Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-173

1T. országos ülés január 2í>-én, kedden. 18S9, SOI Elnök: T. ház! Á ház szabályai értelmében ilynemű felszólalásoknál [határozathozatal szüksége nem forog fenn; de kénytelen vagyok egy megjegyzést tenni a t. képviselő ur felszólalásának egy részére. Nem hiszem, hogy legyen ebben a liázban, de a házon kivüí is oly ember, ki a művelt magyar ifjúságról, melyre a t. képviselő ur hivatkozni méltóztatott, feltehesse azt, hogy azon ifjúság ellen, bárminő óvrendszabályokkal kellene élni. (Általános helyeslés.) Szomorú volna, ha a müveit magyar ifjúságról ilyet lehetne feltenni. (Élénk helyeslés.) Megmondtam, t. ház, miként fogok intézkedni. Ezentúl természetesen nagyobb figyelmet fogok fordítani a dologra; mert eddig — mint mondám — 9 év óta, a mióta a ház elnöke vagyok, nekem soha semmi bajom a karzattal nem volt. Én csak annyiban intézkedtem a karzatokra nézve, a mennyiben az idegenek karzatán, mely tulajdonképem rendeltetésénél fogva a diplomatiai karrészére is szól, ennek számára helyet kell fentartanom; máskülönben nekem a karzatra csak anynyiban volt gondom, hogy a képviselő urak sorrend szerint kapják meg jegyeiket. (Helyeslés.) Szentkirályi Albert: T. ház! (Mozgás jobbfelöl. Felkiáltások: Eláll! Halljuk! Halljuk! balfelöl. Zaj.) Engem megnyugtat az igen t. elnök urnak azon felvilágosítása, hogy intézkedni fog, hogy a jövőben ilyen dolog többé ne történjék; de nem nyugtat meg abban az irányban, hogy az a mi történt, el fogja-e nyerni azt a megtorlást, melyet a ház méltóságának ilyen megsértése okvetlenül megkíván, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát azt hi«zem, t. ház, hogy e tárgyban vizsgálatot kellene tartani (Ugy van! a szélső baloldalon) és kideríteni azt, hogy ki avatkozott bele e ház elnökének jogaiba (Helyeslés a szélső baloldalon) és ily illetéktelen beavatkozásnak a jövőben kikerülése czéljából a beavatkozást meg kell büntetni. (Zajos helyeslés a szélső halon.) ^lllök: T. ház! (Halljuk!) Itt a ház méltóságának, a parlament jogainak megsértéséről nem lehet szó. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt legföíebb arról lehet szó, hogy beavatkozás történt az elnök jogaiba. Ezek épségben tartása végett pedig, — biztosíthatom a t. képviselő urakat — nekem társ nem kell. (Élénk helyeslés.) T. ház! E kérdésben határozat hozatalnak szüksége ugy sem forogván fenn, következik a véderő-törvényjavaslat tárgyalásának folytatása «s pedig a zárbeszédek megtartása. Ugron Gábor képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! Félkiáltások balfelöl: Helyre ! Helyre!) Mielőtt a képviselő ur beszédét megkezdené, kérnem kell a t. ház tagjait, ne méltóztassanak a terem közepén állva hallgatni a szónokokat, mert az álló ember leginkább elfogja a hang «rejét (Helyeslés) s igy igen sok ember, a ki KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. VIII. KÖTET. annak a háta mögött ül, a ki itt áll, nem hallja a szónokot, (Helyeslés) kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak helyökre menni, mert e teremben minden képviselőnek jut ülőhely. (Helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kétféle politikának van az államéletben jogosultsága: az opportunitás politikáj ának és az elvek politikájának. Az opportunitási politika abban áll, hogy az elvek consequentiáit nem vonja le végig, hanem megáll a középúton, egyezkedik, alkudozik. A magyar nemzet nem egyszer, de sokszor volt kénytelen arra, hogy opportuuitási politikát kövessen és midőn az opportuuitási politikát követte, mindig az vezette őt, hogy midőn áldozatokat hoz, jogokat enged korlátozni, ugyanakkor vagy egy, vagy más téren jogainak kibővítését, jogai fegyvertárának megszaporítását követelte. (Ugy van! a szélső baloldalán.) Ugy idő óta, mióta a jelenlegi kormány kll Magyarország ügyeinek élén, nem látjuk azt az opportunitási politikát követni, mely az 1867-iki kiegyezést létre hozta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Adnak jogokat, a helyett, hogy cserében érette az alkotmány bitosítékait szaporítanák, a nélkül, hogy a nemzet jogait és szabadságait növelnék. (Ugy van! Ugy van! a szélső báloldalon.) Ma az a politika, a mely mindig csak felad és apránkint adja fel a nemzet jogait, elvezethet ahhoz, hogy a nemzetnek lefegyverzése után egyszer arra legyen ébredése, hogy politikai és alkotmányi fegyvereinek tárháza is ki van ürítve s a nemzet védtelenül áll szemben a hatalommal. Az nem politika, a mely ad és nem követeli minden áldozatért annak jutalmát és bérét a nemzet számára megadatni; hanem egyesek veszik a jutalmat, egyesek számára szereztetik meg a bér, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) az nem politika csak szolgálat az. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ne csodálkozzunk akkor, ha mi, kik a parlament életében hoszzabb idő óta részt veszünk, látjuk, hogy itt oly elvek, oly gondolatok, oly meghatározások érvényesülnek s látnak napvilágot, melyeket ha csak ezelőtt 10 évvel, bárki elmond vala hazaárulásnak bélyegezték volna (Élnénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez a folytonos engedékenység minden viszontszolgálat nélkül, ez a szolgaiság, ez a meghunyászkodás, melyet önök Bécscsel szemben eddig tanúsítottak, ez bátorította fel őket arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslat megszavazását a nemzettől kérjék, követeljék, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a vita folyamán mindig úgy jelenik meg a birodalom, mint egy egységes fogalom, a melynek Magyarország csak része, meg nem határozott nagyságban, ki nem fejezett értékben és súlyban. A birodalom minden, Magyarország csak valami. A birodalmi érdekek azok, a melyeket legmagasabb polczra emelnek és a melynek -26