Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

171. országos ülés január 26-án, szombaton. 1889. 157 vánjuk, hogy az ilyen nyelvnek — legyen az ] akármelyik — tanulása a mi anyanyelvünk rovására történjék. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Furcsa helyzet az, miben mi e hazában vagyunk. Mig az első magyar közművelődési egylet i odalenn dolgozik és örömmel valljuk meg — bennem van báTörság, hogy megvalljam, hogy örülök annak, ha hallom, hogy itt meg itt megint szaporodott azok száma, kik magyarul beszélnek. (Helyeslés szélső balfelől.) És önök ki merik mondani, hogy a culturnyelv e hazában legyen a német, (Helyeslés a szélső balon. Élénk ellenmond ások a jobboldalon) hogyan kívánják meg akkor a némettől, oláhtól, hogy megtanulják a magyar nyelvet? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) i Gullner Gyula: Azt mondták, hogy az nem müveit ember, a ki németül nem tud. (ügy van! balfelöl.) Meszlényi Lajos: Tudják-e, hogy mi az a i nichtsdeutsch-politika ; és tudják-e mi az, mikor azt mondják, hogy csak németül kell tudni? Elmondok egy esetet (Halljuk! Halljuk/) és ez legyen Ítéletem a közös hadseregről is, (Halljuk! Halljuk!) melylyel hosszasan foglalkozni nem akarok. Boszniába mentünk, t. ház, én is ott voltam az ezreddel s midőn összejött a tisztikar a Szávánál, hogy másnap átmenjünk, akkor hozzám jött az ezredes. Garlik-nak hivták; a leglovagiasabb és legnobilisabb emberek egyike és így szólt hozzám: „Lieber Meszlényi! EH ist zwar ein ganz ungarisches Regiment, aber es spricht unter den Offieieren niemand ungarisch, (Mozgás balfelől) Haltén Sie eine Ansprache, harangieren Sic die Leute; die Ungarn habén das sehr géme, und kämpfen meistens beaser!". (Mozgás jobb- és balfelől.) Elmentem, a Száva partjára állottam és akkor jutott eszembe lelkem ideálja: a magyar hadsereg, melyért küzdeni éltem főczélját képezi, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) elmondtam a beszédet és az ezred fellelkesült. Akkor jó volt a magyar nyelv! De béke idején azt kérdezte tőlem kapitányom, mikor neki magamat bemutattam: „Sind Sie mit Kossuth verwandt?" S a midőn erre azt feleltem: „Ja!" Azontúl „Herr Rebell" volt a nevem. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalon : Gyalázat!) Ne kerteljünk, t. ház, ne csíírjünk-csavarjunk. Én jegyzőkönyvi meggyőződésre nem adok semmit. Nekem is van egy kis jegyzőkönyvem. Emlékezem rá, hogy volt egy fáklyásmenet a Dunaparton s azt beírtam jegyzőkönyvembe: volt a szép meggyőződések tömege s ezután az 1872-ben történtek — Gullner G-yula t. képviselő ur is ott volt a tüntetésnél — midőn azt mondta valaki s ezt is beirtani jegyzőkönyvembe: „most pedig menjünk a corsóra s kiáltsuk: Éljen Kossuth! (Zajos éljenzés a szélső baloldalon) azért, hogy hallja meg a Felség, hogy a nemzet többsége nincs a Deák-párttal. (Felkiáltások bal felöl: Tisza Kálmán mondta!) Azután be van irva a jegyzőkönyvembe, hogy három évre rá a czeglédi küldöttség egyik tagja azt kiáltotta : „ÉljenKossuth!" és bekísérték. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ugyanabba a jegyzőkönyvbe be lehetne írni azt a meggyőződést is, melyet most hangoztat a ministerelnök ur. (Derültség balfelöl.) Mi e párton a nemzet többségével együtt jegyzőkönyvi meggyőződésekkel nem törődünk, nekünk, törvény kell. (ügy van! balfelől.) Mit mondjak, t. ház, a közös hadseregről? Tudják önök, mi a közös? (Halljuk! Halljuk!) Az, ha valamit közösen birunk, hogy az egyiknek ép oly joga legyen hozzá, mint a másiknak. Hát miben közös nálunk a hadsereg ? Látom a zászlót, de rajta nem látok magyart; látom Wiener-Neustadtot és keresem a magyar tisztképző academiát; hallom a német nyelvet, de hol találom a magyart ? Csak abban van a közösség, hogy fizetni kell (ügy van! a szélső baloldalon) és abban egyenlő ez a közös hadsereg, hogy akar minden lenni, csak magyar nem ; tiszteletet kíván mindennek, a mi osztrák, gyaláz mindent, a mi magyar, (Igazi, ügy van! balfelöl) bliktrinek tekint alkotmányt, jogot, nemzetet és nyelvet s ezen nézetének gyümölcse azután az az egységes német eommando, a melyről fényes lapot írt a történelem: Solferino és Sadowa! (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy a t. honvédelmi minister nr nem szereti a magyar tiszti vizsgát, azt neki utoljára rossz néven venni nem lehet, mert, ha a honvédelmi minister urnak magyarul kellene azt letenni, bizonyosan sokkal előbb buknék meg, mint azok, kiket németül köteleznek vizsgázni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon). Néhány megjegyzésem van még, t. ház, magára a vita folyamára (Halljuk! Halljuk!) és ez szóljon azoknak a t. képviselőtársaimnak, azoknak a gyenge csemetéknek, a kik a Tisza partján akarnak nagy fákká fejlődni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Erről az oldalról hallottam Horvát Boldizsárt, Perczel Miklóst, Irányi Dánielt, a régi gárda embereit, mint támadják meg e javaslatot. Odaát láttam az ifjúságot — és ezt lelkem fájdalmával mondom — láttam az ifjúságot, mint védi a törvényjavaslatot. Andrássy Gyula grófnak csak egy pár szavam van. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur azt kérdezte, hogy képzeljük mi azt, hogy magyar hadsereg legyen, vagy hogy a hadseregben rendszerváltozás legyen és mi marad akkor közös ? Hát én felelek erre ázzak {(Halljuk! Halljuk !) a mit a mi kis Széehényinknek egyik nagy őse mondott, a ki bizonyára, ha tudta volna, hogy lesz egy utóda, a ki igy beszél, bizonyára nem