Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-179

§52 1?9. országos ülés február 14 éii, csütörtökön. 1S89. gyakorolják és élvezik, hanem a legénység beokta fásánál is főfő figyelmük oda irányul, hogy azt is a polgári osztály kicsinylésébe, lenézésébe és gyűlöletébe beoktassák. Tudjuk azt, hogy a fiatalok lelke fogékony ugy a jó, mint a rossz befogadására s igy a közös hadseregben szolgáló fiainknál hamar gyökeret ver a — lenézőleg „paraszt

tó-nak czímzett — polgári elem elleni gyűlölet s mivel látják, hogy tiszteik büntetlenül tiporják sárba a nemzet jelvényeit, insultálják alkotmányát és szabdalják a civileket, ők is követik e példát « valóban elrémítő az a vérengzés, a mit a közösügyes katonaság a civileken elkövet; alig van rá nap, hogy a lapok ily eseteket ne registrálnának, százakra megy minden évben az ily módon legyilkoltak és nyomorékká szabdaltak száma ugy, hogy nálunk a közös hadsereg béke idején is hadi lábon áll nem az ellenséggel, hanem a fegyvertelen polgársággal szemben. Nagyon jellemző, t. ház, hogy ez ellentét és ellenszenv a katona ég a polgár közt csakis a közös hadseregben jelentkezik ; inig ellenben a honvédség és polgárság közt ily ellentét, ily összeütközés soha elő nem fordul, a miből mindenki — a ki eszét gondolkozásra szokta használni — meg kell hogy győződjék arról, hogy az a közös hadsereg rendszerében gyökeredzik s ered leginkább abból, hogy annak tagjai az alkotmányra nem tesznek esküt és abból, hogy ezen, csak császárt ismerő hadsereg az alkotmány fölé helyezi magát s államot alkot nem is az államban, hanem az állam felett. Az alkotmányt tipró és gyűlöletre idomító e rendszernek szomorú következményein és hihetetlen gyors eredményén valóban eliszonyodtam, a mint azt két müveit fiatal ember bámulatos gyors metamorphosisán észleltem; e két fiatal ember, mindkettő rokonom s mindkettő sarja két hazafias érzetű, sőt függetlenségi párti, tehát valódi magyar apának, mindkettő magyar iskolákban növekedett, a hol, valamint a szülői háznál esak hazafias szellemet szívtak magukba, a haza és a szabadságszeretetében növekedtek. Mindkettő mint önkéntes lépett egy tiszta magyar fiukból álló, de egyetlen magyar tiszttel sem biró huszárezredbe s egy évi ottlét elég volt arra, hogy saját fajuk, saját nemzetük, saját anyanyelvük iránti lenézés és gyűlölet megfertőztesse fiatal lelküket elannyira, hogy szidjanak, piszkoljanak mindent, a mi magyar, hja, mert beléjük oltották azt a fogalmat, hogy csak igy remélhetnek tiszti kardbojtra s aranyos uniformisra szert tehetni. De eltekintve a fiatal lelkek ily alapos megmérgezésétől s lényüknek ily megrontásától: lehet-e fentartani egy oly visszás helyzetet, hogy a nu'g honvédségünk és népfelkelésünk — tehát haderőnknek több mint fele része — a magyar alkotmányra tesz esküt, magyar zászló, magyar vezényszó alatt szolgál és a polgári osztálylyal össze van forrva: addig haderőnk másik felerésze az alkotmányt ignorálja, feketesárga zászló alatt idegen vezényszóra hallgat. Lehet-e eltűrni azt, hogy a mig egyik része a haza szeretetében, addig a másik rész a haza és alkotmánya gyűlöletében növeltetik és idomittatik ? Hisz ez a képtelenségek képtelensége, ez egy oly természetellenes rendszer, a mely egykor iszonyatosan fogja magát megbosszulni. Önök folyton hangoztatják a hadsereg egységességének szükségét, de mindent megtesznek ez egységesség meggátlására, mert ez egységességet oly természetellenes alapon akarják létesíteni, a mi önmagában hordja a szétmállás rothasztó miazmáit. Önök a hazától elvontan, a hazán kívül akarják ez egységességet létrehozni, pedig az csak a haza keblén és a hazával kapcsolatosan létesíthető. Önök a haza alkotmányának, a haza történelmi fejlődésének, nyelvének iamorálásával akarják azt megteremteni: pedig az csak a haza alkotmányának meleg ágyában, történelme dicsőségének hevénél, anyanyelvének varázsában találja a megoldás egyedül lehetséges módját. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Önök oly valamit akarnak, mint az a balga, a ki azt akarná, hogy a halak a szárazon, a szárnyasok a viz fenekén éljenek, mint ha azt akarnák, hogy az ember levegő nélkül éljen. Iktassák törvénybe, illetőleg már létező számos törvényeink Jmegtartásával mondják ki, hogy a magyar ezredek tegyenek esküt az alkotmányra, (Helyeslés a szélső baloldalon) állítsanak magyar tiszti képezdéket, illetőleg a német tiszti képezdékre adott pénzt fordítsák erre. Adjanak nekik magyar zászlót, magyar vezényszót; ne tűrjék a magyar szellemnek, a magyar felfogásnak tüzzel-vassal való kiirtását: (Helyeslés. Ugy van! a szélső haloldalon) s akkor meglesz az egységesség; de mindaddig, mig a haza szivéről le akarják tépni annak szülötteit, az a közös hadsereg sem egységes, sem harczképes nem lesz, azt felhasználhatják — a mint legközelebbről is tették — a békés polgárok letiprására, összekaszabolására, az alkotmány éltetéseért való chtrváskodásra, a fegyvertelenek elleni gyáva hősködésre, a polgári szabadság tiprására; de az ellenséglegyőzésére nem, mert a ki fegyvertelenekkel szemben hősködik, az a fegyveresek elől el szokott futni. Az alkotmány szentsége, a nemzet méltósága, a magyar király köteles tisztelete; de még a hadsereg győzelmi képessége is egyiránt megkövetelik, hogy a magyar ezredek, azoknak ugy tisztikara, mint legénysége esküt tegyen a magyar alkotmányra, hogy az tisztelje és ne becsmérelje a magyar királyt. Erre a törvény hatalma által kell őket kötelezni s ép azért pártolom Thaly Kál-