Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-172

172. orssagos ülés január 28 a*, hétfőn. 1889. \q\ 1 ház, hogy ('Halljuk !) összegezve a vitában hallottakat, mindenek előtt a következő két tényt constatáljam. (Halljuk! Halljuk.') Az első az, hogy e házban a hosszú vita alatt egyetlen egy szónok sem vonta kétségbe, hogy a mai politikai helyzet közepette monarchiánknak a felfegyverkezésre szüksége van; s nem vonta senki sem kétségbe, hogy ez irányban monarchiánknak lépést kell tartani Európa többi államaival és habár Beőthy Ákos t. képviselő ur azt állítja, hogy erre szerződésileg mi kötelezve nem vagyunk NémeTörszággal szemben, mégis azt hiszem, hogy a felfegyverkezés szüksége a dolgok természetéből és a jelenlegi viszonyokból folyik. A második tény, melyet eonstatálni kívánok, az, hogy e házban a felszólalt szónokok közül senki sem állította, hogy véderőnk mai fejlődésében és mai szervezetében elegendő volna arra, hogy monarchiánk és hazánk válságos időkben minden eshetőségekkel szemben sikeresen megvédhető legyen. Ezen két tényből nagyon könnyű a következtetést levonni és ez az, hogy a t. ház egyetért abban, hogy véderőnk reformálása, újjászervezése egyrészt, másrészt pedig annak kifejlesztése és kiszélesbítése szükséges. De, ha a t. ház ebben egyetért is, már lénye ges eltérés mutatkozik az egyes szónokok indokolásaiban az iránt, hogy mily utón és mily módon kívánja a t. ház e ezélt elérni. Mert mig a felszólalók egyik része a törvényjavaslat álláspontjára helyezkedve, annak intézkedései helyességét elismeri : addig a felszólaló képviselő urak másik része a törvényjavaslatban oly alkotmány és közjogi sértéseket lát, hogy ezek miatt már általánosságban sem fogadja el a törvényjavaslatot. A függetlenségi és 48-as párt végre hangsúlyozza azt, hogy az önálló magyar hadsereg felállítása feltétlenül szükséges s már ezen legfőbb indokból sem fogadhatja el a törvényjavaslatot. Ekét utóbbi felfogásnak határozati javaslatok alakjában adatott kifejezés, két határozati javaslat terjesztetvén a t. ház elé, az egyik Apponyi Albert gr. képviselő ur, a másik Ugron Gábor képviselő ur által. (Egy hang balfelöl: Különvélemény is van '.) Arra is rátérek. A hosszú vita alatt a felszólalások különösen a 14. és 25. §.: az egyévi önkéntesi intézmény újjászervezése körül forgott és miután a törvényjavaslatban foglalt és tisztán katonai szempontból felvett többi fontos újítások iránt lényeges eltérés nincs e házban, mert erre vonatkozóig határozott felszólalások és ellenvélemények nem hallatszottak — lehet, hogy a részletes vitánál ilyenek még felhozatni fognak, de azt hiszem, az általános vitában is kellett volna azokat jelezni — és miután a háznak minden szónoka elismerte, hogy a törvényjavaslat tisztán katonai oldaláról véve bírálat alá, fontos és üdvös újításokat tartalmaz; miután továbbá Bolgár Ferencz t. képviselő ur és a véderőbizottság ellenzéki tagjai által benyújtott különvélemény szintén csak a 24. és 25. §-okra vonatkozik: azt hiszem, hogy én a t. ház türelmét hosszú időre igénybe venni nem fogom és azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy röviden elmondhatom egyrészt véleményemet és egyes megjegyzéseimet az egyévi önkéntesekre vonatkozólag, másrészt pedig kötelességemnek tartom azok után, a mik e házban felhozattak és a mik után ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, csak a 14. §-ra vonatkozólag egy téves állítást helyreigazítani. — A tévedés melyet kötelességemnek tartok helyreigazítani, a következő. Ismételten hangoztatott a felszólalt képviselő urak által, hogy ha a 14. §. változatlanul elfogadtatnék, a törvényhozás örök időre lemond azon jogáról, hogy mint eddig, a hadsereghez, mint. intézményhez hozzá szólhasson. Bár a t. honvédelmi minister ur erre nézve megadta a felvilágosítást, Perczel t. képviselő ur ezt újból is hangsúlyozta s ezért e tévedést nekem is helyre kell igazítanom. Mert ép úgymint az 1868XL. t.-cz. 11. paragrafusa, úgy a mostani törvényjavaslat 14. §-a sem foglalkozik a törvényhozás azon jogával, mely szerint ha szükségét látja,mindenkor reformokat hozhasson be magába a védrendszerbe. Ez iránt semmiféle intézkedés nem korlátolja. A 14. §. csupán az ujonczlétszám megszavazására szorítkozik és csak ez köttetik le 10 évre. Tévedésbe estek tehát azon t. képviselő urak, a kik azt mondták, hogy a képviselőháznak nincs joga e tekintetben bármikor határozni. Mert abban azután egyetértek a t. képviselő urakkal, hogy a hadsereg van a nemzetért és nem a nemzet a hadseregért. A mi az egyéves önkéntesi intézmény megváltoztatását illeti, arra nézve megjegyzéseim a következők: A hosszú vita alatt egyetlen felszólaló sem állította, hogy ez intézmény megfelel mindazon követelményeknek, melyeket hozzá a törvényhozás akkor fűzött, mikor azt létesítette. Ezt még azon képviselők sem állíthatják, kik az egyéves önkéntesi intézményt jelen állapotában fenn kívánják tartani. Mert hisz e tekintetben már előbb rámutattam azon szomorú körülményre, hogy az egyéves önkéntesek közül csak 277° tette le a tiszti vizsgát s így szembeötlőleg igazolva van ezen állításom; ha tehát ezen intézmény nem felelt meg a várakozásnak, szükséges ezen bajon segíteni, annyival inkább szükséges ez, mert senki meg nem czáfolta, hogy a seregben fennálló tiszti hiány megszüntetéséről gondoskodni kell. A szőnyegen levő törvényjavaslat erre egy módot proponál. Én e hosszú vita alatt hallottam igen érdekes támadásokat e mód ellen, de egyetlen egy oly módot vagy indítványt sem hallottam, mely e bajon más úton gyökeresen segítene. És mivel, t. ház, ha jobbat 22''