Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-172
190 172. országos ülés janui ár 28-án, hétfőn. 1889. lalfelől) s ebben az értelemben nemcsak elismerem, de soha egy szóval sem vitatkoztam ellene, hogy ehhez hasonló javaslatot a ministerelnök ur helyén mindenki kénytelen volna a ház asztalára letenni. (Helyeslés balfelöl.) De ha azt értette, hogy senki se volna képes kikerülni azokat az alkotmányos sérelmeket, a melyek ebben foglaltatnak; ha azt akarta értetni alatta, hogy senki sem volna képes érvényt szerezni a magyar állami nyelv legszerényebb igényeinek evvel a javaslattal kapcsolatban : akkor csak azt kérdezem a t. ministerelnök úrtól, (Halljuk!) vájjon meggondolta-e, (Igás! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl) hogy ily szavaknak azon a helyen elmondva, milyen súlya van és milyen hatása lehet kifelé ? (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon ) Az nltima ratio azonban, t. ház, miután mindezek az érvek valóban még csak egy kevés súlylyal sem bírhatnak, a eabinetdtérdés felvetése, a ministercrisissel való fenyegetés. (Halljuk!) Ez, t. ház, argumentum ad hominem. Én megengedem (Halljuk,! Halljuk!) s annak a kérdésnek vitatásába nem bocsátkozom: helyes volt-e a ministerelnök ur részéről magát, az ország hangulata iránt kellő tájékozás nélkül ezen javaslatnak bizonyos pontjaira nézve akként lekötni, hogy azoktól többé vissza ne léphessen. (Mozgás jobbjelöl.) El akarom ismerni, (Halljuk!) hogy ez a megkötöttség tényleg létezik. S akkor, t. képviselőház, én nem tekinthettem a kérdést a magam álláspontjából, a ki ezen törvényjavaslat elvetése mellett még egy mellékes nyereségnek is tekinteném, ha a jelenlegi kormány megbuknék. (Derültség és tetszés a bal- és< szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) De miután a t. ház többsége, (Halljuk!) melynek szavazásától a törvényjavaslat sorsa függ, e tekintetben más felfogásban van, azoknak helyzetébe kell magamat bele gondolnom, a kik a ministerelnök ur politikai rendszerét helyesnek, üdvösnek tartják s ennek folytán csakugyan bajt látnának abban, ha ez a rendszer megbuknék. (Halljuk!) Hát, t. képviselőház, azokat a határokat megvonni, a mely határokig egy egyes kérdés megítélésénél az általános politikai bizalom megengedi, sőt szükségessé teszi az egyéni nézetnek alárendelését, ezeket a határvonalokat megvonni, elvileg megállapítani igen nehéz, majdnem lehetetlen, midőn a politikai czélszerüségnek kérdéséről van szó: de egy dolog előttem világos és ez, hogy ezek a határok át vannak lépve, mihelyt az ország jogainak integritásáról, alkotmányos biztosítékainak megóvásáról van szó. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ugyan uraim, képzeljék el azt a nagy mérleget, a mely előtt állunk és a melyiknek egyik serpenyőjében egy kormány van — megengedem, a vitatkozás kedvéért, egy jó, egy helyesem egy üdvösen működő kormány, egy férfiú, a ki bizalmukat bírja és meg is érdemli — másik serpenyőjében azonban ott van az alkotmányos biztosítékok integritása. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kérdem, micsoda állapot volna az, ha ekét serpenyő közül felbillenne, mint a könnyebb, az, a melyben alkotmányunk biztosítékai vannak, alkotmányunk jogainak integritása van (Élénk tetszés a bal- és szélső hatodaim) és lesülyedne mint a súlyosabb az, a melyben egy személy, egy kormánynak a rendszere van ? (Élénk hosszas helyeslés, tetszés és taps a bal és szélső baloldalon.) T. ház! A hatalom polczán megengedem, sokat máskép lát az ember, mintha az egyszerit képviselőknek, vagy az ellenzéknek padjain ül. Megengedem, a magasban tágabb a latkor, sok tekintetben helyesbülnek ott a nézetek: de másrészt a magasságban és így a hatalom polczán is könnyen elszédül a tekintet (Ugy van! Tetszés abalés szélső baloldalon) és az önnön magára hagyott ész, legyen az a legnagyobb is és az önön magára hagyott jellem, legyen az a legtisztább és leghatározottabb is, sokszor nem tudja megkülönböztetni, hogy midőn bizonyos dolgokat lát, azokat annak a tisztánlátásnak folytán szemléli-e igy, vagy annak a szédülésnek folytán-e, mely ott elfogja. (Élénk tetszés a bed- és szélső baloldalon) Azért, t. képviselőház, nélkülözhetetlen minden vezérlő politieusra nézve, politikai barátainak önállósággal egybekötött támogatása. (Zajoshelyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Oly támogatás, mely nem olyan, mint a boté, melyet magammal viszek, hogy ott támaszkodjam rá, a hol nekem tetszik (Hosszantartó élénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon) hanem olyan, mint a korlát, a mely bizonyos örvényeknek a szélén megdönthetleniü áll. És én, t. képviselőház, azért becsülöm oly nagyra t. elvbarátaim politikai támogatását, mert a mint látom és tapasztalom azt, hogy minket egy meggyőződés egyesítvén, teljes szívvel és lélekkel támogatjuk egymást, támogatnak ők engem addig és abban, a meddig és a miben a nemzetnek jogait, a nemzetnek jobb jövőjét védem, épen úgy meg vagyok győződve mindegyikükről, hogy abban a pillanatban itt hagynának, a midőn ezen küldetésünket bármily mellékes tekintetnek feláldoznám. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ily politikai támogatás bír a hatalomra nézve nemesítő — nélkülözhetlen nemesítő befolyással ; ez támogatja nemcsak a hatalmat hatalmas voltában, de támogatja jótékony voltában is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Kérem a t. túloldalt, hogy támogassa bár kormányát, de ilyen támogatásnak útjára ne lépjen. S midőn nekem szilárd meggyőződésem, midőn oly komolyan átérzett hitem, minőhez hasonló
