi kör helyiségéből ezen iszonyú jelenetnek szemtanúi voltunk, többen könyekbe törtünk ki. Ez fel van említve a lapokban, tegnap, ha jól emlékszem, Rohonczy t. képviselő úr is fel­hozta. Igaza volt, én is könyeztem és kijelentem, hogy férfi létemre ezeket a könyeket soha szé­gyenleni nem fogom. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Mert, t. ház, midőn az eniber azt látja, hogy méltóságosan tüntető ifjúságot, védtelen nőket, ártatlan gyermekeket letaposnak, bottal üt­nek, karddal vagdalnak és midőn meg vagyok győződve az előbbiekből, hogy azok sehol igaz­ságot Magyarországon jelenleg nem kapnak, akkor nekem csak künj 7 jöhet a szemembe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Talán még sem nevetni való dolog az, hogy Magyarországon a kormány uralma köny és vér árán tartatik fenn. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Gondolja meg a t. kormány, hogy a könyből és vérből szokott az a tenger támadni, melybe bele fullad a zsarnokság minden bűnével együtt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a belügyministerrel. Tibád Antal jegyző: Kaas Ivor! Báró Kaas Ivor: T. képviselőház \ (Halljuk! Halljuk!) Szomorú kötelességet teljesítek, midiin azon események folytán, melyek a múlt napokban a fővárosban történtek, a melyeketa lapokból isme­rünk és a melyek itt hiteles tanuk által előadattak, népképviselői tisztemnél fogva Budapest polgárai­nak védelmére felszólalok. (Halljuk! Halljuk!) Mi­dőn ezt teszem, kijelentem, hogy egyéni nézeteim­nek adok kifejezést. Harminez év óta vagyok Budapest polgára, ismerem annak minden részét, tudom, hogy ezen város polgárai békés természetűek, hogy kerese­tük, munkájuk után akarnak látni, hogy tünteté­sekben nem igen vesznek részt, hogy Budapest sokkal nyugodtabb város, mint a külföld legtöbb nagyvárosa, (Ugy vau! balfelől) hogy Buda­pesten, egy csekély soeiabdemoerata töredéket kivéve, nincs szervezett ellenzék, mely tüntetése­ket akarna vagy cselekednék; ezen soeiabdemo­erata töredék pedig politikai és nemzeti tünteté­sekben részt venni nem szokott, hanem az ő inter­nationalis elvei szerint, csak kenyérkérdésekkel és oly kérdésekkel szokott fellépni, melyek őt kö­zelebbről érdeklik és ennek folytán Budapesten sohasem volt még évek hosszú során át oly tünte­tés, mely komolyan veszélyes jelleggel birt volna a közönség személyi és vagyoni biztonlétére nézve. Hozzáteszem,hogy ezen tüntetések keletkezése és el fajulása, mert ez igenis megtörtént, rendesen akkor történik, mikor a rendőrség beleavatkozik és pedig beleavatkozik t ipintatlan brutalitásával. (Ugy van! a szélső balon)Ha politikai vagy más okok, melyek a polgárokat felizgatják és arra birják, hogy ér­zelmöknek az utezán kifejezést adjanak, csoporto­sulások igenis előfordulnak, de mindaddig nem történik zavargás, sem a vagyoni és személyi biztonlét veszélyeztetése, mig oda nem jő a ren­dőrség, még oda nem áll és feltűnést nem kelt az által, hogy az embereket zaklatja, az utczákat el­zárja és ilyen módon a népet maga figyelmezteti arra, hogy itt valami történni fog. A minek követ­keztében, mint minden nagyvárosban, oda jő a kí­váncsi tömeg, semmi rossz szándékból vagy va­gyon elleni támadás indokából, hanem tisztán kí­váncsiságból, hogy lássa, mi történik. Ez alkalom­mal a járó-kelők, kik hivatásukban eljárni kény­telenek, az iskolákból jövő gyermekek, az üzletek­ből, a gyárakból jövő munkások, a nagy közleke­dési utakat el nem kerülhetik, belekerülnek a tö­megbe és nem csinálnak addig semmit, mig a tisz­teltvagy nem tisztelt rendőrök megcsinálják a ren­detlenséget. Ez a budapesti zavargásoknak szokása és természete, ennél nagyobb vagy komolyabb za­vargásokat én itten Budapesten ritkán, van egy­általában nem láttam. Hasonlót, mint a melyek most voltak, talán sohasem értünk meg. És ki annak az oka? Ha a belügyminister ur előveszi listáját azok­nak, a kiket elfogtak, látni fogja, hogy egy napon 53-at. másik napon körülbelül 70-et kisértek be, okvetlenül azokat, kiket a rendőrség a legvesze­delmesebb izgatóknak tekintett. De az 53-ból mindössze egyet talált, a kire az a qualificatio ráillik, hogy „csavargó". A többi elfogottak mind különböző osztálybeliek, de egy sem tartozott azon elemekhez, melyeket akár az a szó illethetne, hogy „csavargó", akár, hogy „csőcselék". Ilyen elemek tüntettek most és tüntettek miért? Azért, mert most ezen városban, ezen békés Budapesten, mely türelmességének végtelen jeleit adta, mert

Next

/
Thumbnails
Contents