Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-180

274 ISO. országos ülés február 15-éH, pénteken. 1889. is, hogy a gyakorló téren keserves verejtékhullás árán betanított combinált fordulatokra a küzdelem komoly óráiban, a harezi mérkőzésnek ehablonokat nehezen tűrő hevében alig gondol valaki. A katonának az a rendeltetése, hogy háborúban becsülettel állja meg helyét a tűzben és azért kiképeztetésénél nem annyira a formai tökélyre, mint inkább a nélkülözések eltűrésére, fegyelemre, a test mozgásának és a lőfegyver kifogástalan használatára kell a fősúlyt fektetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) No már hogy ebben honvédségünk nem nyerne eléggé alapos kiképzést, bizonyára senki, még ellensége sem fogja állítani, annál kevésbé, mert maga a ministeri indokolás is arra mutat, hogy ily sikereket 2 év alatt maga a közös hadsereg is képes elérni, mondom, a ministeri indokolás maga is erre mutat, midőn ott, a hol a póttartaléknak nagyold) mérvű igénybe vételéről van szó, azt helyezi kilátásba, hogy a költségtöbbletet nagyobb mérvű szabadságolással szándékozik fedezni. Ezen egy érv maga is elegendő annak igazolására, hogy a három évi tettleges szolgálat fentartása felesleges. Es ezzel, hogy a póttartalékról tettem említést, elérkeztem érveim másodikához. (Halljuk! Halljuk!) Ezen érvet szintén a javaslat indokolásából merítettem és ez nem áll egyébből, mint azon intézkedésből, a inelylyel a hadügyi kormány a póttartalék korlátolatlan mennyiségű igénybe vételével tulajdonkép kerülő utón a hadi létszám emelését valósíthatja meg. Ez az intézkedés valóban alapos és komoly czáfolata a 8. §. azon rendelkezésének, a hol a 3 évi tényleges szolgálat, mint szükséges tanidő statuáltatík, mert hogy ha a ministeri indokolásnak ide vonatkozó részét komoly érvelés számba akarjuk venni — és én ezt tenni akarom — akkor a 8 heti elemi oktatásban részesült póttartalékos egy-két tartalékos szolgálat után már azon helyzetben van, hogy háborús időben a közös hadsereg e-t a honvédség hadilétszáma fogyatékának pótlására nyugodt lélekkel felhasználható. Mi következik ebből ? Az. hogy nem mérnek egyenlő mértékkel, pedig hát a jogok és kötelességek mi nálunk egyformák volnának és következik az, hogy nem való, miszerint 3 év szükséges a katona harezi kiképeztetésére. (XJgyvam,! a szélső baloldakm,)Mert, ha ez nem áll, akkor áll ama másik következtetés, hogy a hadügyi kormány embertelen dolgot követ el, a mikor kellőleg ki nem képzett katonákat akar a tűzbe, vagy mondhatnám a mészárszékre vinni. (Ugy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nem csekély dolog ez, t. ház, mert a honvédelmi minister urnak mindenesetre minimális számítása szerint is a póttartalék 20%-át képezheti a. hadi létszámnak; semmit se ér ezzel szemben azon megnyugtatásra kigondolt állítás, hogy a többi meglevő rendes hadi létszám, a mely 80%-ot képvisel, e csekély pótlékot könnyen felveszi magába és amalgamisálja, mert ezt hinni tévedés, állítani pedig ámítás. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A javaslat indokolása szerint ugyanis már a hadjárat elején, még a döntő mérkőzés előtt szükséges lesz a póttartalék igénybevétele, igy tehát áll az, hogy a rendes hadilétszámnak nem is lesz meg a szükséges ideje arra, hogy a 20% póttartalékot áthasonítsa, annál kevésbé, mert ismeretes, hogy a mostani rendkívül gyors lefolyású hadjáratok mellett még magának a hadilétszámnak sem lesz meg a szükséges ideje, a mely létszám pedig az ellenség előtt ép oly ujoncz, mint a póttartalék, hogy a harezi viszonyokat, a lőporfüstöt meg a vérszagot megszokja, annál kevésbé, hogy a belépő új elemet arra reá, szoktathassa. (Ugy van! szélső balon.) Ha tehát a javasolt intézkedésben, vagyis a póttartalék igénybe vételében valósággal alapos és, helyes kellő pótlás nyujtatik a közös hadsereg és a honvédség hadi létszáma fogyatékának — a mit elismerni hajlandó vagyok — akkor nem áll az, hogy a katonát 3 évig kell kiképezni. (Helyeslés balfelöl.) A fennálló bajon, melyet az előbb vázolt felfogás idéz elő, különösen a nagyobb garnisonokban, véleményem szerint segíteni lehetne talán úgynevezett munkás- és őrcsapatok külön szervezése által, ügy tudom, ily intézkedések másutt is tétettek, nem volna talán czélszerűtlen az eszmét megfontolás tárgyává tenni, tekintet nélkül arra, honnan jő, mert hisz a főczél az, hogy hazánk helyzetén valamikép segítsünk, a mely a hosszú tényleges szolgálati idő által nagyon igénybe van véve. Azt elismerem, t. ház, hogy valakit 3 év alatt sokkal alaposabban és mindenesetre kényelmesebben lehet valamire megtanítani, mint 2 év alatt, de hát azt nem fogja állítani senkisem, hogy ilyen kérdésekben a tanítással foglalkozók kényelmi szempontja talán döntő súlylyal bírnának. Hallottunk ugyan már olyan érvelést is, hogy a nagy békelétszámra és a hosszabb tényleges szolgálatra azért van szükség, hogy a hadsereg tisztikara magát a vezetésben alaposan kiképezze, illetőleg tovább képezhesse. Én azonban ezen felfogásnak csak cum grano salis adok igazat. Elismerem, hogy a tiszti létszám rendes szabályszerű fogyatékának pótlása czéljából ilyen intézkedésre szükség van, de ennél tovább mennünk nem szabad, mert a ki azt állítaná, hogy a hosszú tényleges szolgálati idő a hadsereg tisztikara minőségének javítására szükséges, az körülbelől olyant állítana, mintha azt kívánná, hogy csak szaporodjék mi nálunk mentől jobban mindenféle kóros nyavalya, hogy a mi orvosaink praxisa gyarapodjék, vagy hogy lennének mindennaposak