Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

J(5& 171. orsxAsros Rlés ja»uÁr 1G »«, oseombaton. 1889. B. Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: A képviselő ur leezkéztetett engem, (ügy van! jóbbfelöl. Élénk ellenmondások balfelöl. ZajJ) Gr. Károlyi István : Én nem leczkéztet­tem! (ügy van! balfelől. Ellenmondások jóbbfelöl.) B. Fejérváry Géza, honvédelmi mi­nister: Méltóztassék elolvasni a lapok nyilatko­zatait. (Nagy mozgás és zajos közbekiáltások a bal­és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Én is könnyen szert tehettem volna népszerű­ségre, ha más törvényjavaslatot nyújtok be. (Fel­kiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igaz! ügy van!) És valamint én tudom, ép ugy tudatában van ennek az egész kormány. De a népszerűség hajhászata nem a mi feladatunk. Feladatunk Magyarország, a nemzet, a monarchia érdekeit szüntelenül szem előtt tartani és mindent elkövetni, hogy ezen érdekeket előmozdítsuk. (Zaj a bal- és szélső baloldalon) Ez, t. ház, nehéz íeladat és igen nagy felelősséggel jár. (Ugy van! jóbbfelöl.) És én azt hiszem, ha nehezek és súlyosak is ezen törvénynek egyes határozmányai, habár a nemzettől egyik-másik irányban bizonyos áldoza­tok követeltetnek is, azért bennünket olyan vádak­kal illetni, a milyeneket hallottunk, mégis csak túlzás. (Igaz! ügy van ! jóbbfelöl. Élénk ellenmondá­sok a bal- és szélső baloldalon.) Meggyőződésem szerint, (Egy hang a szélső haloldalon: Szent meggyőződése szerint! Halljuk! jobbfelöl) igenis, ha ugy tetszik, szent meggyőző­désem szerint, mert igy van. e törvényjavaslat határozmányait egyes részeikben súlyosabbaknak, de a harczképesség és harczkészültség fokozására mulhatlanul szükségesnek tartom és azért kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot általá­nosságban (Élénk helyeslés jobbfelöl) a részletes tár­gyalás alapjául elfogadni. (Hosszantartó zajos he­lyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szilágyi Dezső ur kíván szólani félre­magyarázott szavai értelmének helyreigazítása ezímén és személyes kérdésben. (Halljuk! Hall­juk !) Szilágyi Dezső: T. ház ! (Halljuk!Halljuk!) Én ugy szavaim értelmének helyreállítása végett, mint személyes kérdésben emelek szót a házszabályok értelmében. (Halljuk!) A mit a t. minister ur beszédem érdemére nézve mondott. erre felelni nincs jogom; meglesz erre az alka­lom majd e törvényjavaslat részletes tárgyalásánál. de szavaim értelmére nézve egy oly állítást tett, a melyet ha egy kissé meggondolja, mindenkinek szabad lett volna tennie, csak neki nem. (Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) Azt állította, hogy én beszédemben, a 14. §. megbirálásánál nem azon módosított szerkezetet vettem alapul,mely a véderő­bizottságból került ki, hanem az eredeti törvény­javaslat szerkezetét. Ennek ellenében, t. ház, szabad legyen kijelentenem, hogy beszédem egész folyamát és érvelését arra és csakis arra a szö­vegre építettem, mely a véderő-bizottság módosí­tása ntán a bizottsági j'elentés alapján e házban a tárgyalás alapjául előterjesztetett; s hogy csak ezt értettem, jele, hogy annak magyarázatát is érintettem, pedig minden magyarázati kísérlet nem a törvényjavaslat eredeti szövegére, hanem azon módosított szövegre vonatkozott, mely a bizottság által terjesztetett elő. (ügy -van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát a t. minister ur azzal a figye­lemmel kísérte volna beszédemet, a mivel kellett volna, ha ellene czáfolólag szólal fel és a mint maga irányában megkivánja a figyelmet,' tudhatta, és tudnia kellett volna ezt és ily állítást tennie nem lett volna szabad. (Helyeslés balfelöl.) De van még egy más ok, a miért ő neki nem lett volna szabad ezen állítást itt tenni. Nevezete­sen, t. ház, az igazságügyi bizottság azon ülésén, melyben a 14. §. azon módosított szerkezete egy egész órán át tárgyaltatott, jelen voltam, az egész tárgyalást ezen módosítvány felett végighallgat­tam, hallottam a két jelenlevő minister urnak ellenkező értelmezését és az volt a bizottság szá­mos tagjának, kormánypártiaknak nézete is, hogy egymással ellenkezőleg magyarázzák ; beszéltem erről ott magán utón — ugy hiszem semmi indis­cretio sincs abban, ha megmondom — mindkét minister úrral, különösen az igazságügyminister úrral is, hogy arra a kérdésére, vájjon azt tar­tom-e, hogy az 1868-banelfogadott szerkezetezen módosított szerkezet értelmével egyez, azt mond­tam, hogy nem egyez. A t. honvédelmi minister úrral is beszéltem a bizottságban és azonkívül ezen módosítvány értelme és hordereje felől és arról, hogy különbözik értelmére nézve az 1868-iki szerkezettől. Már most szabad volt-e a t. minister urnak meggondolás után feltenni azt, hogy midőn én tudom, hogy van egy módosított szerkezet, midőn egy bizottságban jelen vagyok, a hol ezen módo­sítványnak az 1868. törvénynyel való egyezése vagy nem egyezése vitattatik, midőn azt vele és ministertársával épen az 1868. törvénynyel való egyezése szempontjából megbeszéltem és midőn azon különböző magyarázatra hivatkozom, melyek mind a módosított szerkezetre vonatkoztak, sza­bad volt-e könnyelműen azon állítást oda dobni a. t. minister urnak, hogy én nem a módosított szö­veget, hanem a törvényjavaslat eredeti szerkeze­tét vettem alapul'? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Megbocsásson a t. minister ur, nem mondom, hogy oly állítást tesz, a miket nem hisz, ott történt dolgokra; de a kinek ebben a pontban ilyen rossz emlékezete van, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) egyáltalán nem lehet biz­tos arra nézve, hogy egyéb ott történt dolgokra is ő tudja igazán, mi történt ebben a bizottságban. Egyébiránt szabad legyen, t. ház. megjegyeznem.

Next

/
Thumbnails
Contents