Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-179

1 <9 országos ülés február 1 Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Hogy ha tehát szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Münnich Aurél előadó: T. ház! Bolgár Ferencz t. képviselő ur illoyalitással vádolt, midőn azt állította, hogy én nem helyesen idéztem az ő szavait és nem voltam tolmácsolója az ő meggyőződésének. Én most tudtam meg, a mit a bizottsági tárgyalások folyamán nem tudtam, hogy Bolgár Ferencz képviselőur bizonyos reservatióval fogadta el akkor a javaslatot. Mert ha csak azt mondja, hogy kész a részletekbe bemenni, ezt akkor is megteheti, ha általánosságban nem fogadja el a javaslatot. De továbbá, hogy a t. képviselő ur általánosságban csakugyan elfogadta akkor a javaslatot, minden kétséget kizárólag kitűnik ez a különvéleményből is. a melyben nem szól általánosságban a törvényjavaslat ellen, hanem szól a véderőről szóló törvényjavaslat 24. és 25. §-a ellen, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon: Hát Thaly Kálmán f!) Thaly Kálmán képviselő ur nem fogadta el általánosságban a törvényjavaslatot; de azért mégis bele ment a részletekbe ép ugy, mint a t. képviselő ur, a ki azt elfogadta. Különben én teljesen hiszek a képviselő ur szavainak ép ugy, a mint ő hitte rólam, midőn azt mondtam, hogy a ifjúsággal szemben solidaritást nem vállaltam magamra. Csak egyet jegyzek meg. Tudniillik, hogy mivel én gondolatoivasó nem vagyok, én akkor azt nem tudhattam, hogy mikép érti a képviselő ur az általánosságban való elfogadást s azért eddigi állításaimat joggal csak tényekre basiroztam. A mi továbbá azt illeti, hogy szerencsés voltam az egyetemi ifjúság küldöttségét a minister úrhoz vezetni, erre nézve kinyilvánítom a következőt: (Halljuk!) Én a múltban mindenkor és a jövőben is mindenkor rendelkezésére fogok állani az egyetemi ifjúságnak. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem kérnek belőle!) Azt ők fogják megítélni, nem a képviselő ur (Helyeslés jobbfelöl) és a mikor hozzám kéréssel fordulnak, ha tőlem függ és lehet, eleget fogok tenni annak. Tagadom azonban ismételve, hogy a küldöttségnek azt mondottam volna, hogy keresőkkel solidaritást vállalok. Kijelentettem már akkor, hogy én, mint a javaslat előadója, a törvényjavaslatot helyesnek találom ugy, a mint benyujtatottés ennek daczára szívesek voltak engem felhívni a vezetésre, sőt köszönetet is mondottak érte. (Derültség a szélső baloldalon,) Nem hoztam volna ezt fel — mert nem ide tartozik — ha a t. képviselő ur nem apostrophált volna. Egyébiránt a mit a t. képviselő ura bizottságmeggy őzöd éséről mondott, arra válaszom nem lehet, mert a bizottság többsége védelemre nem szorult; a bizottság többsége következetesen eddig »én, esftiöriokön. 1889. 0)4,5 is megállott véleménve mellett s ezután is meg: fog állani és a következés fogja megmutatni, hogy kinek van igaza. (Helyeslés a jobboldalon..) Ajánlom a czíin elfogadását. Elnök: Nem támadtatván meg a törvényjavaslat czíme. (Egy hang a szélső balon: Nem fogadjuk el!) miután a képviselő ur azt mondja, hogy nem fogadjuk el, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a czímet elfogadni? A kik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik,) A többség a. czímet elfogadja. Következik az 1. §. Dárdai Sándor jegyzi) (olvassa az 1. §-t). Elnöki Szólásra nem lévén senki feljegyezve, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. §-t elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az 1. §. elfogadtatott. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a 2. §-t). Madarász József jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: A t. ház engedelme bői csak egy kérdést leszek bátor a t. honvédelmi minister úrhoz intézni, (Halljuk! Halljuk!) miután az általános vitánál, midőn a honvédelmi minister ur zárbeszédét tartotta, nagyon természetesen nem volt jogom ezen beszédére reflectální. Ezen szakaszarról szól, hogy a fegyveres erőt képezik a közös hadsereg stb. Engedje meg a t. minister ur, hogy egy, szerintem komoly kérdést legyek bátor erre nézve hozzáintézni. T. barátom, Bolgár Ferencz utalt azon beszéd tartalmára, melyet a minister ur ajkairól hallott a t. ház. Elmondta, hogy mindenre volt figyelme a t. minister urnak, kitért minden tárgyra, csak a katonai s szaktárgyra nézve alig tett megjegyzést. Én ezt aláírom szórói-szóra; és minthogy a t. minister urnak arra is volt ideje, hogy egyik t. képviselőtársamnak nős vagy nőtlen voltára is reflectáijon, sőt hajáról is tegyen megjegyzést, azt hiszem, tisztán feledékenység* volt az, hogy egy komoly kérdésről, melyet nemcsak én, de barátaim közül többen tettek, nem szólott semmit. Ez pedig a közös hadsereg kérdése. T. ház! Én voltam bátor kijelenteni az általános vitánál loyalisan, mint a kiegyezés híve, hogy a közös hadsereget alkotmányos intézménynek tartom, hogy annak győzelmét a mi győzelmünknek, és annak vereségét a harczban, a mi vereségünknek tekintem. De kötelességemnek tartottam azt is kijelenteni, hogy ha koronás királyunk egy törvényt szentesít, azt a közös hadsereg intéző körei respectálni és megtartani és a szerint cselekedni kötelesek; és erre nézve egy komoly kérdést is tettem a minister úrhoz, melyre igen kérem, hogy legyen kegyes válaszolni, mert jogom van ugyan interpellálni a minister urat s a minis-