Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

172. orszrtgos iilés janaár 28-án, hétfőn. 1389. ] 75 találni fogja. Ha azon sülyedt állapotban találja, milyennek a t. képviselő ur állítja a mait, amelyet én el nem ismerhetek (Mozgás a szélső baloldalon) és a melytől isten óvja meg hazánkat, akkor siilyos viszonyok közt is megYogja védelmezni; ha a virágzás tetőpontján találja, ott is megvédelmezi és ha a haladás utján találja — melyen ma van — (Élénk ellenmondásolt a szélső balon) ott is meg fogja védelmezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Végül, t. ház, a függetlenségi és 48-as párt tagjai közül nagyon sokan emlegették a hadsereg hagyományos szellemét, Én ez alatt nem érthetek mást, mint magyarellenes szellemet. (Ugy van! a szélső balon.) Én ezt a szellemet nem ismerem ugyan el, de ha a t. [képviselő urak ^állították, tovább megyek az ő aggályaik fonalán. Ok ugyanis azt mondták, hogy e törvényjavaslat elfogadása után ez a hagyományos szellem még inkább fog terjedni. Ezen aggálylyal szemben nekem is van egy aggályom, tudniillik az, hogy ha ezen törvényjavaslat nem fog törvénynyé válni, akkor hazánk egy bizonytalanságnak néz eléje, mert védrendszere nem lesz oly kifejlett és erős, hogy a hazát minden eshetőséggel szemben megvédhesse. (Helyeslés jobbfelől.) Nem akarom vitatni, t. ház, melyik aggály az erősebb. Nem is akarok e felett hosszabb polémiába bocsátkozni. De egyet tudok és ez az, hogy ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, akkor ifjaink tömegesen fognak belépni a hadseregbe (Ellenmondások balfelöl) és ennek következése az lesz, hogy a hadsereg és polgárság közt a harmónia és egyetértés ott is, a hol ma még nincsen, helyre fog állani. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig az megindul, akkor a tényleges szolgálatra is többen fogják magukat szentelni s a magyar ifjúság elfoglalja a közös hadseregben azon helyet, mely őt méltán megilleti s akkor aztán a magyar ellenes szellem is —ha ugyan létezik — meg fog szűnni. S épen ezért a t. képviselő uraknak is pártolniuk kellene ezt a törvényjavaslatot, melynek hatása e szerint közelebb hozza czéljuk megvalósítását. (Helyeslés jobbfelől. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A mi végre ameghunyászkodást, servilismust, abdicatiót és nem tudom még miféle csúf tulaj donságokat illeti, melyeket a t. képviselő urak a jelentésből kiolvasnak, ezeket én a jelentésből kiolvasni nem birom s azt hiszem, semmiféle elfogulatlan ember ki nem olvashatja s azért ezeket egyszerűen, de a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés jobbfelől, derültség a szélső balon.) Egyet igenis, t. ház, kiolvashattak e jelentésből s ez a véderő-bizottság többségének bizalma a kormány iránt. ( Nevetés balfelöl. Egy hang: Nem szégyenlik?) Nem szégyenljük egy cseppet sem! (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy mozgás balfelöl, zaj.) Es ha a véderő-bizottság aggályainak adott kifejezést a jelentésben és rámutatott azokra, a mik a t. houvédelmi minister ur nyilatkozatai szerint életbe fognak lépni, hogy ezen aggályok eloszlaftassanak, akkor is csak a ház iránti kötelességét teljesítette a bizottság, nem hunyászkodott meg, nem abdicált semmiről sem. (Mozgás balfelöl. Zaj) Es, t. képviselőház, épen azért, mert bizom a jelenlegi kormányban (Nagy mozgás balfelöl. Zajos felkiáltások jobbfelöl: Halljuk I) és mert meg vagyok győződve, hogy ha e törvényjavaslat intézkedései életbe lépnek, ez nem csak védrendszerünk emelésére, nem csak hadseregünk védképességének fokozására fog szolgálni, de hazánk biztonságát is előmozdítja; ajánlom a határozati javaslatok mellőzésével a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Gróf Apponyi Albert képviselő urat illeti most a zárszó. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert: (Halljuk ! Halljuk !) A tárgynak rendkívüli természete, a lefolyt hosszú és nagyérdekíí vitának tartalma, gondolom teljesen igazolja azt, ha a zárszónok jogával élek, ha igénybe veszem a házszabályok által nyújtott azon lehetőséget, hogy minden álláspont a szavazás előtt még egyszer a lehető legteljesebben megtalálja kifejtését. (Halljuk! Halljuk!) Senki sem fogja tagadui, t. ház, azt a tényt, hogy hosszú évek, talán évtizedek óta oly izgalom, annyi aggodalom javaslathoz, mely a ház asztalára le volt téve, nem fűződött, mint a mostanihoz. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ez az izgalom, mely talán e termen kivül még nagyobb, mint a minőnek ebben a teremben is tapasztaljuk, ez az izgalom — ezt constatálni talán közérdekű dolog, talán mindnyájunknak érdekében van — korántsem vonatkozik az országtól követelt katonai áldozatok mértékére, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) korántsem jelenti azt, mintha ebben az országban lankadás volna abban az elhatározott szándékban, hogy ugy az országot, mint a trónt, mint a pragmatica sauctio értelmében közösen megvédendí! monarchiát minden rendelkezésünkre álló hatalmi eszközzel, minden veszély ellen megvédjük. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És ha mi a vita közben súlyt fektettünk e kérdés anyagi oldalának kiderítésére, az áldozatok mértékének lehetőleg szabatos megállapítására, ez nem azt jelentette, hogy a nagyobb áldozatokat visszautasítjuk, hanem, hogy ezen parlament kötelességének ismerjük, hogy az áldozatok mértékét megtudja, hogy ezt a mértéket megállapíthassa: szóval, hogy vaktában semmi irányban ne szavazzunk. (Helyeslés balfelöl.) A mi az aggodalmakat okozza, az nem ezen törvényjavaslat katonai intézkedésében található,